Vallomások

A sikeres macskamentő hétvége után, kicsit fáradtan mentem vissza a suliba. Ráadásul mától kell korrepetálnom Lysandert. Nem nagyon akarom ezt az egészet, dehát ha egyszer megígértem. Tanítás után Rosa odajött hozzám.

-Ugye nem leszel buta Lysanderrel?

-Sosem voltam buta vele....csak nem szeretem!

-Nézd Aname! Tudom, hogy beszólt neked, meg minden...De nézd meg! Mindent megtett hogy kiengeszteljen! Bocsánatot kért, dolgozott a kár miatt....Castiel és Nathaniel is beszólt, és velük semmi komolyabb bajod sincs. Adj neki esélyt, hogy bizonyítson. Ha az eddigiek neked nem voltak jók!

-Rosa én.....

Már nem tudtam befejezni mert Rosa elment. Átgondoltam amit mondott és igazat kellett adnom neki! Egy esélyt megérdemel! De ha ezt is elrontja nincs több!
Megkerestem Lysandert, ami fél órát vett igénybe. Mikor meglátott elmosolyodott.
-Aname! Nagyon örülök, hogy elvállaltad a korrepetálást!
-Lysaneder! Tudom, hogy nem romlottak olyan nagyon a jegyeid! Csak azért vállaltam el, mert az igazgatónő megkért. Semmi kedvem nem volt hozzá!
-Azért köszönöm!
-A tanári mellett van egy kis terem. Ott szerintem jó lesz!
-Nami te tényleg tanulni akarsz?
-Erre kértél nem?
-Nem lehetne a mai napot beszélgetéssel tölteni? Csak egy óra....
Nemet akartam mondani, de aztán eszembe jutott Rosa. És az, hogy mit gondolna rólam ezek után.
-Merre akarsz menni?
-Sétálhatnánk egyet nem? Olyan szép az idő!
-Menjünk!
Kisétáltunk az iskolából és elmentünk a parkba. Nagyon nem éreztem jól magam. Lehet, hogy a lelkiismeretem bántott ennyire. Leültünk és beszélgetni kezdtünk.
-Aname, ne haragudj rám, nem akartalak ennyire megbántani...
-Nem, Lysander nekem kellene bocsánatot kérnem, elvégre nem voltam valami kedves veled! Sőt...
-Mindegy is! Csináljunk úgy, mintha nem is ismertük volna egymást eddig. Szia Lysander vagyok!
-Aname! Örülök, hogy megismerkedtünk!
Aztán egy csomó fényképet vett elő, amit elkezdett mutogatni.

Mutatott régi osztályképeket, családi képeket és kiskorában készült képeket. Nagyon aranyos volt kicsinek. Kár, hogy mára már megváltozott.

-Lysander? Miért töröd magad ennyire miattam? Hagyhattad is volna az egészet, úgy is annyi rajongód van!

-Azért Aname, mert szeretnék a közeledben lenni. Nagyon buta voltam az elején, pedig én nem ilyen vagyok! De rajongóim? Hogyhogy rajongóim?

-Nem mondom el....na de mégis! Ott van mindenek előtt Amber! Miattad piszkált egy csomó ideig, merthogy jóban vagyunk. Aztán még vagy hat lányt fel tudnék sorolni aki megőrül érted. De az ő nevük titok!

-Hát most megleptél! Nem is tudtam, hogy ilyen népszerű vagyok!

-Énekelsz, egyedi stílusod van és különleges szemed! Hidd el bomlanak utánad a csajok!

-Amber? Hát nem mondom hogy pfúj inkább csak húha!

-Bizony! Nade mi legyen ezzel a korrepetálással? Mert ha nincs szükséged rá, akár beszélgethetünk anélkül is!

-Tényleg?

- Igen! Rosanak igaza volt! Adnom kell neked egy esélyt! Amúgy sem nyilatkoztam rólad soha jót! És a Szögbelépett Szurikáták Szeretetköre sem juttat most előnyhöz!

-Igen! Bizonyos szememre tett megjegyzésedet hallottam! Tudod ez egy ritka jelenség. Heterochromia-nak hívják. Minden 10 emberből 1-et érint. Általában a barna szem betegsége, de mindenkivel előfordulhat. Sokan pedig kontaktlencsét használnak, hogy elérjék. 

-Húha! Ezt nem tudtam! Megígérem, hogy nem szekálom többet a szemedet!

-Én meg azt, hogy nem piszkállak semmilyen pasiügyed miatt! 

-Hmmm....Avval egy darabig nem fogsz! Semmilyen pasi nincs a láthatáron! 

-Én? Nagyon különleges vagyok!

-Lysander?

-Vicceltem csak! 

Beesteledett, Lyasnder pedig olyan kedves volt, hogy hazakísért! Nagyon sokat beszélgettünk, és rájöttem, hogy nagyon aranyos srác! Megbeszéltük, hogy nem kell a korrepetálás, ha hetente legalább egyszer összeülünk beszélgetni. És mért ne? Jobb egy új barát mint egy régi ellenség!

Másnap elmeséltem Bonnie-nak és Rosalyanak hogy mi volt Lysanderrel. Rosalya csak mosolygott,majd elment bepúderezni az orrát. Bonnie meg csak nézett, mint aki azt se tudja hol van!

-Bonnie? Hosszú volt az éjszaka? 

-Ja! Nem! Csak kicsit aggódom Alexy miatt!

-Miért? Megint elveszett Ibrahim cica?

-Neem! Csak nagyon maga alatt van. Azt mondta bántja, hogy senkinek nem dicsekedhet a kapcsolatáról!

-Miért? Van neki?

-Van, méghozzá azzal akitől a cicát kapta.

-És ki az?

-Nem mondja meg senkinek!

Ez az a híres Alexy logika amit már említettem nektek. Nem mond el semmit, aztán utána felháborodik, hogy nem is érdekel ami vele történik. 

Megfogadtam, hogy ma este kiszedek mindent Alexyból! Egyrészt azért, mert kíváncsi vagyok kivel van együtt, másrészt, hogy nem leszek egyedül. 

Alexy egy padon ült és eléggé el volt gondolkodva. Odaültem mellé és megfogtam a kezét.

-Alexy...mi a baj? 

Nem válaszolt semmit, csak nézett bambán maga elé. Nagyon rossz volt látni, hogy szenved.

-Alexy...

-Namuci! De örülök neked!-de nem látszott, hogy annyira örülne.

-Mi van veled? Azt hittem boldog vagy!

-Az vagyok! 

-Nem úgy látszik!

-Namuci! Szerelmes vagyok! De nem dicsekedhetek senkinek! Nem örül velem senki! 

-El se mondtad még nekem se! Pedig megígérted! Mi lenne ha ma feljönnél és beszélgetnénk?

-Nem jó! Ma találkozok Vele!

-Nem baj! Hozd fel ma őt is! Legalább megismerem! Biztos nagyon cukik vagytok együtt!

-Az nagyszerű lenne! Akkor nálad talizunk! Este hétkor ott leszünk!

Hazaballagtam az órák után, és hirtelen eszembe jutott Ken. Vajon mi lehet most vele. Egy ideje nem írtam neki. Nem tudom mi történhetett vele a katonasuliban, de soha nem válaszolt. Nagyon hiányzik! Talán azért nincs normális kapcsolatom, mert őt akarom! De miért? Hiszen annyi helyesebbnél helyesebb srác vesz körül. Én meg mégis itt szomorkodom Ken miatt. 

Mielőtt hazaértem volna, beugrottam a kisboltba vásárolni az esti "csajbulihoz". Merthát végül is az lesz! Nagyon vártam az estét! Pontban hétkor megszólalt a csengőm én pedig beengedtem őket. A torkomban dobogott a szívem úgy izgultam, pedig nem is volt rá okom. Mikor bejöttek, nem hittem a szememnek. Alexy párja nem volt más mint.... Jade!

-Sziasztok!

-Szia Namuci! Be sem kell mutatnom a párocskámat igaz?

-Szia Aname!

-Jade hát....sosem jöttem volna rá, hogy te vagy az! Mióta vagytok együtt?

-Hat hónapja!-mondta Jade

-Nagyon örülök nektek! 

-Namuci, ugye nem mondod el senkinek, hogy Jade-del járok!

-Úgy ismersz engem?

Nem szólt semmit csak átölelte Jade-et. Nagyon aranyosak voltak együtt és végre Alexy is felszabadult volt.

 Egész este beszélgettünk és csak éjfél után mentek el. Örülök, hogy végre megtudtam, ki az aki elcsavarta Alexy fejét. Jade Peterson az ifjú kertészfiú. Mondjuk kitalálhattam volna.
Éppen próbáltam elaludni, mikor megszólalt a csengőm! Nem tudtam ki a fene lehet az ilyen későn. Magamra kaptam a köntösömet és kinyitottam az ajtót. Legnagyobb megdöbbenésemre egy futár állt az ajtómban. Kezében a kis táblácskájával és egy csokor virággal. Megkért, hogy írjam alá a papírját.
-Megkérdezhetem, hogy kitől érkezett?
-A papírra csak annyi van írva hogy Titkos rajongód! Ha ez neked mond valamit!
-Semmit...azért köszönöm.
Fogtam a csokrom és letettem az asztalra. Csak néztem a csokrot és nem tudtam hogy ki küldte. Nekem is van egy Tép Helcegem?

Ibrahim az eltűnt kiscica

Szombat reggel volt. Azt hittem alhatok délutánig, aztán nézhetek valami csajos filmet, utána pedig visszafekhetek aludni. De persze az ember tervez....Alexy pedig végez. Merthát ki a fene zavarhatna engem szombat reggel 7 órakor. Alexy most a szokásosabbnál is furcsa volt. Először persze azt hittem csak a lábujj körmével van valami hihetetlen nagy problémája. De tévedtem.

-Namuci...én úgy össze vagyok zavarodva!

-Csak nem Viola miatt?

-Pfúj nem! Tudod kaptam azt a kis cirmos kandúrt! Elszökött tőlem! Pedig számomra fontos embertől kaptam!

Jaj de nehéz a bányászok élete! Bocsánat de most gonosz voltam. Mit érdekel engem, hogy elszökött a macskája! Nem tudok mit kezdeni ezzel az információval.

-Úgy sajnálom Alexy! Tehetek érted valamit? Bejárjam a környéket, hátha megtalálom?

-Megtennéd? Tényleg?

-Dehogy is Alexy! Ez csak egy kismacska! Hogy találnánk meg egy kismacskát a városban?

-Rakjunk ki tejet csalinak! Vagy répát! Azt szeretik a cicák!!

-Alexy....a répát azt a nyulak szeretik...meg te! A macska nem eszik répát!

-De Ibrahim nagyon kedves nekem!

-Tőle kaptad?

-Ibrahimnak a cicát hívják Namuci..

-Akkor elárulod, hogy kitől kaptad a cicát?

-Egyenlőre nem! Még titok! De hamarosan megtudsz mindent! DE csak te!! Senki más nem fogja tudni!

-Hát nagyon szépen köszönöm a bizalmat....

Aha persze! Alexynál ez kb annyit jelent, hogy az egész ország tudni fogja mi a helyzet. Azt nem állítom hogy pletykás, de.....dehát ha egyszer az!

-Segítesz megtalálni Ibrahimot?

-Segítek! Addig úgy sem hagynál békén, nem?

-Szeretlek Namuciiiiiiiiiiii!

-De mégis hol keressük? Van valami konkrét célod, vagy csak vágjunk neki a nagyvilágnak?

-Kicsit mindkettő! Most én viszont elmegyek, te meg addig öltözz fel, mert katasztrófa ahogy kinézel!
Fogta magát és kiment az ajtón. Mit ne mondjak, nem az volt az álmaim netovábbja, hogy macskát keresgéljek szombat délelőtt. Felöltöztem, és kimentem a parkba. Nem volt valami jó idő! Ez persze csak még bosszúsabbá tett. Felhívtam Alexyt, de csak harmadszorra vette fel a telefont. Megbeszéltük, hogy elmegyek a házuk elé, és ott kezdjük a keresést. Alexy már várt, ráadásul egy halom papír is volt a kezében.
-Ezmiez?
-Plakátok Ibrahim cicáról. Mindenkinek adunk majd egyet! Még a vakoknak is!
-Jézusom Alexy! Elég buta vagy ma! Nem szabad neked lányokkal csókolózni!
-Hahahaa! Anamuci de vicces vagy! Inkább kiabáld a nevét!
-Alexy...a macskák nemigen hallgatnak a nevükre! Főleg a kölykök! De ne sírj már.....na Alexy.....meglesz az a cica!

Alexy zokogni kezdett. Ki lehettek nagyon az idegei! De kitől kaphatta azt a macskát, hogy így kibukott? Remélem nemsokára megtudom!
Fél óra reménytelen keresgélés után idehívtam Bonnei-t és Rosa-t, hogy ne csak én szenvedjek. Továbbá nyomatékosan utasítottam őket, hogy Armin és Leigh is kapcsolódjon be a keresésbe.
Újabb fél óra múlva meg is érkeztek. Mindenki azt a nyamvadt macskát kereste. Később Kim és Melody is csatlakozott hozzánk. De minden hiábavalónak tűnt. Ibrahim egyszerűen eltűnt!
Aztán eszembe jutott, hogy Alexyék elég közel élnek a kikötőhöz. Mi van ha oda ment. Biztos odavonzotta a halszag. Ennél már csak rosszabb ötleteim voltak.
Lementem a kikötőhöz, de nem láttam sehol. Pedig sok halász szerint maradhattam volna ott én is cicának. Meg az anyjuk is!
Úgy döntöttünk, kicsit felhagyunk a kereséssel. Legalább addig, amíg megebédelünk. Úgy beszéltük meg, hogy háromkor találkozunk, és sötétedésig keressük. Amikor elindultam Armin megfogta a könyököm.
-Várj Aname!
-Mit akarsz Armin?
-Alexy macskája....szóval...izé
-Értem! Köszi a segítséget! Most sokkal okosabb lettem!
-Alexy macskáját odaadtam a szomszéd kislánynak!
Pfuuuu Armin! Ezért kellett nekem ennyit szenvednem?
-De miért tetted? Látod mennyire kivan miatta!
-Jó! Igaz, nem így kellett volna csinálnom! Dehát rácsinált az eredeti Assasin's Creed lemezemre!
-Kérjük meg a kislányt, hogy adja vissza!
-Megpróbáltam! Azt mondta nem adja vissza, csak egy igazi Lady Édi babáért cserébe. Egy olyan kis vacak meg nagyon drága! Abból már állatkereskedést is nyithatnék!
-Nem baj! Majd én megveszem!
Gyorsan elmentünk egy játékboltba. A baba az tényleg nagyon drága volt, ahhoz képest, hogy csak egy műanyagdarab. Kénytelen voltam megvenni, mert Alexy fontos nekem! Az eladó szépen becsomagolta Lady Édit és már mentünk is a kislányhoz. Bekopogtunk és pont ő nyitott ajtót.
-Szia! Emlékszel még erre a fiúra? Ő adta a kiscicát! Szeretném ha visszaadnád!
-Nyem! Tak Lédi Édiét cejébe!
-Nézd! Hoztunk neked egy ilyen babát! Nos? Akkor visszaadod a cicát?
-Nyem! A szisza az az eném! A baba isz az eném! Akkol adom vissza a sziszát, ha kapok tokoládét!
-Azt is kapsz! Van a csomagban a baba mellett!
-Eszt pont nem szeletem! De ha kapok ed puszit attol a helcegtől visszaadom a sziászát!
Armin volt az a herceg! És egy herceg nem okozhat csalódást egy királykisasszonynak! Adott neki egy nagy puszit az arcára.
A kislány bement és kihozta Ibrahimot és a kezembe adta. Majd mosolyogva azt mondta nekem.
-Téged nem puszilnak ilen tép helcegek? Majd ha helcegnő leszel mint én akkol fognak!
-Rendben! Remélem egyszer én is ilyen szép lehetek mint te!
-Az nyem lehet! Tak én vadok ilen tép! Tiatok! Vidétek a sziszát!
Aztán becsukta az ajtót, mi meg rohantunk vissza Alexyhez. Útközben megpróbáltam kiszedni Arminból, hogy kitől kapta Alexy Ibrahimot.
-Nem t'om! Megismert valami macskabolond srácot. Mostanában elég gyakran lógnak együtt!
-Macskabarát? Csak nem Nathaniel?
-Dehogy is! Jaj Aname mért kell neked mindig kombinálni. Már nem is a mi sulinkba jár.
Ahah tehát régen oda járt! Na jó.... Nem nyomozok, majd ha akarja elmondja.
Mikor odaértünk, Alexy a parkban üldögélt és szomorkodott. Odamentem hozzá!
-Mi jár annak aki visszahozza Ibrahimot?
-Namuci, ne most szomorú vagyok!
-Alexy Szokolov, nézz már ide egy kicsit, és mondd meg, mi jár annak aki visszahozza Ibrahimot.
Alexy felnézett és akkorát kiabált, hogy azt hittem megbolondulok! Aztán össze-vissza puszilgatott.
-Köszönöm Namuci! Te vagy a legjobb!
Tudom, tudom....a legjobb!

Mindenki megbolondul?

Ma van a  buli utáni első tanítási nap. A diákok mind odajöttek hozzám, hogy gratuláljanak. Végre nem mindenki a pasiügyeimmel van elfoglalva. Castiel odajött hozzám, és persze kritizálni kezdett.
-Nem vagy elég tiszta!
-Pedig hidd el, minden nap fürdök!
-Jaj már! Nem lehetsz ilyen ostoba!!
-Te mondod? Nem én mondok hülyeségeket!
-A hangodról beszélek, te majom! Voltak benne elég fals részek!
-Öhm...köszönöm, hogy megosztottad velem ezt a felettébb fontos információt. Munkatársaink készséggel elhárítják a hibát ha ráérnek!-mondtam és elindultam. Ő persze jött utánam.
-Kellene neked egy énektanár! Akkor talán nem lennél ennyire szar!
-Oh....és most jön az, hogy te szívesen leszel a tanárom, ugye?
-Mi? Dehogy is! Nem akarom leégetni magam veled!
-Eszméletlenül rendes vagy Castiel! Majd kőbe is vésem jó?
-Lysander szívesen segítene neked!
-Lysandernek előbb magán kéne segíteni! Tudod jól, hogy akkor sem megyek bele ha fizetsz érte!
-De most miért vagy ilyen? Bármit megtesz, hogy kiengeszteljen. Te meg ilyen szemét vagy!
-Látod, hogy hasonlítunk? Nem Cas....Nem kell nekem tanár! Sem Lysander sem senki más!
Fogtam és otthagytam a fenébe! Nem elég, hogy leszól, még taníttatni is akar! Pláne Lysanderrel! Megkerestem Bonniet, hogy együtt menjünk az órára. Bonniet nem találtam, de Viola izgatottan jött felém. Nem láttam még ilyennek Violát. Eddig mindig csendesen járkált a táblájával, nem is igen szólalt meg. Most meg mintha az ellentettje lett volna. Ugrándozott és nagyon el volt pirulva.
-Miaz Viola? Nagyon fel vagy dobódva!
-Aname, persze! Tudod szerelmes vagyok!
-Ez nagyszerű! És ki a szerencsés?
-Alexy Szokolv! Jaj én úgy imádom!
-Öhhhhm....Alexy?
-Olyan cuki nem? De most rohanok majd később elmesélek mindent!
Hát arra nagyon kíváncsi leszek! Megyek és megkeresem Alexy Szokolovot. Sokat nem kellett keresnem, mivel a szekrényénél ült!
-Alexy Szokolov! Maga tudja, hogy Viola szereti magát?
-Namuci! Persze, hogy tudom!
-Mégis mit mondtál neki te szerencsétlen??
-Elmondta, hogy kellene neki egy pár a matek fakultációra. Megkérdezte szeretnék e a párja lenni! Én meg csak annyit mondtam, hogy egy ilyen szép lánynak nem lehet nemet mondani! Ja és rákacsintottam, ha ez jelent nektek lányoknak valamit!
-Tehát semmit nem mondtál neki, ami félreérthető. Nagyon figyelj oda Alexy! Nehogy összetörd szegényke szívét! Mondd el, hogy nem vagy belé szerelmes!
-Majd odafigyelek!
Esküszöm, ma kész bolondokháza van. Végre Bonnie is előkerült és együtt mentünk órára. Nagyon nehéz volt visszarázódni a sulis életbe. Annyi dolgozatot kellett pótolnom, hogy már csillagokat láttam. Ma minden tantárgyból írtam. Alig vártam a nap végét. Nem sokat tudtam figyelni a többiekre, de Viola elég feltűnően figyelte Alexyt. Ennek nem lesz jó vége! Órák után elindultunk Bonnie-val és Rosalyaval vásárolni. Majdnem utolsónak jöttünk ki a teremből. Már a buszmegállóban voltunk, mikor eszembe jutott, hogy otthagytam a mobilom a padban. Ahogy visszaértem, észrevettem, hogy Viola és Alexy még ott vannak.
-Viola, te valamit félreértesz!
-Shh... Alexy nem kell mondanod semmit...tudom mit érzel!
-Hát ha tudod, az nagyszerű! Azt hittem haragudni fogsz rám
-Jaj Alexy....
Ekkor olyan történt, amire nem számítottam! Viola megcsókolta Alexyt!!!!!

Szegény Alexy köpni nyelni nem tudott! Eltolta magától Violát. Gondoltam közbelépek mielőtt elszabadul a pokol!
-Viola, Én nem szeretlek téged! Én...nem tudtam, hogy erre gondolsz!
Viola szemei könnybe lábadtak. Odamentem hozzá.
-Viola! Nem veled van a baj! Alexy nem a lányokhoz vonzódik!
Akkorát nézett, hogy a könnyei egyből eltűntek a szeméből.
-Nem a lányokat...akkor te....
-Igen, meleg vagyok! Ne haragudj Viola!
Fogta magát, és kirohant a teremből. Alexy meghúzta a vállát és ő is elment. Én meg fogtam magam és visszamentem a csajokhoz.
Sokáig tépelődtem, hogy elmeséljem e nekik a történteket, de mivel velünk volt Rosa nem mondtam semmit. Majd Bonnie-nak elmesélem. Nem sokat vásároltunk, inkább csak sokáig. De mire hazaértem, hullafáradt voltam. Egész este hülyeségeket álmodtam össze-vissza. Reggel persze fáradtan és nyűgösen ébredtem. Nem is volt kedvem semmit sem csinálni. Ráadásul egyedül vagyok. Körülöttem mindenkinek van valakije, csak nekem nincs. Bonnie-nak ott van Armin, Rosa-nak Leigh nekem meg Ken plüssmacija.
Busszal mentem a suliba, mert gyalogolni sem volt kedvem. Amikor beértem a kapun valaki megfogta a könyökömet. Megfordultam, és legnagyobb megdöbbenésemre Lysander volt az.
-Aname! Szia! Castiel beszélt veled?
-Szia! Igen beszéltem vele tegnap! De csak össze-vissza beszélt arról, hogy nem szoktam fürdeni!
-Hogy mi?
-Ezt hosszú lenne elmagyarázni! Lysander mondd, mit szeretnél?
-Szeretnék segíteni az éneklésben neked! Gondolom régen énekeltél utoljára!
-Nem kell nekem segíteni. Úgy jó a hangom ahogy van!
-Aname! Nem akarok bunkó lenni veled! Segítenék. Csak pár óra! Te is énekelsz, meg én is! Már éppen eleget bűnhődtem nem?
-Na jó! De csak pár órára!
-Köszönöm! Nem fogsz csalódni bennem!

Nem tudom miért mentem bele. Talán én is megbolondultam....
Nem is lepődtem, meg, hogy Viola ne jött ma suliba. Szegényke, most nagyon össze lehet törve. Pedig én mondtam Alexynek, hogy mondja meg neki az igazat! Vagy legalább is annak egy kis részét.
Legnagyobb megdöbbenésemre az igazgatónő már várt a bejáratnál. Először megijedtem, azt hittem csináltam valami hülyeséget.
-Aname! Jöjjön velem legyen szíves!
-Valami baj van igazgatónő?
Nem válaszolt, csak elindult a tanári szoba felé. Kinyitotta az ajtaját, majd betessékelt rajta.
-Arról van szó, hogy nagyon megvagyok elégedve a tanulmányi eredményeddel. Van viszont egy diákunk, aki sokat rontott magához képest! Mától te fogod korrepetálni az illetőt.
-Rendben! Semmi akadálya nincs! Örülök ha segíthetek!
-Nagyszerű! Minden tanítási nap egy órát kellene segíteni neki.
-Azt megkérdezhetem, hogy ki az illető?
-Jaj, hát nagyon fog örülni neki! Lysander Anisworth az. Azt mondta nekem, nagyon jóban vannak!
-Igen, persze!-mondtam fintorogva
-Olyan jó lesz! Örülök, hogy elvállalta!
-Ééén is?
Kényszeredett mosollyal léptem ki a tanári ajtaján. Eddig is utáltam Lysandert, de ha megtalálom neki annyi lesz! Miért nem képes leszállni rólam? Azt hiszem úgy megkorrepetálom én, de abban nem lesz neki köszönet! Kezdtem azt hinni, hogy egy elmegyógyintézetben vagyok. Először Castiel bolondul meg, aztán Viola most meg az igazgatónő és persze ez a szépszemű. Van, hogy úgy érzem, hogy ebbe a suliba két normális ember van. Az egyik én vagyok, a másikkal meg még nem találkoztam!

"A rock'n roll rugója"

Hazaértem az olaszországi nyaralásból! Nem úgy sikerült, ahogy azt terveztem, de Amber és én barátnők lettünk, ami nagyban megkönnyíti a sulis létet! Folyamatosan azon agyaltam, hogy hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Mindenki elhagy, elmegy, nem ír vagy éppen nem válaszol. Kezdtem azon a ponton lenni, hogy elmegyek anyáékhoz Hong-Kongba. Még ott is jobb lenne mint itt. Pláne most, hogy elcsesztem az egészet. El tudom képzelni mit gondolhatnak rólam a suliban. Valószínűleg nem a kedvességektől pironkodnék! Agyalásomat a csengő sikítása szakította félbe. Odamentem a kaputelefonhoz és beleszóltam:
-Ki az?
-Anamuci hát itthon vagy végre! Beengedsz?
-Persze, Alexy gyere csak!
Igazából most nagyon örültem neki.Alexy feltrappolt hozzám és a nyakamba ugrott.
-Jaj de nagyon hiányoztál! El nem engedlek még egyszer ilyen sokáig!
-Alexy nagyon cuki vagy! Mi a helyzet itthon?
-Ohhát van ezer elmesélni valóm! Átfestettük az osztályt, kaptam egy macskát, ja és Armin összejött valami csajjal.
-Mit mondtál?-kérdeztem vissza
-Kaptam egy kis cirmos kandúrt....
-Alexy!!!
-Te kis kíváncsi. Nem tudok róluk valami sokat. Azt tudom, hogy a csajszinak olyan haja van mint Rosalyanak. Hasonló színű csak azt hiszem picit hosszabb. És hogy gitározik.
Agyamban elkezdtek forogni azok a bizonyos fogaskerekek. Két évvél ezelőtt Floridában éltem, és ott ismerkedtem meg egy hasonló csajszival. Együtt zenéltünk egy ideig, volt is egy garázsbandánk a Hot Candies. Rockot játszottunk a velünk egykorúaknak. Valamiért az volt a fixa ideálja, hogy én csak lehúzom őt, mert ő a tehetségesebb! Ezért a Hot Candies feloszlott és nem kerestük egymás társaságát!
-Tudod mi a félelmetes? Az... hogy a csajnak piros kontaktlencséje van! Mondjuk az én lilám sem jobb semmivel sem!
-Úr Isten!-kiáltottam fel-Alexy a csaj hova valósi? Amerikai?
-Úgy tudom igen!
-Jesszusom! Akkor ő lesz az! Bonnie Collins!
-Igen! Így hívják....ismered talán?
-Hogy ismerem e? Bonnie Collins az egyik legjobb barátnőm. Régen együtt zenéltünk.
-Oh...hát ennek biztos ők is örülni fognak!-mosolygott Alexy
-Persze! Oda szambázok az ex-pasimhoz és az egyik legjobb barátnőmhöz...aztán lepacsizunk és nyomunk egy gruppent? Vagy mit gondolsz? Szerinted szeretnék találkozni Arminnal?
-Szeretnél? Nem tudom mi a problémád Arminnal!
-Az ég világon semmi bajom sincs vele. Azonkívül hogy telefonon közli velem, hogy mást szeret, és hogy nem akarja, hogy én legyek a player kettő az életében!
-Összevesztetek? Armin szerint nem haraggal mentetek szét!
-Alexy látszik, hogy meleg vagy, már ne is haragudj!
-Látod mennyivel jobb? Na szóval... Bonnie és Armin biztos örülne ha látna! Menj oda hozzájuk!
-Nagyon nincs hozzá hangulatom Alexy! Most egy kicsit egyedül szeretnék lenni...Maximum veled! Annyi minden történt velem az utóbbi időben, hogy azt sem tudom fiú vagyok e vagy lány!
-Fiú nem lehetsz, mert akkor az enyém lennél!-mondta sunyi mosollyal az arcán.-Szóval lány vagy, aki eljön velem Bonniehoz és Arminhoz!
Megvárta még felöltözöm aztán addig szekált amíg el nem mentem vele hozzájuk.
Bonnieval már nagyon régen beszéltem, úgyhogy nem tudom mi van vele, vagy egyáltalán hogy került ide egyáltalán. Féltem kicsit, mert az utolsó beszélgetésünk nem éppen baráti volt.

VISSZAEMLÉKEZÉS:
Az egész pont akkor kezdődött mikor szüleimnek Franciaországba kellett dolgozniuk menni. Ugye akkor még nem maradhattam egyedül, mennem kellett velük. Előző nap beszéltük meg Bonnie-val, hogy tartunk egy garázskoncertet. Akkor még nem tudtam, hogy pont aznap indulunk Franciaországba. Úgyhogy még aznap délután felhívtam telefonon.
-Szia Nami! Már várom a holnapi koncertet! Izzítsd a hangod lányka! Holnap olyan bulit lenyomunk, amilyet még nem láttak a környéken.
-Bonnie.....az a helyzet, hogy nem lesz holnap koncert! Sőt! Soha többet nem lesz!
-Mit mondasz? Valami romlott kaját vacsiztál? Miért ne lenne több koncertünk? Hacsak nem azért mert beláttad én vagyok a tehetségesebb!
-Nem láttam be semmit, amúgy sem vagy semmivel tehetségesebb! Franciaországba költözünk, holnap indul a gépünk!
-És ezt mért nem mondtad korábban? Mondjuk akkor amikor lefixáltuk a koncertet? Szólhattál volna hogy: bocs te hülye, akkor én már nem leszek itt!
-Én is most tudtam meg. Szerinted ha tudom akkor  belemegyek a koncertbe?
-Belementél volna! És tudod miért? Mert egy szemétláda vagy! Le akarsz égetni, mert nem bírod elviselni, hogy én vagyok a Hot Candies húzóereje! Féltékeny vagy csak!
-Tudod mit Bonnie Collins? Örülök, hogy nem látom többet azt a beképzelt pofádat!- mondtam és letettem a telefont, egyhuzamban lebőgtem 2 órát. Nagyon rosszul esett, hogy a legjobb barátnőm ezt gondolja rólam! Mondjuk Bonnie-nak mindig is volt egy kiállhatatlan stílusa, de mi azért kijöttünk egymással! A Hot Candies is a kettőnk személyiségét tükrözte. Ő volt a gitáros én pedig énekeltem. Sokat szekált azért, mert nem tudtam semmilyen hangszeren játszani, én meg azzal hogy olyan kappanhangja van, hogy a gyerekek megállnak a fejlődésben ha meghallanák!
Másnap reggel elmentünk Floridából, és soha többé nem beszéltem Bonnie-val. Először fájdalomból, aztán dacból nem. Végül már nem is tudtam volna mondani neki. Mit tudtunk volna tenni 10.000 km távolságból? Azt a koncertet már úgysem tudtuk volna megtartani......


Nagyon ellehettem gondolkodva, mert Alexy megböködte a vállam.
-Aname! Én elhiszem, hogy izgulsz, de ha nem foglak meg kisétálsz az autó elé! Figyelj oda!
- Látod Alexy! Mi is lenne velem nélküled!-mosolyogtam rá.
Nemsokkal később megérkeztünk a lakásukra. Az ajtóra az Igor Szokolov név volt kiírva.
-Alexy? Ti orosz származásúak vagytok?
-Miből gondolod? Az Alexy nem volt elég egyértelmű?
-Armin és Alexy Szokolov! Ez nagyon cuki név!
-Örülök, hogy ennyire tetszik!-mondta félrehúzott szájjal-Most már bejössz, vagy nézegeted a névtáblát még egy darabig?
-Előbb szólj Arminnak, hogy jöjjön ki! Beszéljük meg vele is ezt a dolgot!
-Hát jajmár Aname! Szólok neki, de utána nincs apelláta!
Bement és kihívta Armint. Amikor meglátott összehúzta a szemöldökét. Nem olyan volt, mint aki repesve örül nekem.
-Alexy mondta, hogy jöjjek! Nem hozzád jöttem Armin!-mondtam
-Hát kihez? Csak nem Bonniehoz?
- Most ezt eltaláltad! Bonnie és én barátnők.....vagyunk!
-Aham persze! Aztán én is a fiúkat szeretem mint Alexy!
Nem szóltam semmit, hanem Alexyre néztem aki csak vigyorgott. Armin eközben bement, én meg nem tudtam mit kezdjek magammal, erre Alexy fogta és belökött az ajtón! Armin és Bonnie a nappaliban ültek összebújva. Amikor megláttam Bonnie-t, könnybe lábadt a szemem. Olyan aranyosak voltak együtt. Tökéletes párt alkotott ez a két beképzelt majom. Ebben a pillanatban örültem, hogy Armin és én szétmentünk.
-Szia Bonnie! Hallottam, hogy itt vagy, és gondoltam meglátogatlak!-Mondtam félénken.
Bonnie felnézet és a nyakamba ugrott.

-Aname! Hát te meg mit keresel itt! Úgy örülök neked! Ezer éve nem láttalak!
-Ide kellett költöznöm! Anyáék most Hong-Kongban vannak. Alexy mondta, hogy itt vagy!
-Honnan tudtad, hogy én vagyok?
-Idézet következik: Tudod mi a félelmetes? Hogy a csajszinak piros kontaktlencséje van! Meg még pár egyéb információból!
-Úgy örülök, hogy látlak Nami! Armin és te jóban vagytok?
Összenéztünk Arminnal majd úgy döntöttem nem fogok Bonnie-nak hazudni!
-Armin és én jártunk! Aztán közölte velem, hogy ezek szerint téged szeret!
-Oh Armin! Olyan nagyon cuki vagy!
Beszélgettünk még egy kicsit, aztán Alexy és Armin elmentek rágcsálni valót venni, mi pedig ott folytattuk, ahol 2 éve abbahagytuk, mármint a vitát leszámítva.
-Hogyhogy idejöttél Bonnie? És hogy ismerted meg Armint?
-Nagyon jó kérdés! Tudod, játszok egy online játékkal amivel Armin is. A játékban ismerkedtünk meg. Aztán beszélgetni kezdtünk. Egyszer-kétszer találkoztunk is, mikor még Amerikában tanultak!
-Oh erről én nem is tudtam!-mondtam megdöbbenve!
-Aztán elmondta, hogy ideköltöznek. Én meg úgy voltam vele, hogy Franciaország nem veheti el az összes embert akit szeretek! Így idejöttem!
-És anyukád? Mit szólt hozzá?
-Ismered anyukámat nem? Most szerintem elvásárolja az összes pénzét!
-Még mindig fest?
-Ne is mondd! De szerencsére nagyon sikeres! Azért is tudtunk idejönni! Következő tervem az volt, hogy megkereslek!
-Hát megtaláltál! Úgy örülök!
-És pasik téren mi a helyzet?-kérdezte Bonnie
-Hála istennek megkérdezted! Hát legelőször összejöttem Kennel. Nem volt valami helyes, de nagyon beleszerettem. Elment valami katonasuliba és azóta nem ír.... aztán kavartam Arminnal, aki téged szeret. Most meg Nathaniel kérte, hogy maradjunk barátok! Nem tudom mi van velem!
-Hogyhogy maradjatok barátok?
Elmondtam mi volt Olaszországban. Erre a reakcióra azért nem számítottam! Nagyon ki lett akadva.
-Ha elkapom, Isten irgalmazzon a lelkének! Az ilyen mit képzel magáról? Pfuuuuuu
-Nyugi Bonnie, majd lesz másik! Amúgy van egy szuper ötletem!
-Kivele!-mondta izgatottan
-Emlékszel arra az elmaradt Hot Candies koncertre?
-Persze, hogy emlékszem!
-Megtartjuk!
-Megtartjuk?-kérdezett vissza
-Úgy is Sweet Amoris-os diák leszel nem? Akkor meg ez egy remek bemutatkozás lesz neked! Rám fér úgyis egy jó kis buli! Naaaaaaa Bonnie....Kéééééérleeeeeek!!
Rábólintott. Nagyon örültem! Ha másért nem azért, mert meg lesz tartva a miattam elmaradt koncert!

Amikor a fiúk hazajöttek, elmondtuk nekik a tervünket. Nekik is nagyon tetszett az ötlet, és segítettek a megszervezésében is. Kapóra jött ugyanis az a suli-buli amit az igazgatónő szervezett. Igaz a lufihajtogató bohóc miattunk elmarad!
Egy hetünk volt felkészülni, ami kicsit kevésnek tűnt, de nem volt az! A fellépés napján visszatértünk igazi rockernek. Nagyon jó hangulatban voltunk, és a közönség is nagyon lelkes volt. Egyetlen kritikusunk, sose találnátok ki, Castiel volt.
-HELLO SWEET AMORIS! KÉSZEN ÁLLTOK EGY HATALMAS ROCK'N ROLL BULIRA? - kérdeztem a tömegtől- BEMUTATOM NEKTEK BONNIET ÚJ ISKOLATÁRSUNKAT, EGYÜTT FOGUNK LENYOMNI EGY FERGETEGES BULIT!
-AKKOR SZÓLJON MOST A HOT CANDIES!!-kiáltotta Bonnie
A koncert olyan jól sikerült, hogy háromszor tapsoltak vissza minket! Éjjel egy óráig tartott a koncert. Semmi erőnk nem maradt a végére, de megérte!
Nagyon jó hetet hagytam magam mögött! Végre nem érzem magam egyedül! És végre újra szól bennem a rock ami már attól féltem meghalt bennem!

Tövist a szívbe

Már a hét közepén jártunk, és még alig láttam valamit. Leszámítva azt a csodálatos tanyavilágot. Nathaniel pedig elég szórakozott lett az utóbbi két napban. Lehet, hogy csak megsütötte a nap, de időnként magában beszél, aztán egyszer csak ugrik egyet, vagy éppen ordít. Nem tudom mi a fene lett vele. Eddig normális volt...

A szuper túra után Amber kihisztizett magának egy masszázst amit én valamiért kihagytam. (Talán ha nem lett volna ott Amber...) Szóval azt tudtam, hogy Adel és a kalapbajnok merre vannak, de sem Francist, sem Nathanielt nem találtam sehol. Olyan érzésem volt, mintha itt hagytak volna egyedül.

Lementem a tengerpartra, de ott sem láttam senkit. Kezdtem kétségbe esni. Sem egy üzenet, sem egy telefon, semmi. Csak nem hagytak Olaszországban! Ha másnak nem Nathanielnek csak feltűnne, ha nem lennék ott. Vagy ki tudja? 

Nem estem azért kétségbe, kiültem napozni. Nem telt el 5 perc sem, amikor valaki elállta a napomat.

-Kezeit csáókolom, drága kisasszony. Nem óhajt napszemüveget vagy óccsó párfümöt? 

-Nem kell semmi momentán..De azért köszönöm!

-Hát van míg zoknim is a kezeit csókolom, meg nadrágszíj, csak 40 euró a csomója!

-De akkor sem kell nekem semmi!!!!! Jöjjön vissza holnap! Holnap pont ki fog lyukadni az az egy nyamvadt zoknim is ami van! De nekem most mennem kell! 

-Hát mink má hónap nem leszünk itten. Most kell nekünk a pínz, nem holnap a kiskezét csókolom!

Ugye milyen jó kis nyaralás? Eltévedek Amberrel, most meg megtámadnak ezek az.... ezek!
Körbe-körbe forgattam a fejem segítség után kutatva. Tudtam ha most nem vágom ki magam ebből a helyzetből, akkor ők vágnak meg engem. Vagy így, vagy úgy. Legnagyobb szerencsémre épp akkor futott felém Nathaniel.
Összeszedte minden marconaságát, amit az apukájától örökölt és az "árusokra" üvöltött!
-MIT AKARTOK A HÖLGYTŐL TI ELVETEMÜLTEK, MEGMONDTUK, HOGY SOHA NEM FOGUNK TŐLETEK VÁSÁROLNI! MOST PEDIG TAKARODJATOK EL, VAGY MEGBÁNJÁTOK!
-Dehát édestessvérem vegyé má borotvát!
-TŰNÉS INNEN PATKÁNYOK!
Nagy nehezen elkotródtak, Nathaniel pedig hozzám fordult.
-Aname, minden rendben?
-Persze , csak kicsit megijedtem! Nat én még sohasem láttalak ilyennek!
-Ne haragudj Nami, csak elvesztettem a fejem!
-Jaj, nem azért mondtam mert haragszom! Amúgy meg hol voltál?
-Eláruljam neked? Persze, hogy elárulom! Ma te meg én elmegyünk egy romantikus vacsorára!
Ajha...Ez nem semmi! Nagyon kíváncsi vagyok mit hoz össze Nathaniel.
-Teljesen egyedül szervezed?-kérdeztem játékosan
-Nem, apával szerveztük, de tetszeni fog neked! Este hatkor találkozunk Nami! Szerintem menj és készülődj!
Adott egy csókot és elment, így hát én is mentem készülődni
Még szerencse, hogy kaptam új ruhákat, mert egy romantikus vacsorára csak nem mehetek farmershortban! Adel megcsinálta a hajamat, Amber meg a sminkemet csinálta, amit megjegyzem nem rontott el egyáltalán. Amikor kész lettem és a tükörbe néztem, nem hittem el, hogy az én vagyok. Fantasztikusan néztem ki. Francis vitt el a vacsora helyszínére, amit persze nem árultak el. Persze bekövetkezett az is amitől rettegtem, méghozzá az, hogy beszélgetnem kellett Francissel.
-Te tényleg szereted a fiamat?
Hát ez meg milyen kérdés már? Legszívesebben úgy a képébe vágtam volna valamit....de nem tettem.
-Persze, hogy szeretem! Mégis miért lennék vele?
-Hát kitudja? Lehet, hogy fizetett neked...vagy egyszerűen csak hazudtok!
Amber én nem is kérdezek semmit, hanem egyből megfojtalak! Nem lesz könyörületes halálod te kis idióta!
-Már miért hazudnánk azt, hogy szeretjük egymást? Maga most komolyan beszél?
-Én úgy tudom, hogy szombatig nem is voltatok együtt!
-Rosszul tetszik tudni! Ugyanis Nathaniel és én már hónapok óta együtt vagyunk!
-Együtt menni egy buszon a munkába nem számít kapcsolatnak bogárkám!!!
-Csak azt nem értem, hogy honnan veszi ezeket? Már ne vegye neveletlenségnek!
-Nathaniel maga mondta el nekem!
-Miért mondana Nathaniel ilyen hülyeségeket???-nem hittem a fülemnek! Most akkor nem értek semmit! Szeret vagy nem? Vagy most együtt vagyunk vagy csak megjátsszuk...nem tudom most mi van! Össze-vissza cikáztak a fejemben a gondolatok. Alig 5 napja vagyok Nathaniel "barátnője". Még Ambert is lefizettük, hogy ne mondjon semmit, erre ő mond el mindent! Most akkor nem szeret? Vagy....
eddig jutottam, mikor Francis megállt az autóval.
-Itt vagyunk! Nathaniel a tetőteraszon fog várni! Csak annyit mondj a recepción, hogy Mr Navier vendége vagy! Jó szórakozást!-mondta cinkos vigyorral az arcán!
Kiszálltam a kocsiból, és elindultam az épület felé. Most vettem észre, hogy ez az étterem egyben egy világítótorony is. Gyönyörű homokos tengerpart hullámtörő sziklákkal kicsipkézve. A nap is lemenőben volt, bizonyára Nathaniel akarta így. Vettem egy mély lélegzetet és bementem az épületbe. A recepciós szélesen mosolygott és megkérdezte tud e segíteni. Elmondtam neki, hogy Nathaniel Navier vendége vagyok. A recepciós bácsi egyből hívott valakit, hogy kísérjen fel a tetőteraszra. Nathaniel az egyik asztalnál ült és valami poharat szorongatott a kezében. Mikor meglátott felállt, és egyből felém jött.
-Köszönjük Alber most már elmehet!-mondta Nat
Alber pedig meghajolt és elment. Nathaniel segített leülni, majd ő is leült. Tekintete kereste az enyémet, de én direkt kerültem. Nem volt abban a helyzetben, hogy kedveskedjek neki.
-Mi a baj Nami?-kérdezte értetlen fejet vágva
-Édesapád elmondott mindent! Mégis mi a jó francnak adtunk.....adtam pénzt Ambernek, hogy hallgasson? Minden jól megy, erre te elrontod az egészet. 5 napja mondogatod, hogy szeretsz....Most akkor mégse?
-Ne haragudj rám! Elmagyarázok mindent!
-Na arra kíváncsi leszek! De szeretném az igazságot hallani, nem úgy mint az én szívecskés füzetem ami nem is létezik!
-Kérlek Nami hallgass meg!
-Hallgatlak! Kezdj el mesélni! Csak úgy ne kezd a mondatodat, hogy gondolkodtál!!
-Amber elköpött mindent a masszőrnél. Megpróbálta beadni anyának, hogy gonosz és rosszindulatú vagy. Szerencsére anya nem hitt neki! Azt mondta anyának, hogy halálosan megfenyegettük, hogyha beköp minket neki annyi lesz!
-Ezt persze elhitte anyukád?
-Nem, nem hitte el! Elmesélte apámnak! Az meg ki volt kelve magából! Hogy mit képzelünk mi magunkról, meg ilyenek. Elmondtam neki végül is, hogy azt agyaltam ki, hogy együtt vagyunk. Mindezt persze azért, hogy büszke legyen rám! Elmondtam neki, hogy csak a legjobb barátok vagyunk.
-Ezt-ezt-ezt most nem értem! Csak-csak-csak legjobb barátok? Nathaniel! Ezt nem mondhatod komolyan! Eddig a napig szerettél! Szerelmet vallottál nekem! Én is kezdtem úgy érezni, hogy ez szerelem! És te most előjössz azzal, hogy csak barátok vagyunk? Miért teszed ezt velem?
-Nem akartam, hogy így érezz! Azt akarom csak, hogy legyünk a legjobb barátok, mint ahogy eddig! Nem azt mondom, hogy felejtsük el ezt a hetet, de ne játsszuk meg, hogy menni fog!
-Ezt a baromságot apád mondta igaz? Elkezdtem hinni benne, hogy lesz közös jövőnk! Azt hittem igazat mondasz! Én azt, azt hittem, hogy ez egy hatalmas szerelem lesz!
-Aname! Lesz közös jövőnk! Barátként! Úgy mint eddig! Segítek a tanulásban, elmegyünk futni a parkba......de nem egy párként!
-Ezt reggel is közölhetted volna velem!-mondtam és szemeimből patakokban hullott a könny. Nehezemre esett visszafojtani a sírást.-Miért nem mondtad meg reggel? Hiszen akkor már tudnod kellett! Miért hagytad, hogy ámítsam magam! Nat......kérlek válaszolj!
-Most mit mondjak Aname? Sajnálom, hogy ezt tettem veled! Hidd el ha visszamehetnék az időben, csak megjátszanánk! Azt hittem elég erős vagyok, de tévedtem!
Nathaniel felemelte az arcom  és letörölte róla a könnyeket.
-Ne sírj kérlek! Töltsük el együtt nagyszerűen ezt a 2 napot! Jobb lesz felszabadultan bulizni hidd el!
Összetört a szívem! Azt hittem ez egy nagyszerű szerelem kezdete lesz, de erre nem számítottam. Nathaniel az egyetlen ember az életemben, akit el tudtam képzelni magam mellett.
-Aname? Jól vagy?
-Nem vagyok jól! Összetörted a szívem! Azt hittem működni fog ez a dolog!
-Hidd el én is ezt szerettem volna a világon a legjobban! De meg kell hogy értsd, a barátságunk fontosabb! Most gondolj bele...Hazamegyünk! A suliban még egy-két hónapot járunk aztán valami szaron összeveszünk! Soha többé nem beszélnénk egymással!
-Ebben igazad van Nat! Akkor maradjon minden úgy mint régen? De ez már nem lesz ugyanolyan!
-De hasonló csak lehet?-kérdezte mosolyogva
-Valahogy megoldjuk!-mondtam és átöleltem
Megvacsoráztunk. Vacsora közben mindenféléről beszélgettünk. Zenéről, filmekről, még arról is hogy alapítunk egy rock bandát ami a Killer emotions  [gyilkos érzelmek] nevet fogja kapni Amber tiszteletére!
Tövist kaptam a szívembe attól akit ebben a pillanatban a legjobban szeretek! Nem akartam már velük nyaralni! Haza akartam menni és bőgni egész nap, mint egy pólyás.
Vacsi után hazáig sétáltunk, és megpróbáltuk megbeszélni a dolgokat. Több-kevesebb sikerrel ugyan, de megoldottuk.

Másnap reggel nagyon hülyén éreztem magam. Nem tudtam Nathaniel szülei szemébe nézni. Úgy éreztem, hazugnak fognak tartani. Ezzel ellentétben Amber bűnbánó képpel jött velem szembe, kezében 400 dolcsival.
-Sajnálom!-mondta és felém nyújtotta a pénzt!-Ezt nem így akartam!
-Amber tartsd meg a pénzt!-mondtam-Sokkal többet vesztettem 400 dollárnál!
Amber odajött hozzám, és átölelt! Sírni kezdett és csak az hajtogatta, hogy mennyire sajnálja ezt az egészet.
Úgy döntöttem elegem van ebből a picsogásból! Ez van! Már nem tudok mit csinálni, és sajnos visszacsinálni sem lehet ezt az egészet. Olaszország még úgy is a miénk 1 napot! Úgyhogy fogtam Ambert, felrángattam a szobába, majd rendbe tettük magunkat. Nat, Amber meg én hatalmasat buliztunk az olasz éjszakában! Reggel estünk haza délután pedi mentünk is vissza. Amber megölelt és annyit mondott:
-Barátok?
-Barátok!-mondtam és átöleltem mindkettőjüket!

Nem erre számítottam, de két barát több mint egy elfuserált szerelem....

Amber és Én avagy elveszve Rómában

Másnap reggel Adellal és Amberrel elindultunk vásárolni. Nem nagyon volt kedvem hozzá, vagyis úgy vágytam rá, mint mókus az erdőtűzre! Az nagyszerű, hogy vásárolni akar nekem egy "vadidegen" nő csakhát Amber... Amber szerintem pszihopata, csak elég jól titkolja az anyjáék elől. Szerintem titokban macskákat nyúz meg és békákat gyilkol, vagy csecsemőket rémisztget a szabadidejében. Autóval mentünk egészen Rómáig. Majdnem 2 óra volt az út és közben csak azt kellett ecsetelni mennyire szeretjük egymást Amberrel.
Mikor beértünk a városba Adel leparkolt mi pedig kiszálltunk az autóból. Amber gúnyos pillantást vetett rám.
-Mivan Amber?
-Csak elgondolkodtam azon, hogy ez neked itt mind ingyen van....Mekkora potyás vagy!
-Szerinted nekem ez olyan nagyon jó? Azt hittem egy szombati napra vagyok hivatalos.. nem is készültem erre az egészre. Amúgy meg nem így terveztem ezt az egészet Nathaniellel....
-SZÖVEG! Most jól kihasználod Nathanielt, aztán meg mész a másik pasihoz mint eddig. Nézz már magadba...
-Te inkább foglalkozz magaddal. Nem véletlenül utál mindenki a suliban! Inkább ezen agyalj ha már valamin nagyon akarsz!
-Mi a baj lányok? Valami nőcis pletyka?-kíváncsiskodott Adel
-Nem csak beszélgettünk egy kicsit..-mondta Amber
-Ha nem kell róla tudnom, ne mondjátok el.-mondta mosolyogva-Akkor menjünk vásárolni!
Egy olyan butikba mentünk először, ahol a legolcsóbb ruha került annyiba mint nekem a legdrágább. Adel és Amber húzták a szájukat a választékon én viszont el voltam ájulva. Nem mertem választani semmit, ezért hagytam hogy Adel válasszon nekem ruhákat.

Annyi pénzt hagytunk ott, amennyit ki se merek ejteni a számon. Amber kicsit hisztizett, hogy ő csak ennyiért kap ennyi ruhát..dehát nem is ő lett volna.

Aztán megcsörrent Adel mobilja. Valami barátnője kereste. 

-Lányok én most ellépek egy fél órára. Itt van egy kis költőpénz is, aztán majd együtt folytatjuk a vásárlást. Gyertek majd erre a címre ott találkozunk! Taxival gyertek nemám busszal! Puszi drágáim!

Hát ez remek! Itt hagy egy vadidegen országban egy pszihopatával... miért velem történnek ezek a dolgok! Amber ránézett a költőpénzre. Fejenként kaptunk 50 eurót (15.000 ft) , ami szerinte Taxira sem lesz elég. Megfogta az egész pénzt és bement egy kalaposhoz. Nem tudom egyáltalán létezik e kalap egy ekkora fejre.... Már azt hittem ki se jön, amikor ujongva jön felém egy undorító kalappal a fején.

-Aname! Megcsináltam az univerzum legjobb üzletét! Ezt a kalapot maga Lucinda Huarez hagyta itt. És most az eladó nekem adta 130 euróért! Nem csodálatos..

-Nem Amber nem csodálatos! Te tényleg nagyon hülye vagy! Ki a fene egyáltalán az a Lucinda Ramírez?

-Huarez! Nem Ramirez! Lucinda a legjobb sorozatszínésznő a világon!!! Te nem nézed a Gyilkos Érzelmek Jeges tengerét? Ő játssza a  gyönyörű, de gonosz Raminda della Huna Miraszkez kisasszonyt aki....

-AMBER! MÉGIS MI A JÓ FENÉRŐL BESZÉLSZ? Itt vagyunk Rómában és 15 perc múlva kéne anyuddal találkoznunk. Elég ez a pénz taxira? 20 eurónk maradt....

-Annyi nem! Vettem még 15 euróért egy cuki parókát!

-Hála a magasságos Úristennek! Add ide a telefonod! Felhívom édesanyádat, hogy jöjjön vissza értünk!

-A kocsiban hagytam az enyémet! Miért a tied hol van? 

-Nathaniel nadrágzsebében maradt! Nem hittem volna hogy kell! 

Leintettem egy taxit. Mutattam neki a címet és kérdeztem mennyi. Azt mondta 27 euró. Én meg próbáltam elmutogatni neki, hogy van 5  euró és a címen kap még 22-t. De nem nagyon akarta megérteni. Én meg nem igen erőltettem. A buszjegy úgyis csak 50 cent. Majd elmegyünk busszal.

-NEM NEM NEM NEM ÉS NEM! Nem megyek busszal! 

-Ha nem vetted volna meg Eszmaralda kalapját most mehetnénk taxival.

-Nem Eszm...

-Amber fogd be a szád... inkább segíts kideríteni melyik busz megy erre a címre.

Odamentünk egy buszmegálló táblához és kiderítettük, hogy a 134K jelű busz megy arra ami 5 percenként közlekedik. Nem egész 1 perc múlva jött is a busz. Felszálltunk rá. Úgy számoltunk, hogy a 6. megállónál kell leszállnunk! Igen ám.... de hogy miért ne legyen egyszerű az élet, a busz nem ment csak 4 megállót! Na és most mi a fészkes fenét csináljunk? Kiderült, hogy mi rittig a 134K1-re szálltunk fel! Brávó Aname és Amber! Csúcs csajok vagytok! Teltek a percek, múltak az órák, de egy lélek sem jött erre. Már azt hittem nem is élnek errefelé emberek mikor szerencsére megláttunk egy idős biciklis nénit.

-Csókolom!-szólítottam meg, hátha érti-Megtetszene mondani mikor jön visszafele busz?

-Visszafelé már csak holnap jön ez a busz! Naponta egyszer jön ki ide a tanyákhoz ugyanis...Hát lányok ezt most megjártátok!

-Nem lenne valakinek autója vagy telefonja? Mi ugyanis turisták vagyunk!

Ebben a tanyavilágban 3-an lakunk...mind idősek vagyunk már. Nem kell nekünk se telefon, se autó! Nekünk már csak a nyugalom kell.-fogta magát és elment. Esze ágába nem jutott volna segíteni nekünk.... pláne hogy csak holnap jön a busz. 

-Amber, most megmutathatod a világnak Paula és Paulina kalapját a világnak!

-Ezt hogy érted Aname?

-Gyalogolni fogunk! Visszamegyünk legalább addig ahol a civilizáció kezdődik.

-Én nem! 

-Akkor mit fogsz csinálni? Nézegeted a kalapod aztán várod a csodát??? 

-Itt fogok aludni! 

-Hol? A tehéntrágyában? Vagy esetleg itt a csalánosban? 

-Nincs itt szálloda? 

-Nincs! Meg ha lenne is szálloda, 4 eurónk maradt. Sehol nem kapnánk szobát 4 euróért!

Végül csak rávette magát, hogy elinduljunk. A busz útvonalát követtük és számításaink szerint kb 3 km-re voltunk a város szélétől. Ott meg csak elvisz valaki valameddig!

-Szomjan fogok halni Aname!

-Mondd, mégis mi a fenét csináljak veled? Nekem sincs semmi innivalóm!

-Miattad van az egész! Ha te nem jössz el ide, nem történt volna meg ez az egész!

-Nyilvánvalóan igazad van! Elvégre én vettem 130 euróért egy kalapot ami magáé Sunciléna Zakarina Hiénáé volt! Igen, meg egy csudiklassz parókát! Idd meg azt! Ha becsukod a szemed nem lesz az olyan rossz!

-Szánalmas vagy!

-Ezt most inkább meg sem hallottam.

Sétáltunk 20 percet és találtunk egy kisboltot. Mivel nagyon szomjasak voltunk bementünk. Megbeszéltük, hogy max 3 eurót költünk, hogy maradjon buszra is. Ebből az valósult meg, hogy fél liter vízért kért az eladó 1,5 eurót. Kész rablás. Műanyag palackba töltött csapvíz. 

Vettünk egy vizet, két croissant, meg két almát. Így maradt 1,2 eurónk. Megkérdeztük a boltost, hogy nem tud e elvinni minket a belvárosig. Persze hogy nem tudott...mivel nem tudja otthagyni a boltot. Így hát mentünk tovább.

-Mondtam már, hogy rohadtul utállak Aname!

-Említetted egyszer-kétszer...csak azt nem tudom miért.

-Mert jóba vagy Lysanderrel.

-Én? Azzal a felestekintetűvel? Ki nem állhatom azt a félszemes ostorost! 

-Ne add be nekem! Láttam hogyan nézel rá!

-Mély megvetéssel? Amúgy te nem Castielt szereted?

-Ezt ki mondta? Nem... én egyáltalán nem Castielt szeretem.

-Hát akkor valószínűleg Lysndert! Vagyis szerintem. De amúgy a legelső napon még nem ismertem Lysandert..

-Hát nem vagy az a nagyon undorító csaj, úgyhogy csak tudatni akartam veled, hogy bizonyos pasik az enyémek!

-Bizonyos pasik?

-Lysander és még valaki... de ez legyen az én titkom!

-Ha téged ennyire bosszant, legyen a tied az a szép szemű. Én örülök, hogyha nincs a közelemben.

-Nem is vagy te olyan szemét...

-Na látod. Mindjárt beérünk a városba!

Közel 3 óra után visszaértünk a belvárosba. De már nem mertünk busszal menni. Maradék kis pénzünket beledobtuk egy nyilvános telefonba. Szerencsére nem nyelte be a telefon a pénzt. Amber felhívta az anyukáját.

-Mégis hol voltatok? Halálra aggódtam magam! Már a rendőrséget is felhívtam.

-Hát megismertük az olasz tanyavilágot.-mondtam bele a telefonba

-Maradt pénzetek taxira? Vagy menjek értetek?

-Anya nem maradt pénzünk, vettem egy szuper kalapot meg parókát.

-Mindegy! El ne mozduljatok onnan megyek értetek.

Ebben a pillanatban elfogyott az utolsó pénzünk is, és a vonal megszakadt. Szerencsére még el tudtuk mondani hol vagyunk!

15 perc múlva megjött Adel. Beszálltunk az autóba és hazamentünk. Útközben Amber egy nagyot sikított.! 

-A kalapom!!!

-Mi van a kalapoddal?

-Az a hajléktalan ellopta! Tudod aki a padon aludt! Biztos ő volt! Pedig az......

Tehát ez az egész tök feleslegesen történt! De legalább a hajléktalan néninek van egy 130 eurós bóvli kalapja magától Lucindától és egy rusnya pink parókája! Most biztos nagyon boldog lehet. Szerintem ebben a pillanatban is rajtunk röhög.JOGGAL.....

Az első nap a paradicsomban

Másnap reggel korán ébredtem. Amber még aludt, én pedig úgy döntöttem, hogy átszökök Nathanielhez. Halkan kisurrantam a szobából és benyitottam Nathoz. Már ő is ébren volt. Amikor meglátott elmosolyodott, odajött hozzám és megfogta a kezem.

-Jól aludtál? Amber nagyon szemét volt?

-Szinte semmit nem aludtam. Amberrel meg fegyverszünet van. Addig amíg együtt vagyunk legalább is.

-Bánod?

-Nem, sőt kifejezetten örülök, hogy nem csesztet! Amúgy meg nem vagyok mazochista!

-Nem azt, kettőnket!

-Igazából, megdöbbentem.... de nem bánom

-Énsem bánom Nami... min döbbentél meg? Hogy így érzek?

-Nem, azon nem! Mennyi az idő Nat?

Muszáj volt kicsit elterelnem a beszélgetést. Azt mégsem mondhattam neki, hogy Nathaniel azon döbbentem meg, ahogy én érzek. Egyből elrontottam volna mindent.

-3:55 van. Kezdenünk kell készülődni.

Leült az ágy szélére, és rám nézett. Szemeiben izzott a  szenvedély. Tudtam, hogy ez a kis ötlete nem hirtelen jött, ezt már nagyon régóta tervezte. Észre kellett volna hogy vegyem, de túl lefoglalt az a sok hülyeség, amit fontosnak tartottam. Hónapokon át gyötörtem magam Ken miatt, aztán ott volt Armin is. És aki ott volt az orrom előtt, azt észre sem vettem. Nagyon bántott a lelkiismeret. Nathaniel egy nagyon rendes srác, és még Castiellel is többet foglalkoztam mint vele. Odamentem hozzá és leültem mellé. Megfogtam a kezeit és adtam neki egy csókot.

-Ne haragudj rám Nathaniel!-suttogtam a fülébe.
-Miért haragudnék? -kérdezte döbbenten.
-Hogy ilyen sokat kellett várnod rám!
Átöleltük egymást. Végre rájöttem, hogy el kell engedjem a múltam, hogy legyen jövőm. Ettől a naptól kezdve nem érdekel, sem Ken, sem senki. Csak Nathaniel volt, van és lesz.

Francis beültetett minket a kocsiba és elindultunk a reptérre. Útközben valamiért ideges voltam. Nem a repülés volt az oka, hiszen a szüleim diplomaták ezért sokat repültem. Sokkal inkább azért, mert nem akartam rossz benyomást kelteni. Amber miatt is aggódtam, mert az ő szavára sem vettem volna mérget.
A reptéren pedig természetesen össze kellett futnom Castiellel, míg Nat a csomagokat intézte.
-Aname...ezt nem mondod komolyan? Először Ken, aztán az a gépes gyerek, most  meg ez. Nem tudod milyen az igazi férfi!
-Nem adom meg neked azt az örömet Cas, hogy vitázzak veled! Tartsd meg a véleményedet magadnak.
-Te is elveszted a személyiségedet ez mellett!
-Semmit sem tudsz a személyiségemről! Még én se igazán...
Ekkor persze megérkezett Nathaniel Francis kíséretében.
-Valami baj van Castiel? Miért inzultálod ezt a hölgyet?
-Sajnálom Mr. Navier! -mondta Castiel Francisnek
-Én is így gondoltam, Castiel viszontlátásra!
-Viszlát, sziasztok!-dörmögte Castiel, majd eljöttünk.
Nem kérdeztem és nem is mondtam semmit. Nem láttam jónak sem a helyet sem az időt. Majd Nathaniel úgy is elmagyarázza az egészet.
Felszálltunk a gépre és el is indultunk. Izgatott voltam, mert még soha nem jártam Olaszországban. Nathaniel és én egymás mellett ültünk és bámultuk a felhőket, és az alattunk elterülő tájat. El sem engedtük egymás kezét egy pillanatra sem. Nem akartam elrontani a pillanatot, de nagyon kíváncsi voltam erre a Castieles ügyre.
-Édesapád honnan ismeri Castielt?
-Nem tudod? Ja nem is tudhatod. A pilótánk Jean-Louis, Castiel apukája. A szüleink már több mint 10 éve együtt dolgoznak. És persze ismerik is a Castiel és köztem lévő ellentétet.
-Értem!-mondtam mosolyogva.-Mennyit utazunk még?
Nat már nem is tudott válaszolni, mert Valerie (Castiel anyukája), a légikisasszony szólt, hogy megérkeztünk.
Még 15 perc autóút és ott is voltunk a nyaralóba. Szuper szép volt. Alig 10 méterre a tengertől. Nathaniel bevitte a táskámat.
-Aname, Amber gyertek ide legyetek szívesek.-szólt Adel
Odamentünk.
-Lányok, itt vannak a fürdőruháitok. Ezt már megvettem nektek tegnap. Holnap pedig shoppingolni fogunk egész nap! Jaj csajok, de jó lesz nekünk.
Egymásra néztünk Amberrel. Tényleg nagyon jó lesz..
Kicsivel később Nat és én elmentünk sétálni. Nem volt más csak mi és a hatalmas tenger. Olyan messzire mentünk a nyaralótól amennyire csak lehetett. Le sem vettük egymásról a szemünket. Még 10 perc séta után találtunk egy kis horgász stéget, ahová leültünk. Nathaniel szorosan magához ölelt, így bámultuk a vizet. Nem szóltunk egy szót sem, mégis mindent elmondtunk egymásnak. Olyan távolinak tűnt sz összes problémánk.
-Nathaniel?
-Mondd csak...
-Mi lett volna, ha azt mondom, nem megyek bele ebbe az egészbe?
-Tudtam, hogy belemész.
-Ugyan honnan tudtad volna Nat?
Sóhajtott egyet és elkezdte;
-2,5 hónapon keresztül minden nap együtt mentünk mindenhova. Sokat tanultunk is együtt....
-De ez nem.....-vágtam a szavába
-Had fejezzem be.. Szóval mindig kis szívecskéket rajzoltál, és találtam egy füzetet amibe egymilliószor leírtad, hogy Nat+Nami! Szerintem ez azt jelenti, hogy valamit érzel irántam.
Nem is volt ilyen füzetem, vagy mégis van? Dehát.... nem..... ezt biztos csak most találta ki.... de aranyos, úgyhogy hagyom. Lehetne tényleg egy ilyen füzetecském!
-Nat most tuti hülyének nézel!-mondtam szégyenlősen
-Dehogy nézlek! Szerintem ez nagyon kedves...Aname...én.....én...Szeretlek!
Szívem hevesen kalapált, enyhén remegni kezdtem és olyan vörös lettem, mint a naplemente amit néztünk! Ez volt az a pillanat amiről minden lány álmodik. Egy gyönyörű szőke herceg szerelmet vallott nekem.
-Én is szeretlek Nathaniel! Mindennél jobban!
Megcsókoltuk egymást. Akkor, abban a pillanatban mi voltunk a legboldogabbak a világon.

Még üldögéltünk a stégen egy darabig, aztán elindultunk vissza. A hűvös tengervíz simogatta a lábunkat. Már rég besötétedett mire visszaértünk. Még egy gyors búcsúcsókot váltottunk és mentünk aludni. Abban a pillanatban még Amber gonosz beszólása sem érdekelt. Boldog voltam, amit nem tehet tönkre semmi, vagy legalább is remélem.

Bátorságpróba (egy szobában Amberrel)

Nathaniel és Én a legjobb barátok lettünk. Nagyon sokat segít a tanulásban, és abban is hogy ne legyek ekkora naiv. Felnyitotta a szemem pár dologról, amit máshogy kell csináljak mint eddig. Olyannyira összebarátkoztunk, hogy elhívott hozzájuk.

-Nem tudom, hogy ez jó ötlet e! Apud elég félelmetesnek tűnik.

-Aname, ne butáskodj már! Nem fog lenyelni keresztbe az biztos! Anyunak meg tuti szimpatikus leszel. Talán Amberrel is kijöttök kicsit jobban. Persze a terv elérése érdekében...

-Na jólvan Nat! Mikor menjek hozzátok?

-Most hétvégén tartunk egy családi vacsit. Arra vagy hivatalos.

-Jah, hogy te ezt már le is fixáltad? Még valami amiről tudnom kell?

-Van itt még valami.....

-Na kivele...ne kímélj....

-Úgy tudják, hogy mi együtt vagyunk!

Na puff...Ez is nagyon jól kezdődik....

-Nat! Azt hittem, hogy...

-De mégis mit mondhattam volna? Hogy Aname és én csak barátok vagyunk? Kiröhögött volna az apám, és elkönyvelt volna, hogy meleg vagyok. De mivel te egy gyönyörű lány vagy, leesik majd az álla.

-És Amber? Azt hiszed nem köpi el magát, már az elején?

-Hát igen.. 250 dolcsit kér a hallgatásért. Csakhogy az én ezresemet már lekötöttem.

-Semmi vész... akkor majd én adom oda neki.

-Szuper vagy Nami!

Átölelt. Olyan jó vele lenni. És ez a kis ötlete.... Nem baj, majd leesik apuci álla, ha meglát. Jól kiteszek magamért, így Nathaniel is nagyobb lesz a szemében. Vagy legalább is remélem!

Pénteken suli után odamentem Amberhez.

-Amber, beszélnünk kell!

-Nem, nem kell! Csótányokkal nem beszélek!-mondta és nevetni kezdtek azzal a két szutykával...

-De sajnos, nekem beszélnem kell ezzel a patkánnyal!-megfogtam a karját, és húzni kezdtem magam után..

-Mégis mit képzelsz magadról tekis...

-Ne erőlködj Amber, nem tudsz olyat mondani amivel megsértesz... Az a helyzet, hogy Nat elmondta, 250 dollárba kerül a hallgatásod. Nesze itt van.

-De mekkora csicskák vagytok!

-Mint említettem, nem tudsz megsérteni! Akkor kell a pénz, vagy nem?

-Kell...! Akkor nem mondok semmit anyáéknak... kösz Aname!

-Én kössz! Ja igen, remélem tényleg tartod a szád! Amennyiben tartod, kapsz még 150 dolcsit, ha nem te jössz nekem 400 dolcsival! Áll az alku?

-Nem vagy abban a helyzetben, hogy alkudozz!

-Nekem így is jó, ha nem kell plusz 150 dolcsi.... neked csak egy kis hallgatás!

-Rendben.... Legyen!

Őszintén, nem számítottam arra hogy belemegy a játékba! Dehát most az a plusz 150 dolcsi nem jelent semmit, ha Nat boldog.

Szombat reggel Nat eljött a lakásomra, egy nagy csokor rózsával.

-Adjuk meg a módját!-mondta mosolyogva

-Igazán udvarias gesztus ez öntől fiatalúr!

-Amber mondta, hogy megzsaroltad...ez nem igazán volt jó húzás...

-Igazából fogadtunk! Kap még 150 dolcsit, ha nem köp a hétvégén!

-És ha utána köp?

-Azt majd meglátjuk. Mesélj kicsit a szüleidről!

-Anya modell volt, vagyis még most is az... néha még modellkedik. Apa pedig egy multinacionális vállalat logisztikai vezetője.

-Az igen.. Akkor anyukád igazán szép nő lehet. Őt még nem láttam. Apud meg elég marcona.

-Igazad van mindkettőben! Anya szép, nagyon szép. Apa meg elég szigorú, de ne félj, kedves lesz veled!

30 perc múlva ott álltunk a házuk előtt. Nagyon szép házuk van. Tipikus olyan hely, ahová nem merek bemenni, nemhogy tönkretegyek valamit. Ott álltam az ajtóban és nem mertem bemenni. Igazából nem is tudom, hogy végül mi vett rá, hogy bemenjek!

Belül a ház leírhatatlanul szép volt. Ahogy beléptünk, egy kedves női hangot hallottam.

-Nathan? Ti vagytok azok?

-Igen anya mi vagyunk!

Nathan? Hát mondjuk ez is egy becézése... olyan tök cuki. Ha nem zavarja a Nathan én is így fogom becézni, de van egy sanda gyanúm, hogy zavarja. Nat anyukája szép nő! Látszik rajta, hogy modell volt, vagy még az.

-Szervusz! Adelaide vagyok, Nathan..iel és Amber anyukája! De szólíts csak Adel-nek!

-Jó reggelt! Aname vagyok! De a Namit jobban szeretem!

-Nathan nagyon sokat mesélt rólad! Már nagyon meg szerettelek volna ismerni téged!

-Most itt vagyok!-mosolyogtam, de nem jöttek a szavak a számra...

-Nathan, apád mindjárt hazaér. Addig vezesd körbe Anamét! Szólok, ha apád megjön!

-Rendben!

Már pont mentünk volna amikor Amber hangját hallottam valahonnan!

-Aname végre megérkeztetek!-mondta nyájas hangon- Annyira örülök Nektek! Az egyik legjobb barátnőm és a bátyám egy pár!

-Amber, nem is mondtad, hogy Aname és te barátnők vagytok!

Hát talán azért nem kedves Adel, mert nem. Első pillanattól utálom, mint a szart a kedves lányodat!

-Pedig nagyon jóban vagyunk!-mondtam mosolyogva.

-Ez remek! Mivel a vendégszoba tatarozás alatt áll, így alhattok ketten egy szobába!

-Mi?-néztünk össze Amberrel-De én nem alszok itt, megyek haza este!-mondtam, és értetlenül néztem Nathanielre, aki ugyanígy nézett vissza rám.

-Nathan, édesapáddal úgy döntöttünk, hogy Anamét is elvisszük az olasz nyaralónkba. Már beszéltünk Aname szüleivel is, akik beleegyeztek. Az igazgatónő is engedélyezett egy hét hiányzást, mivel nagyon jók az eredményeitek.

-Hát ezt nehezen hiszem el!-suttogtam Nat fülébe.

-Pedig ez nagyon is komoly!-morogta vissza Nat.

-De, hát semmi más ruhát nem hoztam, és nem készültem arra, hogy elutazok.

-Ne aggódj Aname....Nami, Amber ad ma neked pizsit, és majd Olaszországban bevásárolunk Neked!

Amber feje elkékült, majd elzöldült, végül piros lett. Láttam, hogy elmondana már mindent, de akkor kiderülne, hogy hazudik. Az enyém is hasonlóan változtatta a színét. Adel elzavart minket, hogy Nat mutassa meg a házat, majd bezárkóztunk a szobájába.

-NATHANIEL!!!-kiáltottam rá-Most mégis mi lesz? Eszemben sincs Amberrel lenni egy szobába és az utazásról sem volt szó!!

-Nami, szerinted én tudtam erről? Azt hittem, csak egy sima vacsi lesz.

-Na most aztán nagyon meg kell játszani a szerelmespárt...Olaszország...

-Most komolyan ennyire zavar ez Nami? Megjátsszuk. Aztán pár hónap múlva szakítunk. Aztán minden helyre jön! Bízz bennem Nami!

-Nem attól félek, hogy megjátsszuk...

-Nem lesz baj, mi akkor is barátok maradunk, ha ennek vége! Csak Amber...

-Sarokba szorította saját magát! Azt mondta barátnők vagyunk és örül, hogy egy pár vagyunk! Ha most bármi mást mond akkor nyilvánvalóvá válik, hogy hazudik!

-A kis hülye!

Aztán kopogtattak az ajtón.."szerencsére csak" Amber volt az!

-Na most aztán marha jól megcsináltok! Most mi lesz okostojások?

-Egy pár leszünk!-mondtam-Legalábbis az olasz nyaralás végéig, meg utána egy kicsit..

-Remek vagy Nami... most jól kicsesztetek velem is!

-Fiatalok, megjött édesapátok! Mutassátok be Anamét!

Lementünk a nappaliba. Nathaniel apukája igazán félelmetes ember. Nem is igen mertem megszólalni a közelében.

-Helló! Francis vagyok! Örülök, hogy megismerhetlek!

-Jó reggelt uram! Aname vagyok, én is nagyon örülök a találkozásnak!-kezet fogott velem és elég erőteljesen megszorította a kezem

-Képzeld Francis! Amber és Aname barátnők! Így alhatnak együtt!

-Remek! Honlap reggel 5:00-kor indulunk a magángéppel!

A nap további része eseménytelenül telt. A vacsoránál azonban előjöttek azok a bizonyos kényes kérdések. A nap folyamán erre gyakoroltunk!

-Hogy ismerkedtetek meg?-kérdezte Adel-Persze a suliban, de hogy szerelem lett belőle, meséljétek el hogy kezdődött.

-Hát, az egész az első napomon kezdődött!-kezdtem- Tudják van egy kiállhatatlan lány a suliban. Mindenkinek beszól és nagyon nagyképű! Mindjárt be is szólt nekem az első napon!

-Ez borzasztó, hogy vannak ilyen lányok...az édesanyjuk nem lehet valami kifinomult hölgy!-mondta Adel. Amber pedig falfehéren nézett maga elé...

-Nathaniel volt az első fiú akit észrevettem! Nagyon megtetszett a mosolya, és hogy ilyen elegánsan jár iskolába! Ebből azt szűrtem le, hogy igazi úriember az édesapja is!

Francis elmosolyodott

-Aztán egyszer ahogy mentem haza, nagyon nehéz volt a táskám. Ő pedig segített hazavinni. Meghívott kávézni és segített a tanulásban is! Egyszercsak a barátság átváltozott szerelemmé.-ránéztem Nathanielre és megfogtam a kezét. Olyan érzés futott át rajtam, amitől féltem. Kezdett a hazugságunk igazsággá válni!

-Ez olyan aranyos! Nem igaz Francis?

-De az! Mindenesetre, örülök, hogy a fiam ilyen szép lányt választott magának!

-Köszönöm uram a bókot!

-Nathan? Valami baj van fiam?-kérdezte Adel

-Dehogyis! Csak még mindig nem hiszem el, hogy Aname szeret engem!

Elpirultam, a szívem egyre gyorsabban vert és éreztem, hogy ennek csak egyféle vége lehet. És annak nem a legjobb barátság a vége! Most minden eltűnt az agyamból! Amber, a többi idióta, Ken vagy éppen Armin. Ebben a pillanatban csak Nathaniel volt. Ő létezett számomra. Csak azt nem tudtam, hogy Nathaniel érzései is ilyenek e.

-Fiam! Most büszke vagyok rád! Kitűnő a bizonyítványod, felelősségteljes munkát bíztak rád, és van egy gyönyörű szerelmed aki létezik és viszontszeret!

(Létezik? Nathaniel, te kis huncut.....)

Beszélgettünk még egy kicsit, aztán végeztünk a vacsorával. Amber az anyjának segített, Francis pedig tévét nézett. Gondoltam megtudom Nathaniel érzéseit. Kimentünk a teraszra.

-Nat?

-Nami?

-Komolyan mondtad?

-Ezt én is kérdezhetném tőled! -mondta a fejét fogva

-Nem lesz ez így jó Nat....mivel én....amit mondtam...

-Jaj Nami hallgass...-mondta, majd átölelte a derekam, magához húzott, majd hosszan, és szenvedélyesen megcsókolt. Megfogta a kezem, és mélyen a szemembe nézett.- Én mindíg is így éreztem.

-Nathaniel.....-nem mondtam mást csak visszacsókoltam.-Mennünk kell Nat...Reggel korán kelünk!

Még két hatalmas csók csattant el és nekem fel kellett mennem magához az ördöghöz!

Amber a székre rakott valami rongyokat. Kb 10 évesekre lett volna jó, és a szaga sem volt valami jó!

-Ez telik tőled Amber? Dehiszen a legjobb barátnőd vagyok!

-Akkor még nem tudtam, hogy téged is elvisznek nyaralni...De egyszer úgy is rájönnek, hogy nem vagytok igazából együtt, és akkor szívtok!

-Sajnos erre ráfáztál, ugyanis együtt vagyunk!

Sokáig nem szólalt meg. Majd amikor mégis megtette csak hülyeségek hagyták el a száját!

-Te! Ugye tudod, hogy ez nem befolyásolja azt hogy szarba se veszlek! Nem vagy se szép, se gazdag úgyhogy ugyanolyan senki vagy mint azelőtt!

-Amber, Amber, Amber..... mondj amit akarsz nem érdekel! A bátyád szeret, a szüleid bírnak és csak idők kérdése, hogy elpöttyentsem édesanyádnak, hogy nagyon gonosz lettél velem, mert féltékeny vagy arra hogy Nathaniellel többet vagyok mint veled! És mivel most apukátoknál is Nat lett az első számú, így nálam van az előny szivi!

-Rohadj meg te ribanc!

-Na de Amber... nem így beszélünk a legjobb barátnőnkkel.

Átmentem kicsit Nathanielhez. Kértem tőle egy régi pólót amiben alhatok. Kaptam is egyet meg egy nagy csókot, majd visszamentem Amber szobájába. Amber éppen a tükör előtt ült. Lassan megfordult és felém nyújtotta a kezét.

-Tartsunk fegyverszünetet!-Mondta- Igazad van... beköphettél volna, de te nem tetted. Amíg Nat és te egy pár vagytok, addig fegyverszünet de csak addig! De ha szétmentek isten irgalmazzon neked!

-Rendben van! -mondtam és kezet fogtunk! Egész éjjel Nathaniellel álmodtam.

Nem erre számítottam, de így is jó! Végül is ez egy remek szerelem kezdete!