2014. december 26., péntek

Elkaplak Francis Navier (vol.2)

-... hogy a szüleim állást kaptak Naviertől. Rendes kis summát kaptak. Eleinte Olaszország és Franciaország között ingáztak vagy Európán belül. Aztán nem sokkal később, szinte hetente jártak át Dél-Amerikába. Ez nem is lett volna gyanús, de Navier mindig egyedül utazott, vagy a családtagjaival. Soha nem utazhatott más vele, még én sem. Aztán egyik napról a másikra lett egy útitárs. Szinte minden alkalommal együtt utaztak, és olyankor még édesanyám sem mehetett oda, aki stewardess. Biztos ment a biznisz... Aztán a dél-amerikai utakból lassan oroszországi utak lettek.
-Ez elég érdekes...
-Ugye? Ráadásul, akkor már anya sem mehetett velük. Ha tehették volna, még apám se. Szóval a mi kis Navier bácsink állítólag elég rossz arcokkal kezdett üzletelni. És a kis amcsi gyerek mindig ment velük!
-Amcsi? Úgy érted onnan Dél-Amerikából?
-Úgy!
-Nem láttad ezt a gyereket?
-Nem. De azt tudom, hogy valamilyen Viktor, és hogy egész befolyásos kölök...
Nem akartam hinni a fülemnek! Viktor és Navier egy követ rúgnak? A tisztességes rendőrnyomozó? Sehogy sem fért a fejembe...talán beépített rendőr? De akkor miért bántotta Armint és miért rabolta el Alexyt? De ha még ezt a parancsot is kapta...mindenesetre ez egy elég forró nyom.
-És arról nincs infód, hogy miért jártak Oroszországba? Vagy hogy onnan is utazott-e valaki?
-Sajnos nincs miért jártak, de azt tudom, hogy nem jött onnan velük senki! Na én ennyit tudtam! Hol tudom felvenni a jutalmam?
-Azt nem én döntöm el, hogy jár e a jutalom. De elmondom Gilnek az infókat és majd felveszi veled a kapcsolatot!
-És valami természetbeni juttatás nem jár?
-Na eriggyél te bolond gyerek!-mondtam viccesen
-Eridek!-válaszolta és kiment az ajtón
Amint elment, felhívtam Kentint és elmeséltem neki részletesen amit Castiel mondott. Ezért az infóért megkapta a jutalmat.
Úgy gondoltam, nem akarom magam tovább beleártani a dolgokba, így nem is foglalkoztam az üggyel tovább. Annyi rendőr, nyomozó és katona csak boldogul.
  Szombat reggel Bonnie vidáman ugrált el az ágyamig, majd elegáns mozdulattal rám ugrott. Senkinek nem kívánok ilyen ébresztést!
-Képzeld Nami, Armin már sokkal jobban van! Ha így halad, talán egy hét múlva kiengedik!
-Ez szuper!-mondtam kómásan, és megpróbáltam kihalászni Bonnie könyökét a bordáim közül. Persze örültem én is a hírnek.
-Nem is örülsz?
-Bonnie! Lassan a könyököd eggyé válik a bordáimmal, és a térded erőteljesen nyomja a...
-Upsz...bocsi! Megmutatom a képeket, amiket kint csináltunk jó?
-Rendben, de kávé nélkül sohasem fogok innen felkelni! Amíg csinálok, hozd ide a képeket.
Visszaugrált a vendégszobába, én pedig komótosan megkávéztam. Rengeteg képet mutatott, egyik szebb volt mint a másik. Aztán mutatott egy olyan képet, amitől leesett az állam. Elmesélte, hogy egy különleges technikával dolgozó fotós készítette a képet róluk Szentpéterváron. Digitális keretben volt és szépen csillogott.
Miután megnézegettük az összes képet, elindultam vásárolni. Mivel Bonnie nem volt hajlandó egyedül maradni eljött velem. Megbeszéltük, hogy miután végeztünk meglátogatjuk Armint. Útközben sokat beszélgettünk nevetgéltünk. Aztán összefutottunk Alexyvel.

-Ez most elég kínos lesz! Azt hiszem inkább elmegyek Arminhoz! Majd találkozunk!-mondta Bonnie és elment.
Alexy és Én percekig csak néztük egymást. Eléggé kínosan éreztem magam. Alexy törte meg a csendet.
-Elolvastad a levelemet?
-Nem volt alkalmam! Kentin kidobta az ablakon... másnap kerestem, de nem találtam!
-Ennyit jelentek neked?
-Sokat jelentesz nekem Alexy!
-Hagyjuk ezt az egészet! Armin még mindig kórházban van, Jade és Én szakítottunk és még te is hanyagolsz. Tudod milyen érzés? Persze ameddig nem volt itt Kentin, addig fontos voltam. Minden nap találkoztunk, megbeszéltünk mindent. Most meg csak Kentin létezik. Tudod mi volt abban a levélben?
-Félig-meddig. De sejtem...
-Mindegy, nem erőltetem ezt az egészet! Szia!
Elindult én pedig nem tudtam mi a fenét csináljak. Összezavarodtam. Mit akart ezzel az egésszel? Végül úgy döntöttem, hogy utána megyek.
-Alexy várj!-rohantam utána-Beszéljük meg ezt az egészet!
-Nincs már miről beszélni! Úgy is mindig ugyanoda jutunk!
-Nem értelek!
-Mit nem értesz?
Csak álltam és néztem. Nem hittem a fülemnek. Jó, én is szeretem Alexyt, de csak mint barátot. Pláne, hogy eddig meleg volt.
-Én...nem is tudom mit mondjak... szeretlek mint a legjobb barátomat!
-Ne is mondj semmit! Egy darabig nem akarok veled találkozni!
Megint elindult egyre gyorsabban. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy hagyom a fenébe. Minek idegesítsem fel magam? Aztán mégiscsak utána mentem.
-Alexy várj már egy kicsit! Nem értelek! Most mi a fene bajod van?
Nem szólt semmit csak duzzogva ment tovább előre. Még csak rám se nézett!
-Alexy kérlek! Várj már!
De csak ment előre. Úgy döntöttem békén hagyom.


---♡---

Miután bevásároltam elmentem a kórházba. Armin és Bonnie vidáman újságolták, hogy kiengedik Armint. Én is megörültem neki. Segítettem összepakolni a cuccokat és megvártuk Szvetlánát és Igort, akik hazavitték Armint. Én pedig elmentem haza. Kentin már várt a kapuban.
-Szia Nami! Híreim vannak!
-Szia Kentin! Gyere, mesélj!
Felmentünk és Kentin mesélni kezdett.
-Elkaptuk Viktort!
-Ez nagyszerű!
-Nem éppen. Az apja el akarja vinni haza. A diplomáciai mentességére hivatkozva!
-Az meg mi a fene?
-Mivel Viktor apja nagykövet, ezért szinte érinthetetlen. És ezt a fia is gyakorolhatja! Tehát addig kell cselekednünk, ameddig nem jön meg a nagykövetúr!
-Oha...és mikor jön?
-Két nap múlva! Szóval szinte veszett az ügy! Semmit nem mond, kivéve...
Gyanúsan nézett rám, szinte tudtam mire gondol.
-Kivéve mi?
-Veled akar beszélni!
-Velem? Ez remek. És gondolom most azért jöttél, hogy elmondd mit szedjek ki belőle!
-Igazából nem. Csak megkérlek, hogy ne beszélj vele!
-Miért ne? Hátha elmond valamit!
-Nami, kérlek! Hagyd ezt a profikra!
-Meglátom!-mondtam és átöleltem.
Még beszélgettünk egy kicsit, aztán elmeséltem az Alexyvel történteket. Nem mondhatnám, hogy örült neki.
-Mondtam, hogy hagyd a francba azt a...
-Kentin! De igazad van! Jobb ha most nem találkozok vele egy ideig.
Ennyiben maradtunk. Aztán valahogy úgy alakult, hogy Kentin nálam aludt. Reggel pedig együtt mentünk el a rendőrségre. Végül is annyiban maradtunk, hogy beszélek Viktorral.
Először egy irodába kellett bemennem Gilhez és a rendőrkapitányhoz. Megbeszéltük, hogy amint fenyegetve érzem magam kijövök. És megpróbálom nem magamra haragítani Viktort.
Amikor bementem Viktorhoz, éppen cigizett. Volt valami furcsa csillogás a szemében. Leültem a vele szemben lévő székre. Nagyon féltem tőle. Mintha nem is ugyanaz az ember lett volna, mint akit gyerekként megismertem. Nem is szólaltam meg egy jó darabig, sőt még csak rá se néztem. Aztán ő szólalt meg először.
-Szia Aname! Hát eljöttél?
-Dehogy is jöttem el! Csak egy hologram vagyok!
-Még mindig vicces vagy. Hallottam, hogy beszéltél anyuval.
-És ha igen? Végül is van jogom azt hívni, akit csak akarok.
-Hát tényleg van... de kinek mondtad el, amit megtudtál?
-Anyukád sütireceptjét? Senkinek!!
-Ne nézz hülyének! Tudom, hogy tudod!
-Én meg tudom, hogy tudod, hogy tudom! Csak annyit kérdeznék, hogy mi a problémája Naviernek a Szokolov családdal?
-Én meg annyit mondok, hogy nem mondom meg!
-Miért akartad megölni Armint?
-Nem én voltam...
-Miért akartad megölni Armint?
-Mondtam már, hogy nem én voltam!
-Miért akartad megölni Armint?
Direkt hergeltem ezzel. Elvégre tudta mindenki, hogy ő volt. Már csak a vallomást kellett kicsikarni belőle. Még vagy hússzor megkérdeztem, aztán huszonegyedszerre tettem bele egy kis csavart!
-Miért akartad megölni Bonnie-t és Armint?
-Mi? Bonnie-t nem akartam...őt nem!
-Megvagy te disznó! Lebuktattad saját magad! Egy ilyen piti dologgal buktál le, amit a Helyszínelőkben láttam.
-Mi? De én... Megvárom apámat, aztán lelépünk innen!
Ekkor lépett be a szobába Gil és a rendőrkapitány.
-Sajnos nem megy innen sehova! Az apja is végignézte a beismerő vallomását, úgyhogy nincs mit tenni.
-Nem érdekel! Majd Navier ügyvédei kihúznak a pácból!
-Drága Viktor, hamarosan Navierrel egy cellában fogtok nyaralni.-Mondtam diadalittasan.
Elvitték Viktort, engem meg mindenki megtapsolt. Sokan azt tanácsolták válasszam magamnak a bűnmegelőző pályát. És az az érdekes, hogy el is gondolkoztam rajta!
Viktor bekerült egy sötét cellába. Most már nem tud bántani senkit. Legalább is egyenlőre.


Most, hogy Viktor a sitten csücsül kicsit nyugodtabb vagyok! Ráadásul közelebb kerültünk Navierhez. Most már biztosan elkaplak Francis Navier. És ha elkaplak mocskosul elbánok veled!



2014. november 25., kedd

Elkaplak Francis Navier (vol.1)

Végre rendeződni látszott a életem. A kapcsolatunk Kentinnel egyre komolyabb és a körülöttem levő zűrzavar is kezdett eloszlani. Gondoltam én...
  Két hónap telt el eseménytelenül, a nyomozás nem mozdult előre minden lecsendesedett. Aztán megtörtént az, ami mindent megváltoztatott. Szerdai nap volt, Kentin és én együtt mentünk suliba, amikor megszólalt a telefonom. Ismét rossz érzés fogott el, pont olyan mint amikor Viktor hívogatott. Mikor felvettem a telefont nem hallottam semmi mást, csak szirénákat és egy nő zokogását. Nagyon megijedtem, hiszen nem tudtam hová tenni ezeket.
-Halló! Ki az? Hahó...
-Aname én vagyok az... nem fogod elhinni... én sem hiszem el... Istenem...
-Ki vagy? Nem értelek jól!
-Rosa vagyok! Istenem... ne... ne...
-Rosa az ég szerelmére mi történt?
-Te jó ég... Aname...gyere ide...
-Hova menjek Rosa? Mi a baj?
-Itt vagyok Bonnie lakásánál...siess...
Ezzel megszakadt a vonal. Nagyon ideges lettem. Mit keres Rosa Bonnie lakásánál, és hol volt eddig? Mi történhetett? Azonnal oda akartam menni, de már így is annyit lógtam, hogy a kirúgás veszélye fenyegetett. Kentinre néztem, és elmondtam neki mindent, amit hallottam. Felhívta az apját, és elmondta mi történt. Bonnie és Armin pont akkor érkeztek haza Oroszországból. Bonnie lakására mentek lepakolni, de a lakásban volt már valaki. Armin megpróbálta megvédeni Bonnie-t és közben megsebesült. A támadó elmenekült, de erős a gyanú, hogy Viktor volt az elkövető. Kentin anyukája elintézte nekünk, hogy az aznapi órákra ne kelljen bemenni, így elindultunk Bonnie-ékhoz. Mikor odaértünk, Armint éppen betették a mentőautóba. Bonnie sírva adott neki egy csókot, majd elindultak vele a kórházba.

Miután a rendőrök kikérdezték Bonnie-t, odamentem hozzá. Hosszasan öleltük egymást, és egyre csak sírt. Három hónap után így kellett újra találkoznunk. Nem sokkal később Rosa is megérkezett hozzánk. Mivel mindketten ki voltak borulva, elmentünk hozzám és főztem nekik nyugtató teát. Csak bíztam benne, hogy ettől jobban lesznek. Kentin pár perc múlva csatlakozott hozzánk. Hozott magával egy jegyzetfüzetet és mindent leírt amit a lányok mondtak. Hátha ezzel segítheti a nyomozást.
-El tudod mondani Bonnie, hogy hogy nézett ki a támadótok? -Kérdezte Kentin
-Nem igazán...maszk volt...maszk volt rajta! De magas volt... Arminnál magasabb. És fegyvere is volt... valamilyen pisztoly...
-Mondott valamit, ami furcsa volt?
-Nem...vagyis mondott valamit... de nem értettem...valami olyasmit, hogy... Ja ubju tebja! Nem tudom mit jelenthet... lehet...oroszul van!
-Az lehet, hiszen Arminék orosz származásúak.-mondta Rosa
-De vajon mit jelenthet? Nem ismertek olyat, aki tud oroszul?-kérdezte Kentin
-Én tudok valakit...-mondtam- De Kentin nem fogsz neki örülni!
-Jaj csak ne...ugye nem Alexyre gondolsz?
-Mi mást tehetnénk? Alexy Armin testvére. Biztos beszél oroszul és segíteni is fog!
Végül abban maradtunk, hogy felhívom Alexyt és beszélek vele. Alexy is szörnyen ki volt akadva. Nem akart nagyon találkozni még velem se. Aztán végül mégis belement a találkozásba. Alexy és én elkerültük egymást az utóbbi időben. Nem akartam balhét. Alexyvel a kórházban találkoztunk. Leültünk a váróba és hozzákezdtem a mondókámnak.
-Jól vagy Alexy?
-Már mitől lennék jól? A testvéremet brutálisan megtámadták, Jade és én fasírtban vagyunk és a legjobb barátom alig beszél velem hónapok óta!
-Ne haragudj Alexy, de Kentin...de most nem ezért jöttem! Bonnie hallott valamit, amit a támadó mondott. Azt gyanítjuk, hogy oroszul mondta!
-És mit mondott?
-Valami olyasmit, hogy Ja ubju tebja...
-Megöllek!
-Engem miért?
-Ezt jelenti Namuci...megöllek!
-Nem tudod, ki mondhatott ilyet Arminnak?
-Fogalmam sincs. Te is jól tudod, hogy Armin nem az a balhés fajta! Nem igen hiszem, hogy bárkivel is ilyen konfliktusba keveredett volna. Hacsak nem a szüleink miatt...
-Ezt, hogy érted?
Nem szólt semmit, fogta magát és elment. Még csak nem is köszönt. Pár perc múlva Szvetlána és Igor jelentek meg a váró ajtajában.
-Köszönjük Aname, hogy segíteni akarsz, de ezt bízd ránk! Ez már nem vicc, itt egyre komolyodnak a dolgok. Jobb, ha ebbe se te se Kentin nem avatkoznátok bele.
-De én...
-Tudjuk! Nem akarsz és nem is akartál soha rosszat. De most kérlek, hagyjátok ezt a profikra!
-Rendben! Armin hogy van?
-Súlyosak a sérülései, de a körülményekhez képest jól van! Nagy szerencséje volt.
-Be tudok menni hozzá?
-Nem! Még senki nem látogathatja. Túl gyenge és nagy fájdalmai vannak!- vette át a szót Igor- Majd szólunk, ha lehet!
Elköszöntem és otthagytam őket a kórházban. Hazafelé egyre csak azon járt az agyam, hogy mit akarhatott Alexy mondani. Mi lehet a szüleikkel, ami miatt megtámadták Armint. Igaz megígértem, hogy nem ártom bele magam a dolgokba, de Aname nem olyan lány aki bárkinek szót fogad! Pedig jobban tettem volna.

Bonnie átköltözött hozzám, mert félt egyedül lenni. Nem mintha én nagy védelmet tudtam volna biztosítani neki. A biztonság kedvéért Rosa is átcuccolt egy pár hétre. Közben az is kiderült, hogy Rosa egy asztma szanatóriumban volt eddig, azért nem találtam sehol. Még Leigh sem tudta hol van pontosan.
Egy hét is eltelt, mire a nyomozók kiderítették, hogy a lakásban tényleg Viktor járt. A személyleírás is erre utalt. Úgy látszik Viktor nem rám van specializálódva, hanem a Szokolov családra. Először Alexy aztán Armin...
De mit akarhat Viktor? Miért csinálja azt amit csinál? Főleg, hogy ő is rendőr. Nem tudom mit hisz, vagy akar, de jobb lesz minél előbb megtalálni mielőtt megtörténik a visszafordíthatatlan!

 Aztán támadt egy ötletem. Felhívtam apát, és elkértem Viktor anyukájának a telefonszámát. Igaz először megdöbbent, de aztán csak megadta a telefonszámot. Még beszélgettünk egy kicsit, aztán felhívtam Shenon Davidsont, Viktor anyukáját. Hosszan csengett ki, mire felvette. Mikor bemutatkoztam el sem akarta hinni, hogy én vagyok az. Majd elkezdtünk beszélgetni. Aztán amikor Viktorra tereltem a szót olyat tudtam meg, amit soha nem gondoltam volna. Shenon ugyanis elmondta, hogy amióta a fia annak a Naviernek dolgozik teljesen kifordult magából, és már nem ugyanaz a rendes nyomozó aki azelőtt volt. Még elkértem pár sütireceptet, hogy ne legyek gyanús, majd elköszöntem, és leraktam. A beszélgetés után hosszasan néztem magam elé, és nem tudtam mihez kezdjek. Tehát Viktor ezért akarta megszerezni a Navier-mappát. Kíváncsi volt, hogy hol tart a nyomozás.
Azonnal el akartam mondani valakinek amit megtudtam, de féltem hogy megint én leszek a kotnyeles. Elvégre veszélybe is sodorhattam ezzel a hívásommal a nyomozást. Így jobbnak láttam magamban tartani a dolgot. Éppen ezen agyaltam, amikor valaki csengetett. Mikor beleszólt a kaputelefonba, majdnem dobtam egy hátast.
-Castiel vagyok! Beengednél?
-Miért kéne?
-Segíteni akarok neked! Tudok valamit, ami segíthet!
-Jó, de ajánlom, hogy ne verj át!
Mikor belépett, egy gitár és egy erősítő is volt nála. Biztos Lysanderrel próbáltak.Furcsa volt, hogy ilyen későn állít be ennyi cuccal. Ráadásul a cigi is ott lógott a szájában.

 De persze a szívtipró kemény csávó azért nem állta meg, hogy be ne szóljon.
-Pofás kéró, már csak egy jó nő kéne ide meg hideg sör. De hát ha csak sör van...
-Castiel! Ha csak ezért jöttél, akkor...
-Jól van, ne haragudj! Szóval azért jöttem, hogy elmondjak neked valamit, amit tudnod kell. Tudod, hogy a szüleim Naviernek dolgoznak, és sok olyan beszélgetést hallottak, ami most hasznos lehet!
-Ez érdekes! De miért akarsz segíteni? Mert gondolom nem szívjóságból!
-Persze, hogy nem! A nyomravezetői díj és én nagyon jó barátok lennénk! Meg amúgy is, Armin a haverom!
-Rendben Castiel! Ha olyan az infó, megkapod a nyomravezetői díjat! De akkor mondd mit tudsz!
-Az egész akkor kezdődött...

2014. november 9., vasárnap

Ó te jó ég!

Vannak olyan pillanatok, amikor az embernek semmi kedve nincs semmihez. Amikor mindent a háta közepére sem kíván. Hát ez a nap olyan volt. Nem volt kedvem kikelni az ágyból, pedig iskolába kellett volna mennem. De aztán erőt vettem magamon és elvonszoltam magam a suliig. Olyan magányos voltam. Rosa napok óta nincs itthon, Bonnie még mindig Oroszországban van, Alexy pedig nem vette fel a telefont. Úgyhogy tényleg hihetetlenül rossz volt ez a nap. A suliba beérve azért javult a helyzet. Lysander és Castiel már bent ültek a teremben mikor odaértem. Gyanús volt, hogy pont ők értek be elsők között. Amikor Castiel meglátott, hangosan felnevetett.
-Mi olyan vicces?- kérdeztem mosolyogva.
-Hát csak az, hogy ma nincs tanítás!-Fogta meg a vállam Lys.-Ma csak ügyelet van.
-Akkor ti mit kerestek itt?
-Kint már elég hűvös van....-vigyorgott Castiel.
-Erről én mért nem tudtam?
-Azért mert ritkábban jársz be, mint Castiel!
-Köszi, de hidd el! Nem én vagyok a rossz, hanem a körülményeim!
-Na látod, ezt elhisszük!-vigyorgott Castiel.-Egyébként már akartam kérdezni! Mi van a Navier-nyomozással és neked mi a szereped benne?
-Te honnan....honnan tudsz erről?
-Aki jókor van jó helyen, az megkapja a kívánt infókat!
-Magyarul hallgatóztál!
-Mondhatjuk így is! Nos?
Kicsit elgondolkodtam a dolgon. Mármint, hogy mit is mondjak nekik. Az igazat nem mondhatom meg, de hazudni sem akarok. Alexy is bajba került miattam. Mondjuk Castielt nem féltem annyira Viktortól... Végül arra jutottam, hogy elmesélem nekik azt, amit már az újságban is olvastak. Mikor befejeztem a mondandómat Castiel arcára diadalittas kifejezés került.
-Nem azért, de én már rég elkaptam volna azt a szemetet! Nem tudom mit szerencsétlenkednek annyit! Kentin meg az apja, a két nagyokos katona, de ha csinálni is kéne valamit, lefagynak...
-Castiel! Nyilván Aname sem mond el mindent amit tud, vagy ő sem tud sokkal többet mint mi!
-Köszi Lysander! Castiel, ha olyan nagy a szád, menj oda Kentinhez, és mond el neki amit tusz!
-Na és miért tennék ilyen hülyeséget?
-Azért Cas, mert 100 eurós (kb 30.000 Ft) jutalom jár annak, aki érdemben segíti a nyomozást!
Elgondolkodott, majd a füle mögé tett egy szál cigit és kiment az udvarra. Nem zavartatta magát, hogy ott vagyunk, vagy hogy az iskola területén tilos a dohányzás. Lys éppen telefonált, úgyhogy egy kicsit bele tudtam mélyedni a gondolataimba. Pár perc múlva Cas visszajött, felvette a táskáját, biccentett majd elment, és Lysander is követte. Még sohasem voltam egyedül az osztályban, de ez remek alkalom arra, hogy átgondoljam a történteket. Nagyon elegem van már ebből az egészből. Szeretném újra egy átlagos tini életét élni, nem pedig maffiózók után nyomozni. Kentint is egyre kevesebbet látom, mert őt is lefoglalja a Navier pereputty. Pár pillanattal később Alexy száguldott be a terembe...
-Elnézést tanárnő a...a...a... Namuci, mi van itt? Hol vannak a többiek?
-Ma nincs tanítás csak ügyelet van. Én is ma szembesültem vele.
-Akkor feleslegesen jöttem ma suliba? Egyszer nem akarok lógni az évben és akkor sincs iskola. Lehet ezzel jutalmazott meg az univerzum!
Leült a tőlem legtávolabb lévő padba. Nagyon rosszul esett, hiszen régen ilyenkor mindig mellém ült.
-Alexy, kérdezhetek valamit?-De nem válaszolt. Felém sem nézett, figyelmen kívül hagyott.-Alexy, van valami baj?
De semmi válasz. Hihetetlenül elkeseredtem, mivel Alexy a legjobb barátom. Fogtam magam, kimentem a teremből egyenesen az udvarra. Egy pillanat múlva eleredt az eső, és perceken belül szakadni kezdett. A zuhogó esőben, könnyeimmel küzdve indultam haza. Annyira egyedül éreztem magam, hogy úgy el akartam menni anyuékhoz Hongkongba. Időnként hátrapillantottam, hogy hátha ott van Alexy, de nem volt ott. Már éppen hazaértem volna mikor valaki hátulról megölelt. Azonnal tudtam, hogy Alexy az, éreztem az illatát.
-Aname, felmehetek hozzád?
-Persze...de mi lett a Namucival?
Nem válaszolt, csak mosolygott. Aztán, amikor felmentünk, Alexy leült a kanapéra és kért egy pohár vizet. Adtam neki, aztán elkezdtünk beszélgetni.
-Namuciii az a helyzet, hogy összezavarodtam!
-Mivel kapcsolatban? Mert azt észrevettem, hogy az utóbbi időben nagyon kerülsz engem.
-Tudod, amikor fent voltunk a tetőn...én meg akartalak csókolni...de aztán jött Kentin...és istenem...
-Alexy, nem értelek! Motyogsz itt össze-vissza!
-Mindegy...azt hiszem szeret...
-Alexy, amit érzel irántam, az nem szerelem, hanem hála! Hidd el nekem, én is voltam ilyen helyzetben.
-De én Kentinre céloztam...
-Az meg se forduljon a kis agyadban Alexander Szokolov, mert vérfürdőt rendezek!
Alexy nevetni kezdett. Tudtam én, hogy csak viccelődött.
-Namuciii, megengeded, hogy megcsókoljalak?
Megdöbbentem. Mért akar egy meleg pasi megcsókolni?
-Nem.-mondtam gondolkodás nélkül-Nekem ott van Kentin, neked meg Jade. És ez így van jól.
-De akkor sohasem tudom meg, milyen lánnyal csókolózni!
-Erre most mit mondjak Alexy, Te meleg vagy!
-Ebben már nem vagyok olyan biztos, mint mielőtt megismertelek. Légyszi!!
Nem szóltam semmit, csak közelebb hajoltam hozzá. Ő is közelebb hajolt, és amikor már azt hitte megcsókolom mikor egy nagy puszit nyomtam a homlokára.
-Na most már mehetsz!-mosolyogtam rá-Tudod, én szeretlek Alexy, de csak mint a legeslegjobb barátomat. Szeretném, ha ez így is maradna.
-Én pedig igyekezni fogok. Ezt azért fogadd el légyszi...ez egy kis semmiség! De neked szánom.
Odaadott egy pici rózsaszín csomagocskát. Igazából olyan volt mint egy kis kézitáska. Súlyából ítélve, eléggé tele volt.
-Köszönöm Alexy!
-Szívesen! Na de én már megyek, találkozni fogok Jaddel.
-Na szép...Jaddel találkozik, aztán Namucival akar csókolózni! A kis szégyentelen! Amúgy elkísérjelek?
-Csak a lépcsőházig. Onnantól csak elboldogulok!
Kikísértem a lépcsőházig. Ott megint kapott két puszit és elindult a kapu felé.
-Alexy, haragszol rám?
-Dehogy haragszom rád Namucii! Holnap találkozunk a suliban.
Még egyszer összemosolyogtunk, és Alexy elment.

Visszamentem a lakásba, és az Alexytől kapott csomagocskát letettem az íróasztalomra. Nem volt annyi lelkierőm, hogy kibontsam. Ezt a döntésemet is megbántam a későbbiekben. Mert hát egy egyszerű ajándék is okozhat bonyodalmakat.

---♡---

Bementem a fürdőbe, megnyitottam a csapot, és csináltam magamnak egy jó forró habfürdőt. Telepakoltam mindent illatos teamécsesekkel és megpróbáltam ellazulni. Rám is fért volna, mivel az elmúlt napok, hetek és hónapok eléggé kikészítették az idegeimet. Szerettem volna megfeledkezni Nathanielről és az egész zűrös családjáról, a nyomozásról, Viktorról sőt még erről a bolond Alexyről is. Alighogy beleültem a kádba kopogtattak az ajtón. Úgy gondoltam, had kopogtasson. Ha ráun úgyis elmegy. De csak nem hagyta abba a kopogtatást. Sőt, a kopogtatás dörömböléssé erősödött. Kénytelen voltam kimászni a kádból. Odamentem az ajtóhoz, egy szál törölközőben, és kiszóltam rajta.
-Ki az!?
-Kentin vagyok! Beengedsz?
-Most? Kentin egy törölközőben vagyok!!
-Annál jobb!
Nem akartam vitatkozni, ezért beengedtem. Teljesen elpirult, amikor meglátott. Dehát Istenem...Én szóltam előre!
-Nagyon szép vagy Aname! Vagyis...nem azért...vagyis...ugye érted!
-Értem én! De mit szeretnél?
-Veled lenni. Elvégre járunk nem?
-Persze, hogy járunk.
Odamentem és megöleltem.f
-Alexy barátod többet van veled, mint én! Most is itt volt nem?
-Itt volt!
-És mit akart?
-Beismerte, hogy téged szeret!
-Neee! Ezt ugye nem mondod komolyan?
-Nem...de ha azt mondom, hogy engem akart megcsókolni, az jobb?
A fintorgás egy pillanat alatt haraggá vált. Ha egy pillantással ölni lehetett volna, Alexy már nem élne...
-Nem úgy volt, hogy meleg?!
-Próbálkozni szeretne!
-De ne az én barátnőmmel próbálkozzon az a kis homokvödör...
Nem tudtam sírjak e vagy nevessek. Kentin úgy védelmezte az erényemet, mint egy anyatigris. Aztán észrevette az ajándékot az asztalon.
-Ezt is az hozta ugye? Az a kis kö...
-Kentin! Azért ne ess túlzásba kérlek! Alexy a legjobb barátom!
Elvette a csomagot és kinyitotta. Volt benne körömlakk, parfüm, táblás csoki meg valami baglyos bizsu ékszer. A kis táska zsebében, pedig volt egy levél is, amit Kentin kérdezés nélkül elkezdett olvasni. Direkt nyávogós, magas hangon.
-"Drága Namucii! Ezt a levelet azért írom neked, mert szeretném megköszönni, hogy megmentetted az életemet. Ezért vásároltam neked ezt a túlélőcsomagot. Minden benne van, ami egy ilyen csajnak a túléléshez kell. Ha ma nem sikerűt megcsókolnom téged, akkor ne haragudj, ha meg igen akkor tudd..."
Nem fejezte be az olvasást, összegyűrte a levelet, aztán kinyitotta az ablakot és kihajította rajta a galacsint. Olyan fejet vágott, hogy meg én sem mertem hozzászólni. Aztán odajött hozzám és megölelt.
-Többet ne találkozz azzal az idiótával!
-De az az idióta a legjobb barátom Kentin! Nem jön át többet, ha akarod, de akkor is a legjobb barátom.
Nem szólt semmit, csak bámult kifelé az ablakon. Én meg még mindig csak egy törcsiben álltam, ezért gondoltam csak becsukom az ablakot. Ahogy odaléptem az ablakhoz, hogy bezárjam Kentin megijedt és véletlenül lerántotta rólam a törölközőt. Hirtelen nem tudtam mit csináljak, aztán magamra kaptam a törölközőm, és a szobámba futottam. Felvettem egy lenge ruhát aztán kimentem Kentinhez. Azt hittem ugyanúgy el lesz pirulva mint amikor meglátott a törölközőben, de tévedtem. Csábító mosolyával nézett rám, és éreztem, hogy most én vagyok az aki elpirul. Odajött hozzám, beletúrt a hajamba és megcsókolt. Aztán valahogy a kanapén kötöttünk ki. Aztán ami azután történt, nem mesélném el nektek, de az az este örökké emlékezetes marad a számunkra.

Reggel kilenc órakor ébredtünk fel egymás amellett. Elkéstünk az iskolából, de nem érdekelt. Tegnap este a kapcsolatunk egy új szintre lépett, és most csak is vele szeretnék lenni. Dehát ugye, soha sem úgy van, ahogy én szeretném, ezért most se volt úgy. Kentin telefonja megszólalt, és ez  véget vetett az idillnek. Gil telefonált, hogy fejlemény van a Navier-ügyben, de ha nem megyünk be a suliba elkap, és mehetünk strandpapucsot varrni egy bangladesi üzembe. Tehát felöltöztünk és elindultunk a suliba.



2014. október 24., péntek

Alexy nyomában (Aname és Alexy szemszöge)

Kentin és Gil odarohantak hozzám, én meg csak álltam ott és nem tudtam mit csináljak. Nem hittem el, hogy Viktor áll az ügy hátterében. De miért akarja bántani Alexyt?
Mire magamhoz tértem, már Kentinék konyhájában ültem, kezemben egy bögre teával. Kentin idegesen járkált fel-alá, még Gil a körmét piszkálgatta egy bozótvágó késsel, Mannon pedig némán ült, és egy papírzsepi darabot gyűrögetett.
-Tudom! Tudom ki volt az!
-Megjegyezted az arcát? Vagy hogy érted, hogy tudod ki volt?
-Ismerem! A neve Viktor Davidson, 25 éves. Philip Davidson nagykövet úr fia! Hat éve ismertem meg, akkor a titkosszolgálatnak segített.
-Tizenkilenc évesen?- hitetlenkedett Gil joggal.
-Tizenkét éves korában elkezdett magától japánul tanulni. Aztán olyan gimnáziumba ment, ahol tanították a nyelvet. 19 éves korára megtanult japánul és kínaiul, nem profi szinten, de fordítani tudott. Aztán rendőrtiszti főiskolára ment. Amikor odaadtam neki a mappát, egyszerűen beledobta a vízbe. Azt mondta, ezeket mind tudja! És ha nem segítek neki megtudni amit akar, bántani fogja Alexyt!
Ken a vállamra tette a kezét.
-Nem lesz semmi baj! Mi itt vagyunk, elkapjuk Viktort!
-De hogy? Segítsek neki?!
-Legalább is el kell játszanod! Segíts nekem, nekünk
Persze, megígértem, hogy segítek neki. Nagyon aggódtam Alexy miatt.
Amikor hazaértem, a kapuban egy nem várt meglepetés fogadott. A kapunak támaszkodva, talpig feketében ott állt Nathaniel. Nem tudtam, mit keres itt, és mit akar. Nathaniel megfogta a kezemet és egy puszit adott rá.
-Nagyon örülök, hogy látlak Aname! Azt hiszem itt az ideje, hogy elmondjak neked mindent!
-Azzal azt hiszem elkéstél! Most már nem is érdekel az egész! Sem Kentin sem a Te verziód! Elegem van, hogy csak össze-vissza beszéltek, és egyre nagyobb ostobaságokat találtok ki!
-Megengeded, hogy legalább megpróbáljam?
Mit tehettem volna! Megengedtem neki, hogy elmondja az ő verzióját. Felmentünk a lakásomra, leültünk a kanapéra és Nat beszélni kezdett!
-Aname! Hidd el, nem akartam ezt az egészet! Nem gondoltam át, és ezzel elrontottam mindent! Olyan jó barátok voltunk. Azt hittem szerelmes vagyok beléd, azt hittem az amit érzek hosszútávú. De tévedtem! Már a vacsora napján rájöttem, hogy csak egy hirtelen fellángolás volt az egész!
-Köszönöm, hogy ilyen részletesen elmesélted nekem a történteket. Most, hogy ezt végighallgattam már sokkal jobb!
-Ne érts félre! Nem azért mondtam, hogy bántsalak, csak jogod van tudnod az igazságot!
-Akkor inkább maradhattál volna az eredeti katonasulis, apa nem engedi, hogy együtt legyünk szövegnél. Már lezártam magamban úgyis! Muszáj még egyszer feltépkedned a sebeket?
-Tényleg nem ez volt a szándékom! Mármint, hogy megbántsalak.
-Mindezek ellenére mégis sikerült! És ha megbocsájtasz még sok ezer más dolgom is van.
Felálltam és kinyitottam az ajtót! Nem erre számítottam amikor megláttam a kapuban ácsorogni.
-Aname! Lehet, hogy soha többé nem találkozunk!
-Legyen úgy!-mondtam és rácsaptam az ajtót. A falnak dőltem és zokogni kezdtem.
Soha nem gondoltam volna, hogy így alakul. Nathaniel és én nagyon jó barátok voltunk...voltunk! Maradt volna inkább minden úgy ahogy volt.

---♢---

Kentin tett egy kis mikrofont a fülembe. Azt mondta mindent hallani fogok, amit mondanak. És kaptam egy kis mikrofont is ami fülbevalónak volt álcázva! Úgy éreztem magam, mint egy kém, vagy titkos ügynök. 
Viktor ugyanabban a parkban fog várni, ahol először "találkoztunk". Ott is volt, épp ugyanazon a helyen, ugyanannál a padnál.
-Na meggondoltad magad? Mégis segítesz?
-Nincs sok választásom! Mondd mit akarsz!
-Téged! 
-Felejtsd el! Mondd meg mit akarsz tőlem! És mondd meg, hol van Alexy!
-Információkat akarok a Navier-ügyről! Minden kis részletet, amit a hallgatózóid tudnak!- mutatott a fülbevalóimra.
-Nem tudnak ők sem többet! A mappa volt az összes tudományuk! 
-Vagy csak neked nem mondják! Az a lényeg, hogy deríts ki mindent amit tudnak, vagy...-közelebb hajolt hozzám, és a fülbevalómhoz beszélt- vagy mondjátok el ti!
Megjegyzem, nagyon ciki volt a helyzet! Pedig igazán tudhattam volna, hogy ez lesz!
-Alexy hol van? Viktor..... én segítek neked, de Alexyt engedd el! Nagyon fontos nekem!
-Majd akkor engedem el, ha megkapom azt, amit akarok!
-Mit akarsz még?? 
-Majd idővel meg tudod! Addig is döntsétek el, hogy mit akartok! Ha nem kapom meg a Navier-ügy igazi mappáját holnap reggel hétig, a te kis Alexyd elbúcsúzhat az egyik ujjától! Holnap reggel ugyanitt! Ha nem akkor....
Pszihopata vigyorral az arcán vette fel a bukósisakját, majd felült a motorra és elhajtott. Én meg csak néztem utána és nem tudtam mit csináljak. Aztán megszólalt a telefonom. Kentin volt. 
-Aname! Gyere vissza hozzánk, majd együtt kitalálunk valamit!
Belemotyogtam egy okét a telefonba, majd letettem. De nem Kentinékhez mentem, hanem Alexyékhez. Szerettem volna segíteni Szvetlánának és Igornak a nyomozásban. Mikor odaértem a házuk elé, görcsbe rándult a gyomrom. Nem tudtam, mit fognak szólni, hogy odamegyek, hiszen valamilyen szinten miattam rabolták el Alexyt. Aztán valahonnan összeszedtem annyi bátorságot, hogy bekopogjak az ajtón. Kopogtatásomra Ibrahim cica válaszolt először. Belülről kaparászta az ajtót, biztos azt hitte Alexy jött vissza hozzá. Aztán pár másodperc múlva Szvetlána nyitott ajtót. Azt hittem mérges lesz rám, de tévedtem. Széles mosoly húzódott az arcára mikor meglátott.
-Aname! Milyen kellemes meglepetés! Gyere be.
-Szvetlána, nagyon sajnálom azt, ami Alexyvel történt! De talán tudok segíteni, hogy megtaláljuk! 
-Kedves tőled, Aname! De már tudunk Viktorról! Abban tudsz a legjobban segíteni, ha ráveszed Kentint, Gilt és a nyomozati osztályt, hogy adják oda az eredeti mappát! Viktor megszállottan üldözi Naviert!
-De miért? Látszólag semmi köze nem lehet hozzá! Viktor Dél-Amerikában él Navier pedig itt, Franciaországban! 
-Aname! Nem szabadna elmondanom, és normális esetben nem is mondanám el, de veled kivételt teszek! Viktor apja eladott Naviernek egy brazíliai gazdaságot. A gazdaság a Davidsonok tulajdonában volt évszázadokig. A lényeg az, hogy Navier vezetése alatt tönkrement, és Dvidsonék befektetői elpártoltak tőlük, magyarul csődbe mentek. Milliárdosból milliomos, milliomosból pedig éppen, hogy jómódúak lettek. Ezért esküdött bosszút a Navierék ellen!
-És miért Alexyt rabolták el!? Miért nem engem? Hiszen engem személyesen ismer!
-Ne ezen agyalj Aname!-fogta meg a vállam Igor.-Csak szerezd meg az eredeti mappát!
Megígértem, hogy megszerzem. Visszaindultam Kentinékhez. Megpróbáltam leplezni az idegességemet és a félelmeimet, de nem igen akart sikerülni. Nem tudtam másra gondolni, csak Alexyre. Biztos voltam benne, hogy nagyon fél, fázik és éhes! Alexy tarts ki! Megmentelek!!
---☆---

EKÖZBEN VIKTOR REJTEKHELYÉN
(Alexy szemszöge)

Sosem fogom megérteni, hogy miért engem rabolt el Viktor! Biztos tetszett neki a lila kontaktlencsém és a színes egyéniségem. A rejtekhelyet sem válogathatta sokáig. Egy egyszerű útszéli motelt választott bázisként. Naponta egyszer adott valami gyors kaját, meg egy üveg vizet. Viktor sokszor kiakad és van úgy, hogy napokra eltűnik. Ilyenkor összeköti a kezemet és odabilincsel a radiátorhoz. Ez csak akkor zavaró, ha rám jön a szükség. 
Azon a délelőttön is ki volt akadva, amikor másodszor találkozott Namucival.
-Az Úristenit!-kiabálta, miközben belerúgott az amúgy teljesen ártalmatlan székbe.
-Nem jól mennek a dolgok Viktor?
-Te csak fogd be a pofádat! Még egy ilyen, és elbúcsúzhatsz az egyik ujjadtól!
-Miért akarod bántani az ujjaimat! Mutathatok sokkal izgalmasabb testrészt is ha akarod!
-Miről beszélsz?
-Amúgy is, lassan el kell engedned! A kontaktlencsémet cserélni kell lassan!
-Az legyen a legkisebb bajod! Ha Aname és a kompániája nem segít, akkor sokáig maradsz!
-Ennyire bejövök neked?
Nem válaszolt semmit, csak undorodva nézett rám. Leült az íróasztalához, kibontott valami töményet, (szaga alapján Vodka lehetett) és a papírjait nézegette. Válogatottabbnál válogatottabb káromkodásokat és szitkokat mondott, majd az asztalra csapott. 
-Ha Aname nem segít végem! Nem tudok semmit!!
-Had beszéljek Namucival! Segíteni fog, ha én kérem!
-Miért, ki vagy te?
-A legjobb barátja!
Ellenezte a dolgot, sőt kategorikusan megtiltotta, hogy kapcsolatba lépjek Namucival. Aztán nem telt el két óra sem, mikor a kezembe adta a telefont.
-Hívd fel Anamét! Két perced van!
Izgatottan tárcsáztam a számot. Másodperceken belül Namuci felvette a telefont.
-Namuciiiii te vagy az?
-Alexy! Én vagyok! Jól vagy? Nem bántott?
-Figyelj Namuci! Jól vagyok, de azt a mappát mindenképpen el kell hoznod Viktornak! 
-Megpróbálok mindent! Kiszabadítalak! Ne félj Alexy!
-Ne aggódj értem! Ibrahimot ölelgesd meg a nevemben! Anyáéknak üzenem Moköavá!
-Moköavá! Rendben! Mindent megteszek! Vigyázz magadra!
Viktor kikapta a kezemből a telefont. Megragadta a hajamat és hátrahúzta a fejem.
-Mi az ördög az a Moköavá? Nem erről volt szó kisapám!
-Moköavá a kiscicám neve! Azért kellett megmondania, mert orvosnál van és haza kell vinni!
-Szerencséd van! Még egyszer próbálkozol megbánod! Világos!?
Megragadta a ruhámat aztán ököllel vágott az arcomba, aminek a hatására elestem. Szám széléből vér szivárgott. Viktor kötelet tekert a lábaim köré és a radiátorhoz kötözött. Aztán fogta magát és elment. Én meg csak remélni tudtam, hogy hamar megtalálják a MOtelt KÖzel A VÁroshoz.....

---♡---

Aname szemszöge:
Alexy felhívott telefonon. Azt mondta, mindenképpen szerezzem meg azt a rohadt mappát. Meg valami Moköavát emlegetett. Így azonnal visszamentem a Szokolov lakásba. Szvetlána értetlenkedve nézett rám. 
-Aname történt valami?
-Alexy telefonált! Kérte, hogy mondjam meg Moköavá!
Kicsit elgondolkodott, aztán behúzott a lakásba. 
-Most nekem fogsz segíteni! Ha azokra a hős nyomozókra várunk, sohasem találjuk meg Alexyt! A Moköavá egy mozaikszó. Motel közel a városhoz. Már csak ki kell derítenünk melyik motelben van. 
A város környékén 125 motel volt. De az elmondott információkból nem tudtuk szűkíteni a kört. Aztán eszembe jutott, hogy merre vitt Viktor. Közel a tóhoz, szerpentines úton...arrafelé szerencsére csak 5 motel volt. Igor végigtelefonálta mind az ötöt, és talált egy gyanús motelt. Olyan volt az egész mint egy detektívregényben. Remélem sikerül megtalálnunk Alexyt...
Fél óra múlva már a kocsiban ültünk, úton a motel felé. Szvetlána egy vastag, fekete kapcsos mappát adott a kezembe.
-Ez mi?
-Ez Navier mappája!
-Hogy sikerült megszerezni? 
-Igazából az első 20 oldal ugyanaz amit Viktor a tóba dobott. A többi pedig egy régi ügyünk aktája, ahol pár nevet Navierre javítottunk! Úgyis csak figyelemelterelés lesz...
-Mit mondjak Viktornak, hogy mit keresek itt?
-Nem akartál otthon maradni....elloptad Kentintől a mappát és nem akartad, hogy rád találjon...
Hogy izgultam-e? Az nem kifejezés!! Gyomromban apró manó óvoda táncolt szteppet. Igor és Szvetlána kint vártak, amíg nem történik valami. Ismét kaptam egy kis mikrofont, hogy hallják mi történik. De ezúttal mikrofon alakú kitűző formájában. Bementem és már recepciónál összefutottam Viktorral. Majdnem szívrohamot kaptam, annyira izgultam. Viktor a kezemben lévő mappát nézte.
-Mi a jó fenét keresel itt Aname?
-Olyat csináltam, amire nem vagyok büszke! Elloptam Kentintől a mappát és azért jöttem ide, hogy ne találjon meg.
-Annyi hely közül miért ide jöttél? Alexy valahogy tudatta hol vagyunk?!
-Miért, Alexy is itt van?
Ekkor megragadott, és a szobájuk felé vonszolt. Kinyitotta az ajtót, és belökött rajta. Alexy a radiátorhoz volt kötözve, szájából szivárgott a vér...
-Mit csináltál vele?
-Megrendszabályoztam! Veled is könnyen előfordulhat! 
Kikapta a kezemből a mappát és odalökött Alexyhez. 
Viktor nézegette egy darabig a mappát, majd kiment. Megragadtam az alkalmat, és kiszabadítottam a kötelekből Alexyt. Megragadtam a kezét és kivonszoltam a folyosóra. Mondtam Alexynek, hogy jöjjön velem, megpróbálunk kijutni a motelből. Már a folyosó középén jártunk mikor Viktor éppen jött vissza és amikor meglátott elindult felénk. Felszaladtunk az emeletre, de Viktor a nyomunkban volt. Nem volt más lehetőségünk kimentünk a tetőre, de itt zsákutcába kerültünk. Viktor üvöltött és elővett a farzsebéből egy pisztolyt!
-Mégis mi a francot képzeltek magatokról mi? Most hova akartok menni okostojások? 
-Viktor! Kérlek ne bánts minket! Odaadtam a mappát is, mit akarsz még! Engedj el minket!
-Tudjátok ki vagyok! Nem hagyhatok szemtanúkat! 
-A rendőrség, a katonaság és a nyomozati osztály is tudja ki vagy! Engedj el Viktor, kérlek!
Közelebb lépett és felhúzta a pisztolyt, amit egyenesen nekem szegezett. A ravaszra tette a mutatóujját. Össze-vissza hablatyolt valamit miközben hol rám, hol pedig Alexyre fogta a fegyvert. Egyre közelebb jött hozzánk, mi pedig egyre jobban közeledtünk az épület széle felé. Ekkor szirénák hangja hasította meg a csendet. Viktor ijedten nézett körbe.
-Mi a franc ez? 
-Azt hiszed egyedül vagyok?-Kérdeztem, de inkább most csöndben maradtam. Nem akartam meghalni..
-Ez is a nyomorult Navierek miatt van, de nem ússzák meg a dolgot! Mindet kinyírom, nem lesz kivétel! 
Pillanatokkal később betörték az ajtót, Viktor pedig menekülni kezdett. Szvetlána perceken belül fent volt a tetőn és Alexyt ölelgette. Megnézte a sebet a szája szélén, majd javasolta nézesse meg a mentőkkel. Lassan elcsendesedett minden, Alexy és én még mindig a tetőn voltunk. 
-Namucii! Köszönöm, hogy megmentettél! 
-Nem én mentettelek meg! A segítséged nélkül nem találtunk volna meg! 
-Féltem...
-Megértem! Én is féltem volna a te helyedben! 
-Attól féltem, hogy nem látlak többé!
-Jaj Alexy, tudod mennyire szeretlek!?
-Én is!-mondta majd közelebb hajolt hozzám.
-Mi az Isten folyik itt?-Hallottam Kentin hangját.
-Azt én is szeretném tudni!-mondtam és kérdően néztem Alexyre. Talán meg akart csókolni? De hiszen meleg....
Nem szólt semmit, csak lerohant a lépcsőn. Kentin átölelt és a fülembe súgta: 
-Most már minden rendben lesz...
Szerettem volna hinni neki. 



2014. október 16., csütörtök

Ki a fene telefonál?

Suli után éppen hazafelé indultam, amikor megszólalt a telefonom. Nagyon rossz érzés fogott el, nem is akartam felvenni. Kiírta ugyan a számot, de fogalmam sem volt kié lehet. Pár másodperccel később aztán elhallgatott.
Azonban nem örülhettem, mivel ismét megszólalt. Hogy őszinte legyek, féltem. Nem tudom megmagyarázni mitől, de rettegtem megnyomni azt a kis zöld gombot. Még hatszor megismétlődött ez az incidens, majd erőt vettem magamon és felvettem a telefont. Remegő hanggal szóltam bele:
-Ha...ha...halló?
-Ne legyél ideges!-válaszolt egy torzított hang a vonal másik végén-Nagyon jól ismerlek téged!
-Kivel beszélek?
-Nem mindegy? Tudok az egész akcióról! 
-Nem tudom mi a fenéről beszél!
-Ha azt csinálod amit mondok nem lesz bajod! Nem szólhatsz senkinek erről a beszélgetésről!

-Mert...mi lesz, ha elmondom?
-Gondolom, nem szeretnéd, ha a te Alexy barátodnak baja esne....
-Nem...azt tényleg nem szeretném!
-Okos kislány! Nemsokára jelentkezem!
Letette a telefont, és én nem tudtam mit csináljak. Az lenne a legcélszerűbb, ha elmondanám az egészet Kentinnek. Hirtelen felindulásból visszahívtam az előbbi számot, de hihetetlen módon nem volt kapcsolható! Nem tudtam mi a fenét csináljak. Aztán úgy döntöttem, nem kezdek magánakciókat, az egészet elmondom Kentinnek. Mielőtt odaértem volna a ház elé, újra megcsörrent a mobil. Követ. Valahonnan figyel. Tudja hol vagyok. 
-Hova-hova ilyen sietősen?
-Semmi köze hozzá!
-Ne feledd virágom, ha egy szót is szólsz, Alexy barátod szenvedni fog!
-Mit akar tőlem!?
-Információkat, mappákat, dokumentumokat. Mindent amit a Navier-családról tudni lehet.
-Dögöljön meg!
-Előbb-utóbb mindenkivel megtörténik! Na, de csak ésszel!!
Zavarodottan kopogtam be Kentinék ajtaján. Mikor ajtót nyitott és meglátott szóvá is tette. Aztán makogtam neki valamit, hogy csak izgulok a küldetésem miatt. Aztán pár perc múlva, már úton is voltam haza. Útközben meghánytam-vetettem magamban a dolgokat azzal kapcsolatban, ki is ez a telefonos jótétlélek. De nem jutottam semmire, azonkívül persze, hogy marha nagy bajban vagyok.
Egész éjjel nem aludtam, csak forgolódtam. Nagyon rosszat sejtettem, és nem tudtam mit tehetnék. Nem akartam belemenni az ismeretlen telefonos játékába, de azt se akartam, hogy Alexynek baja essen. Lehet, hogy csak blöfföl, de lehet, hogy nem. Addig rágódtam ezen a dolgon amíg el nem nyomott az álom.

Másnap fáradtan mentem iskolába. Az agyam kattogott, mit kellene csinálnom. Végül úgy döntöttem, hogy nem szólok Kentinnek a zaklatóról. Legalább is addig nem, amíg kézben tudom tartani a dolgokat. A baj ott kezdődött, hogy soha nem is volt a kezemben....
Megpróbáltam elkerülni Alexyt, ami hellyel-közzel sikerült is. Bárhova mentem, bármit csináltam úgy éreztem, hogy valaki figyel. Mindenkiben a gonosz telefonálót véltem felfedezni.
A nagyon hosszú és félelmekkel teli nap után elindultam haza. Hűvös volt már, ezért felvettem a pulcsimat. A zsebébe nyúltam, és találtam benne egy kis levelet. Végigfutott a hátamon a hideg....ki a fene tehette bele? Egész idő alatt a táskámban volt, reggel pedig még tuti nem volt benne. Remegő kézzel bontottam fel a levelet amire csak két mondat volt írva:

"Eddig ügyesen csinálod! Várd a hívásom!"

Kínomban nem tudtam mit csináljak. Legszívesebben elrohantam volna haza, bebújtam volna az ágy alá és vártam volna a csodát. Azt írja, hogy várjam a hívását? Dehogy várom, de úgyis hív! Nem fért a fejembe, hogy tudta belecsempészni a levelet a zsebembe? Egy magyarázatot találtam rá, méghozzá azt, hogy a zaklatóm az iskolában van!!
Otthon aztán elgondolkodtam, ki az, akinek érdekében állna a Navier-üggyel foglalkozni. Ambert sokan utálják, de ez nem jó indok... Nem sok embert ismerek a suliban, az osztálytársaimon kívül, ezért feladtam a nyomozást.
22:37 perckor megszólalt a mobilom. Ismét másik számon hívott...
-Megkaptad a levelemet?
-Ki a fene maga?
-Én kérdeztem előbb! A kilétem pedig ne nagyon foglalkoztasson!
-Mégis, hogy a jó f...fenébe rakta bele a zsebembe a levelet?
-Ügyes voltam, te pedig figyelmetlen! De térjünk rá a komolyabb dolgokra! Megkapod az első feladatodat!
-Nem is tudom, miért megyek bele ebbe a marhaságba! A legjobb lenne...
-Ne dumálj már, tudod mit kockáztatsz! Kezdetben hozd el nekem Francis Navier aktáját a pasid házából! A többit később...
Letette a telefont. A beszélgetéseink soha nem hosszabbak 3 percnél, és mindig másik számról hív, ami utána nem lesz elérhető többet. Alaposan felkészült erre az egészre. De most mégis, hogy fogom elhozni Kentinéktől Francis aktáját úgy, hogy le ne bukjak?
Alaposan beleragadtam a lekvárba és nem tudom, hogy mászhatnék ki.

---♡---
Kentin nagyon örült, amikor meglátott. Láttam a szemén, hogy nem sokat aludt az utóbbi napokban. Bementünk a konyhába és Kentin főzött egy teát, mikor kész lett, leült velem szembe, az asztalhoz.
-Annyi kávét ittam a napokban, hogy már az ereimben is az folyik!
-Azt el is hiszem...Hogy álltok a nyomozással Kentin?
-Nem mondhatok sokat...mert még mi se tudunk igazából semmit. Orrvérzésig nézegethetem Navier aktáját, de akkor sem találom meg azt amit kerestem!
-Bizonyítékot, nyomot vagy tudom is én!
-Megengeded, hogy átnézzem én is? Tudod, segíteni szeretnék neked!
-Persze! El is viheted! Semmi nincs benne, amit a wikipedia ne tudna róla!
El akartam mondani mindent neki, de féltem. Így sem alszik napok óta, nem akartam még ezzel is nyaggatni.
-Kentin...köszönöm! Megpróbálok valamit kiokoskodni belőle!
-Annyira jó, hogy vagy nekem!
Átölelt, megsimogatta a hátamat majd egy puszit nyomott a homlokomra. Ő ment nyomozni és meg várhattam a következő hívást.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen megszerzem ezt a mappát. De minek kellhet valakinek?
Amint kijöttem Kentinéktől megszólalt a telefonom, de nem vettem fel. Hosszasan csörgött, majd elhallgatott. Párperc múlva megismétlődött az egész és még vagy öt alkalommal. Nem tudom milyen felindulásból csináltam, de elegem lett mindenből. Nem tudom miért, de velem minden megtörténik. Az egész életem olyan, mintha valami regényhős lennék, és az írónőm egy pszihopata disznó! Mert hogy ez egy átlagos lánnyal aligha fordulhat elő! A hatodik csörgésre aztán felvettem a telefont.
-Mért nem veszed fel a telefont?-üvöltötte-Nem tudod mit kockáztatsz?
-Magánéletem is van!
-Addig nincs, amíg én azt nem mondom! Világos cicus?
Hirtelen felgyulladt az a kis villanykörte a fejem felett. Nem hiszem el, hogy Castiel csinált bolondot belőlem! Minden beleillik a képbe. De úgy döntöttem, most már kiderítem mit akar ez a bolond gyerek.
-Megvan a dosszié! Mit akar, hová vigyem?
Pár másodperc csönd, majd a "zaklató" zavarodottan megszólalt.
-Má...máris?
-Mit húzzam az időt! Na most kell vagy nem?
-Kell, de... tudod mit? Hozd el személyesen! De ha blöffölsz Alexy barátod csúnyán meg fogja bánni!
-Blöfföl!
-Namuciiiiii! Segíts kérlek! Siess, mert ez bolond! Itt...
Megszakadt a vonal, és már nem is volt hívható! Mi a fene folyik itt?

---☆---

 Akár Castiel, akár a Jóisten most jött el az ideje, hogy beavassam Kentint és Gilt a történtekbe. Ez már nem játék. Alexyt elrabolták és a jóég tudja mit csinálnak majd vele. Beleőrültem volna a tudatba, hogy miattam esett volna baja.
Amikor elmondtam Kentinnek, hogy mi a helyzet nagyon mérges lett rám. Még sosem láttam ilyen dühösnek, és most teljesen jogos is volt a kiakadása.
-Bolond vagy? Miért nem szóltál?
-Azt hittem ura vagyok a helyzetnek!
-Rosszul hitted! Itt vagyunk mi, sőt Alexy szülei is! Tudod, hogy magánnyomozók! Segítettek volna!
-Erre nem is gondoltam! De az összes hívás maximum 3 perc volt és kétszer nem hívott ugyanarról a számról!
-Nagyon örülök, hogy ilyen sok Helyszínelőket nézel, de tudod, a valóság sokkal másabb! Bízd ezt a profikra!
-Vagyis rád?
-Apámra! Vagy Szvetlána és Igor Szokolovra! De most mindegy! Mikor szokott hívni a zaklató?
-Mindig máskor, mindig más számról! De én már tudom ki az!
Csak nézett rám értetlenül, majd rám parancsolt, hogy mondjam meg amit tudok.
-Castiel az!
-És mire alapozod? Van valami konkrétum?
-Háát...cicának szólított!
-Aname, megnyugtatlak! Nem hiszem, hogy Castiel lenne az. Ez az egész megszervezett, ráadásul Alexy ismeri. De most ne ezen agyalj! Csinálj mindent úgy ahogy eddig, és ha hív mi is hallani fogjuk minden egyes szavát!
Nem nyugtatott meg teljesen. Tudtam nagyon jól, hogy Castiel hívogat.
Kentin elment fürödni, én meg ültem a nappaliba és vártam a csodát, de a telefonom csak nem akart megszólalni. Mivel egy óra múlva sem jött ki Kentin a fürdőből, bekukucskáltam a fürdőszobába. Szegényem annyira kimerült, hogy elaludt a fürdőkádban.

Aztán hívott Cas... akarom mondani, a zaklató. Kentin felriadt, magára tekert egy törölközőt, és felvette a fülhallgatóját, majd intett, hogy vegyem fel a telefont.
-Találkozni akarok veled! Hozd el a mappát az Északi Parkba ma 19 órára. Ott leülsz az egyetlen kék padra és vársz! Ha jót akarsz, egyedül jössz.
Ezzel megszakadt a vonal.
-Sikerült bemérni a hívás helyét?
-Aname? Most mondta, hogy találkozni akar veled! Minek kellene bemérni? Mennyi krimit nézel te?
-Elég sokat! Kentin...félek! 
-Tudom! De ott leszünk veled! Bátornak kell lenned, Alexy bízik benned, és én is!
-Mi lesz ha elrontok valamit?
-Semmit nem tudsz elrontani! Ne félj!
18:25-kor már a padon ültem, Kentinék pedig nem messze tőlem figyelték az eseményeket. Soha nem telt olyan gyorsan az idő, mint akkor. A megbeszélt idő előtt tíz perccel valaki leült mellém a padra. A szívem vadul kalapált, nem mertem oldalra nézni.
-Na sikerült cicus?
Csodák csodájára Castiel volt az! Tudtam, hogy ő csinálja!
-Szóval te vagy az!
-Mi vagyok én?
-Hol van Alexy?
-Hát honnan a rettenetből tudjam? 
-Ne szórakozz velem! Mi a fenének kellett neked a Navier mappa?
-Aname, szeded a bogyóidat? Nem értem egy szavadat sem! Milyen mappa? Csak ideültem melléd! 
-És minek kellett volna sikerülni?
-Megígérted, hogy beszélsz Lysanderrel! Tudod, mert miattad depressziós! Neked meg valami az agyadra ment! Aludd ki magad! Szevasz!
Hát ez nagyon égő volt! Amúgy sem tartott normálisnak, most viszont egyenesen hülyének néz! Ráadásul az akciót is elronthattam volna!
Elérkezett az idő, hogy találkozzak a titokzatos hívogatóval. 19:49ig csak ültem, de nem jött senki. Már feladtam volna, mikor egy motoros húzott át a parkon, majd megállt előttem, felültetett a motorjára és elhajtott velem az isten háta mögé!
Órákon át vitt a motorral, és már csak abban bíztam, hogy Kentinék nem vesztettek minket szem elől. Be kell vallanom rettenetesen féltem. Aztán megálltunk valahol, egy hatalmas tó mellett, ahol szerpentines volt az út. Tudtam, hogy minden kis információ fontos lehet, ezért jegyeztem meg ezt is. Leszállt a motorról, levett engem is majd kivette a kezemből a mappát. Beleolvasott aztán dühösen beledobta az egészet a tóba. 
-Ezt nem hiszem el! Ebből aztán semmit nem tudtam meg! 
-Ismerős a hangod! Nem ismerlek valahonnan?
Aztán szépen lassan levette a bukósisakot és amikor megláttam ki az, elállt a szavam. Ugyanis régi jó ismerősöm volt az Viktor Davidson. Vele akkor ismerkedtem meg, amikor Dél-Amerikában laktunk. Az akkori brazil nagykövet fia, aki a titkosszolgálatnak dolgozott, majd később sima nyomozóként dolgozott. 

Még kicsi voltam, amikor megismertem. Én 12 voltam ő pedig 19 . Mindig kis cicalánynak becézett, és megígérte nekem, ha felnövök eljön, és randizunk egyet! Azóta 6 év telt el. De én nem egészen ilyen randira gondoltam.
-Hol van Alexy?
-Nem is örülsz nekem?
-Más körülmények között talán örülnék! De, hogy tehettél velem ilyet? 
-Nem volt más választásom! Kellett az a mappa!
-Hogy aztán jó dolgodba belehajítsd a vízbe! De ha Alexynek egy hajszála is meggörbül Viktor, nem állok jót magamért!
-Nem lesz baja! De segítesz nekem! 
-Én már Kentinnek segítek, neked nem!
-Dehogynem segítesz! Mert amíg nem segítesz, Alexy minden nap elveszti egy ujját!
-Ezt nem teheted meg! Tudom ki vagy, és el is mondom Kentinnek!
-Te tudod! Én mindenesetre addig nyiszálom a kis Alexy ujjakat amíg nem segítesz!
-Pedig régen szerettelek! De nagyon félreismertelek!
Nem szólt semmit, felültetett a motorra és visszavitt a parkba. Aztán ahogy jött, úgy el is ment. Én meg nem tudtam mihez kezdjek.
Valaki segítsen!

2014. október 8., szerda

Kommandózunk: Alexy, Jade, Ibrahim és Én

Most már nagyjából tudom az igazságot, mégsem lettem olyan boldog, mint azt reméltem. Ráadásul egyre kevesebb időt tölthetek Kentinnel. Mindenkit lefoglal a Navier-ügy. Bonnie és Armin Oroszországban vannak, Rosalya egyszerűen felszívódott és még Agatha is elment valami versenyre. Úgyhogy nem igazán volt társaságom. Lysander ugyan hívott, hogy menjek vele énekelni, de nem volt sok kedvem hozzá.
Egyedül ültem a padban, amikor Castiel egyszerűen ledobta magát mellém!
-Castiel! Minek köszönhetem ezt a megtiszteltetést?
-Nem tom', csak gondoltam ne legyél egyedül! Még a végén elvisz a mumus!
-Remek! Már sokkal nyugodtabb lett az életem! De tényleg mit szeretnél?
-Érdekelne mit csinál a te katona pasid ezekben a percekben?
-Mit tudom én! Tehenet fej vagy tortát hegeszt! Vagy tudod mit? Menj, keresd meg és kérdezd meg tőle!
-Milyen ellenséges vagy! Most nem lehet akkora a szád, nincs aki megvédjen!
-"Igenis Mr Navier"! Ez sem az én számból hangzott el!
-Te kis....Kinek mondtad el?
-Most neked! De amilyen pletykás vagyok....
Furcsa grimasz futott át az arcán, megpaskolta a hátamat, majd elment.
Nem telt el sok idő, talán csak pár perc lehetett, amikor valaki a hátamra ugrott! Azt hittem megszakadok...
-Namuciiiiiiiiii! Találd ki, hogy ki vagyok!
-Fogalmam sincs! Talán a pápa?
-Nem talált! Tippelj egy másodikat is!
-Alexy Szokolov! Azonnal szállj le a hátamról légy oly szíves!
Mentségére legyen szólva, lekászálódott a hátamról. Aztán mint általában, most is előjött egy "szuper" ötlettel.
-Jadenek van egy remek ötlete...
-Ne kímélj Alexy szerelmem! Mit találtatok ki megint!?
-Betörünk a Navier villába!
-NEM, NEM NEM ÉS NEM!!!!!
-Miért nem? Meg kell tudnod az igazságot nem? Vagy már tudod?
-Dehogy tudom....honnan is tudhatnám?
-Akkor körbeszaglászunk Nathaniel szobájában és mindenhol! Lebuktatjuk azt a kis szemetet!!!
Atyaúristen! Én meg az a nagy szám! Minek keverem bele Alexyt a dolgokba, azt már nem tudom! De mindenesetre fel kell hívnom Kentint, hogy most mi legyen! Elvégre nem sétálhatok be csak úgy másokhoz, hogy "csácsumi nyomozni jöttem Alexyvel!" Kentin nem vette fel a telefont, de SMS-ben megbeszéltük, hogy semmi esetre se törjünk be a házba, inkább találjak valami nyomot az erdőben, a kikötőben, a strandon vagy Alexy anyukájának bugyis fiókjában! Mert, ha ez a két eszetlen elrontja az akciót, én is bajba kerülhetek! Szóval délutánig ki kell találnom valami hihető új nyomot, vagy magánlak-sértésért tartóztatnak le minket!
Úgy döntöttem improvizálok! Majd spontán beugrik valami, és minél messzebb vagyunk a háztól annál jobb! Kentin megígérte, ha nem bírok velük, hívjam fel és beismer valami hülyeséget, hogy hagyják abba! De remélem nem lesz szükség erre.
Azt beszéltük meg, hogy a Szokolov lakás lesz a "főhadiszállás" és innen irányítjuk az egész "akciót"! Tehát mi magunkat! 
Szokolov főparancsnok kiosztotta a pozíciókat:
-Jade! Te leszel a felelős a nyomolvasásért! Nagyon jól értesz a növényekhez, így ez a te dolgod lesz! Aname te az emberek reakcióit fogod figyelni és te kérdezed ki a tanukat! Én leszek az értelmi szerző, a parancsnok, aki pénzeli az akciót és kávé-shopping szünetet rendel el S.O.S helyzetben! Ibrahim, te pedig a szagokat fogod követni! Világos?
Ibrahim cica tovább szaggatta a papírzacskót, és esze ágában sem volt nyomokat szagolgatni. Mondjuk ezt megértem, csak azt nem, hogy Alexy milyen szagot akar fogatni egy macskával? 
Alexy pórázt adott Ibrahim cicára, bepakolt a táskába egy csomó "hasznos" kelléket és elindultunk. A kellékek között volt: jegyzetfüzet, toll, kisolló, hajlakk, ceruzahegyező, nagyító, kólás üveg, papírpohár és néhány rajzszög. Ezzel aztán minden gonosztevőt el lehet kapni! Úgy éreztem magam mint ha én lennék a francia Horatio (Horáció) nőben! 
-Elindulunk a villához! Busszal menjünk, vagy gyalog?
-Fiúk! Van valami amit el kell mondanom nektek! Két napja meghallottam egy telefonbeszélgetést Nathaniel és Kentin között. Valamit elrejtettek egy fa alatt. Valami papírlapokat.
-Ezt mondhattad volna előbb is!-mondta izgatottan Alexy-Akkor irány az erdő!
Most megúsztam, de remélem a délután folyamán is ilyen könnyen megúszom....
Útközben Alexy vadul osztogatta az utasításokat, hogy Jade jobban lakkozza le a fenyőtobozt, hogy Ibrahim erősebben szagoljon, engem meg utasít, hogy a sunyi biciklis bácsit is kérdezzem meg Nathanielről! Ő meg egész úton lóbált egy husángot és azzal vezényelt minket. Utoljára általános alsóban játszottunk kémeset a lányokkal. Igaz 10 évvel legalább fiatalabb voltam...
Az erdőbe érve Alexy megszimatolta a fák törzsét és a nagyítóval bizonyára Nathaniel DNS-t keresett rajtuk...
-Aname! Én azt veszem észre, hogy itt nincsenek elrejtett papírok...Talán a házban több nyomot találnánk!
-Alexy! Gyertek ide? Itt nemrég ástak!-jelentette ki Jade-Látod a fű itt nem olyan szép, mint ott. Alig egy hete járhattak itt, de nem ástak túl mély gödröt. Itt tényleg lehet valami...
Persze, hogy van....döglött hörcsög, vagy tengerimalac. Hála istennek nem hoztunk ásót és vissza kell jönnünk később, hagyjuk azt a kis rágcsálót békében nyugodni.
Egész nap le fel járkáltunk a városban és nyomokat gyűjtöttünk. Tengervíz mintát vettünk a kólás üvegbe, földmintát szedtünk a paprípohárba, kisollóval kapargattunk használható DNS mintát egy padról, a rajszögből és a ceruzahegyezőből pedig csapdát állítottunk Nathanielnek...Tehát mindent szakszerűen csináltunk! De csak birizgálta a ház a fantáziájukat. Már mindent kitaláltam ami csak létezett, így kénytelen voltam hívni Kentint. de sem őt, sem Gilt nem tudtam elérni, és SMS se jött. Kezdtem aggódni. Mivan akkor, ha ezek tényleg betörnek? Jade ott dolgozik, de én és Alexy? Már nem is beszélve Ibrahim cicáról!
Mivel nem nagyon tehettem mást, elindultam velük a Navier villához. Útközben egész végig csörgettem Kentint, de hiába. Nagyon ideges lettem, mert már láttam a holnapi híradót lelki szemeim előtt:

"Tegnap késő délután őrizetbe vettek három helyi fiatalt. Ugyanis betörtek a híres üzletember, Francis Navier villájába. Racionális magyarázatot nem tudtak adni a tettükre, de szerencsére vettek ujjlenyomatot kisollóval és a macskájuk is szagot fogott"

Már éppen a kapu kilincsét piszterelték, amikor előjött a semmiből Kentin! A legjobbkor! Semmi bevezetés nélkül kezdte el mondani azt, ami először eszébe jutott:
-Ne haragudj Aname, hogy hazudtam! Elmondom az igazságot! Tudod, Nathaniel és Én egy meglepetés partit szervezünk Neked, és erről nem szabadott tudnod! Meg akartunk lepni, mielőtt elmegy, de nem sikerült! Remélem megbocsájtasz nekem, hogy titokzatoskodtam!
-Ennyi? Ezért bumliztuk át a várost legalább kétszer? Egy meglepetés buliért, ami nem is lesz?.-Háborgott Alexy.
Jaden azt láttam, hogy ő is megkönnyebbült, hogy vége ennek az őrületnek...Megbeszéltük, hogy holnap azért kielemezzük a mintákat, és ellenőrizzük az alibiket. 
-A legjobbkor jöttél! Már azt hittem, hogy bemásznak a kapun!
-Gondoltam, hogy nem tudod őket visszatartani egész nap... Ezzel a te Alexyddel még megfog gyűlni a bajunk! Gyere hazakísérlek!
Másnap a suli előtt találkoztunk. 
-Aname, segítened kell a nyomozásban!
-Hogy mi? Nekem? De én hogyan segíthetnék nektek?
-Azt majd akkor mondom el, ha elvállalod!
-Elvállalom persze! Mondd mi lenne a dolgom!
-A lényeg az, hogy.....
Nem is sejtettük, hogy valaki áll a fal mögött, és minden szavunkat hallja....





2014. október 7., kedd

Titkok vol.3 Végre kiderül az igazság

Mondanom sem kell, elég őrült heteket hagytam magam mögött. Úgy éreztem mindenki megbolondult körülöttem.
Nathaniel és Amber már egy hete elmentek. Azóta sem tudtam meg a pontos igazságot. Az fáj az egészben, hogy még Kentin sem mond igazat. Nem tudom mi folyik itt, de már le is tettem arról, hogy megtudom. Semmi esélyét nem láttam, hogy kihúzok valamit Kentinből, így hát úgy  tettem, mint akit egyáltalán nem izgat.
Egyik nap suli után hazafelé menet megláttam Nathaniel apját az egyik újság címlapján. Beszaladtam a boltba és megvettem. A címlapon ez állt:



"Francis Navier, helyi üzletember úgy tűnik bajba került! Egy megbízható forrás szerint a milliárdos cége annyira rossz anyagi helyzetben van, hogy Navier csődöt akar jelenteni. Nem mellesleg a cége amúgy sem volt az ország legbecsületesebbje. Rengeteg dolgozóját elbocsájtotta vagy éppen ki sem fizette. Egy biztos, Francis és családja nem tartózkodik már a városban, mivel hosszabb vakációra mentek, s megkeresésünkre sem reagáltak. A dolgozóit is megkérdeztük az ügyben, de persze nem mernek nyilatkozni!"

Elég érdekes! Ezek szerint mégsem üzleti úton vannak, ha az üzlet nem is működik. Amikor előkerül egy darabka a kirakósból, ahelyett, hogy összeállna a kép egyre jobban esik szét. A gondolataim össze-vissza cikáztak, amikor nekimentem valakinek.
-Bocsánat! Nem vettelek észre!
-Semmi baj Aname! Megismersz?
-Jade ugye? Merre mész?
-Dolgozni megyek! Tudod én vagyok Navierék kertésze.
-Most is? Hiszen nincs otthon senki!
-Az lehet, de a növényeknek akkor is kell a törődés!
-Igaz, mostanában elég szétszórt vagyok!
-Te jóban vagy Nathaniellel igaz? Sok kép van a szobájában rólad!
-Mi? Rólam!? Az nem lehet...
-Olyan képek, amik... nem tudom neked elmagyarázni, de...
-Jól van azt hiszem értem! Voltál fent Nathaniel szobájában?
-Voltam! Mesélt is pár dolgot...nem is hittem volna róla!!
-Mit mesélt Jade? Légyszi mondd el! Nagyon fontos lenne!
-Most rohannom kell Aname, de délután gyere ehhez a kávézóhoz és elmondok mindent!
Kezembe nyomott egy kis papírcetlit, majd elment.
Azt már megtudtam, hogy Kentin igazat mondott a képekkel kapcsolatban. Remélem miután beszéltem Jaddel okosabb leszek mint most.

Mikor hazaértem Agatha nénikém ott ült az ágyam szélén. Nagyon szomorúnak tűnt. Reméltem azért nem azt akarja bejelenteni, hogy mégsem marad itt.
Szerencsére, csak valami verseny miatt volt szomorú, amit nem ő nyert meg. Mivel ő volt az egyetlen az életemben akivel őszintén beszélhettem elmeséltem neki mindent. Kentint, Nathanielt, a hazugságokat a verekedést, a mostani újságot és azt is amit Jade mondott. Sokáig csak nézett maga elé, majd megszólalt.
-Aname drágám, te két kamaszfiú szerelmi élete középpontjában állsz. Mindkét fiú odáig van érted, és egymást szekálják. Nincs itt semmiféle titok...egyszerűen szerelmesek! Francis Navier cégéhez meg pláne nincs köze!
Persze, ha ez ilyen egyszerű lenne! Vagy ilyen egyszerű? Mindenesetre meghallgatom Jadet, aztán lesz ami lesz.

Persze Jade nem egyedül jött. Alexy és Ibrahim cica is elkísérték. Remélem attól függetlenül elmondja Jade amit akart!
-Namuciiii! Ne haragudj a múltkoriért! Szeretsz még?
-Hát persze! Gyertek, menjünk be!
Bementünk, rendeltünk és Jade elkezdett mesélni.
-Aname! Nathaniel nem az a pedáns DÖK elnök, akinek hiszed! Valójában elég nagy szemét, már bocsánat!
-Hogy érted azt, hogy szemét?
-Sokakat megzsarolt, vagy éppen pénzért adta a dolgozatkérdéseket.
-Minek kellett neki pénz? Gazdag.
-Az lehet. Neki ez csak szórakozás volt.
-És nem tudsz valami üzletről közte és Kentin között?
-Nem...de biztos veled kapcsolatos! Ugyanis egyszer hallottam, amikor Nathaniel telefonon beszélt valakivel. Azt mondta vannak rólad képei, és ha nem akarja, hogy ki legyen plakátolva a város velük, akkor fizetnie kell!
-Érdekes...Jade köszönöm, hogy ezt elmesélted nekem! Remélem nem lesz belőle bajod!
-Szívesen segítek neked! Ha gondolod, beviszlek a házba, ha körül akarsz nézni!
-Az elég veszélyes lenne! Még csak az kéne, hogy lebukjak... így is elég őrült életem van!
-Mindenesetre ha meggondolod magad, akkor szólj és segítek! Ha nem találkoznánk, akkor szólj Alexynek!
Megígértem neki! Igazából jó ötletnek tűnt, de nem akartam bajba kerülni. Pláne, ha ennyire befolyásosak. Nem is tudnám kimagyarázni magam! Legjobb az lesz, ha számon kérem Kentint.
A kirakós darabjai egyre gyűltek, de egyenlőre nagy összevisszaságot alkottak!
Felhívtam Kentint, de nem vette fel a telefont. Fogtam magam és elmentem hozzájuk. Kopogtam az ajtón és rövid várakozás után Kentin anyukája nyitott ajtót.
-Aname! Gyere be! Kentin éppen edz azért nem vette fel a telefont!
-Köszönöm! Meddig tart még az edzése?
-Hát drágám, ez erőteljesen függ Giltől! Szerintem még fél órát!
-Akkor visszajövök később!
-Maradj nyugodtan! Legalább megismerjük egymást közelebbről!
-Rendben!
Bementem. Kentin anyukája nagyon finom teát főzött. Elkezdtünk beszélgetni mindenféléről. Elmesélt pár dolgot Kentin kiskoráról, azt hogy ismerkedett meg Gillel és azt, hogy mennyire szeret varrni.
-Tudod, sok minden lehettem volna, de élek-halok a varrásért. Ezért is örültem annyira, amikor Francis Navier állást adott nekem.
-Naviernek dolgozik?
-Mint itt olyan sokan! Minden ruhát amit készítek, egyből viszik a butikba. Ahol Leigh eladja őket.
-Leigh is neki dolgozik?
-Persze, ahogy a szülei is! Farmjuk van és amit megtermelnek megy a piacra. Így nincs szüksége a városnak segítségre! Megtermelünk magunknak mindent!
-És most, hogy tönkre megy a cég?
-Nem megy az tönkre! Navier erős és sok pénze van. De ha többet szeretnél tudni kérdezd meg Leigh Ainsworth-ot. Az ő butikjában árulják a ruháimat. Ő közelebb van a Navierekhez mint mi!
-Rendben van, köszönöm! Azt hiszem, most megyek!
-Nem várod meg Kentint?
-Majd visszajövök később! Mondja meg neki legyen szíves, hogy szeretem és sietek vissza!
Igaz, ami igaz nem volt egy szép gesztus tőlem, de most forró nyomon vagyok. Ha nem mondják meg mi az a titok, majd én kiderítem!
Leighel még sosem beszéltem négyszemközt. Nem is fordult meg a fejemben, mivel Rosa barátja. Így kicsit zavarba is jöttem, mikor odamentem hozzá.
-Szia Leigh! Beszélhetnék veled?
-Szia! Te nem Rosalya barátnője vagy? Rosalya nem tudom, hogy hol van!
-De most nem Rosa miatt jöttem!
-Hanem?
-A Navier családról szeretnék megtudni egyet s mást!
Leigh kikerekedett szemekkel nézett rám.
-Mit mondjak...róluk? Nem értelek!
-Figyelj Leigh...Az elmúlt időszak elég zavaros volt az életemben...Nem tudom, miért érdekel ez annyira, de Nathaniel és Kentin valamiben sántikálnak és nem mondanak semmit. Leigh...te vagy az egyetlen, akihez fordulhatok! Segíts kérlek!
Ekkor fakadtam sírva hosszú idő után először. Leigh ekkor átölelt. Nagyon jól esett, hogy valaki törődik az érzelmeimmel.
-Figyelj Aname... Én nem tudok semmi olyat mondani neked ami segíthet! De hidd el, Kentin nagyon szeret téged! Tudom, mert....tudom! Navierékkel meg próbálj meg nem foglalkozni! De ha annyira kíváncsi vagy majd Lysander elvisz téged a szüleink farmjára! Hátha megtalálod amit keresel!
Felhívta Lysandert, de nem vette fel a telefont. Aztán annyiban maradtunk, hogy ha még aktuális lesz a látogatás, visszajövök. 
Visszamentem Kentinékhez. Úgy döntöttem, hogy akármi történjék, most kiszedem belőle az igazságot! 
Amikor odaértem Kentin már a kapuban várt, aztán felmentünk a szobájába. 
-Kentin! Mi ez az egész? Mondd már meg az igazságot kérlek!!
-Aname! Elmondom a teljes igazságot úgy ahogy van! Nem akarok tovább hazudni neked! De ígérd meg, hogy hallgatsz erről! 
-Megígérem harmadszorra is! Csak kérlek ne nézz hülyének tovább!
-A helyzet a következő! Francis Navier a markában tartja az egész várost! Nem éppen szeretetreméltó egy ember! Az igaz, hogy rettenetes ember, aki rettenetes dolgokat művel. Ezért úgy döntött az igazságszolgáltatás, hogy megbuktatja egyeduralmát a város felett. Kellett valaki, akit kiképeznek erre a feladatra. Olyan ember kellett, aki egyszerűen be tud épülni a Navierék közé. Ez a valaki én lettem. Ezért kellett a katonasuliba mennem. Aztán megkezdtük a nyomozást. Nathaniel a segítségünk! Ő ment el először a rendőrségre bejelentést tenni. Így Nat és én "jó barátok" lettünk. Ezért mentem el én is Olaszországba utánatok! Megbeszéltük Nathaniellel, hogy szakítania kell veled két okból!
-Mi volt az a két ok?
-Először is, nem akartunk bajba sodorni. Másodszor is, nagyon szerettelek és szeretlek most is!
Kaptam egy csókot. Kezdtem érezni, hogy most tényleg az igazat mondja.
-Visszatérve, az iskolai verekedés nem volt betervezve. Az csak egy hirtelen felindulás volt, amit nem tudok megmagyarázni. Az üzlet, amit a parkban hallottál az a Navier papa lebuktatásáról szólt. Megesküszöm neked Nami, hogy ez az igazság! 
-Ezt miért higgyem el neked? Ez még hihetetlenebb mint az előző két sztorid!
-Igazat mond!-mondta egy hang a hátam mögött. Legnagyobb megdöbbenésemre Gil volt az. Csakhogy nem volt egyedül, Nathaniel is vele volt!
-Ez most ugye csak egy vicc?? Ez nem lehet komoly!
-Hidd el Aname, ez az igazság!-modta Gil-De számíthatunk a diszkréciódra?
-Persze! Hallgatok!
Nathaniel odajött mellém, átölelt és azt mondta:
-Ne haragudj rám kérlek! Van pár dolog, amit megbántam és most már visszacsinálnám az egészet! Azt bánom a legjobban, hogy megbántottalak téged! 
-Nathaniel...semmi baj! 
Ekkor Gil elvitte Nathot. Muszáj volt, mivel neki most Olaszországban kellene lenni, valahogy vissza kellett csempészni oda. Ketten maradtunk Kentinnel a szobában:
-Haragszol rám Nami?
-Erre most mit mondjak? Mondjam azt, hogy örülök annak, hogy össze-vissza hazudtál nekem?
-Mit tehettem volna? Úgy volt, hogy csak az akció után tudod meg, hogy itt vagyok! Szeretlek téged!
-Tudom nagyon jól! És én is szeretlek! De ha nem vagyunk őszinték az elején...
-Ilyenre ne is gondolj! 
Magához húzott és megcsókolt.



Megnyugodtam! Lehet, hogy csak túlkíváncsiskodtam az egészet? És mi van ha miattam nem sikerül az akció? És miért vontak be mégis ebbe az egészbe? 
Túl sok kérdés maradt amire mihamarabb szeretnék válaszokat kapni!
Egy biztos, annak a sokat emlegetett kirakós játéknak sikerült kiraknom a széleit!