Alexy nyomában (Aname és Alexy szemszöge)

Kentin és Gil odarohantak hozzám, én meg csak álltam ott és nem tudtam mit csináljak. Nem hittem el, hogy Viktor áll az ügy hátterében. De miért akarja bántani Alexyt?
Mire magamhoz tértem, már Kentinék konyhájában ültem, kezemben egy bögre teával. Kentin idegesen járkált fel-alá, még Gil a körmét piszkálgatta egy bozótvágó késsel, Mannon pedig némán ült, és egy papírzsepi darabot gyűrögetett.
-Tudom! Tudom ki volt az!
-Megjegyezted az arcát? Vagy hogy érted, hogy tudod ki volt?
-Ismerem! A neve Viktor Davidson, 25 éves. Philip Davidson nagykövet úr fia! Hat éve ismertem meg, akkor a titkosszolgálatnak segített.
-Tizenkilenc évesen?- hitetlenkedett Gil joggal.
-Tizenkét éves korában elkezdett magától japánul tanulni. Aztán olyan gimnáziumba ment, ahol tanították a nyelvet. 19 éves korára megtanult japánul és kínaiul, nem profi szinten, de fordítani tudott. Aztán rendőrtiszti főiskolára ment. Amikor odaadtam neki a mappát, egyszerűen beledobta a vízbe. Azt mondta, ezeket mind tudja! És ha nem segítek neki megtudni amit akar, bántani fogja Alexyt!
Ken a vállamra tette a kezét.
-Nem lesz semmi baj! Mi itt vagyunk, elkapjuk Viktort!
-De hogy? Segítsek neki?!
-Legalább is el kell játszanod! Segíts nekem, nekünk
Persze, megígértem, hogy segítek neki. Nagyon aggódtam Alexy miatt.
Amikor hazaértem, a kapuban egy nem várt meglepetés fogadott. A kapunak támaszkodva, talpig feketében ott állt Nathaniel. Nem tudtam, mit keres itt, és mit akar. Nathaniel megfogta a kezemet és egy puszit adott rá.
-Nagyon örülök, hogy látlak Aname! Azt hiszem itt az ideje, hogy elmondjak neked mindent!
-Azzal azt hiszem elkéstél! Most már nem is érdekel az egész! Sem Kentin sem a Te verziód! Elegem van, hogy csak össze-vissza beszéltek, és egyre nagyobb ostobaságokat találtok ki!
-Megengeded, hogy legalább megpróbáljam?
Mit tehettem volna! Megengedtem neki, hogy elmondja az ő verzióját. Felmentünk a lakásomra, leültünk a kanapéra és Nat beszélni kezdett!
-Aname! Hidd el, nem akartam ezt az egészet! Nem gondoltam át, és ezzel elrontottam mindent! Olyan jó barátok voltunk. Azt hittem szerelmes vagyok beléd, azt hittem az amit érzek hosszútávú. De tévedtem! Már a vacsora napján rájöttem, hogy csak egy hirtelen fellángolás volt az egész!
-Köszönöm, hogy ilyen részletesen elmesélted nekem a történteket. Most, hogy ezt végighallgattam már sokkal jobb!
-Ne érts félre! Nem azért mondtam, hogy bántsalak, csak jogod van tudnod az igazságot!
-Akkor inkább maradhattál volna az eredeti katonasulis, apa nem engedi, hogy együtt legyünk szövegnél. Már lezártam magamban úgyis! Muszáj még egyszer feltépkedned a sebeket?
-Tényleg nem ez volt a szándékom! Mármint, hogy megbántsalak.
-Mindezek ellenére mégis sikerült! És ha megbocsájtasz még sok ezer más dolgom is van.
Felálltam és kinyitottam az ajtót! Nem erre számítottam amikor megláttam a kapuban ácsorogni.
-Aname! Lehet, hogy soha többé nem találkozunk!
-Legyen úgy!-mondtam és rácsaptam az ajtót. A falnak dőltem és zokogni kezdtem.

Soha nem gondoltam volna, hogy így alakul. Nathaniel és én nagyon jó barátok voltunk...voltunk! Maradt volna inkább minden úgy ahogy volt.

---♢---

Kentin tett egy kis mikrofont a fülembe. Azt mondta mindent hallani fogok, amit mondanak. És kaptam egy kis mikrofont is ami fülbevalónak volt álcázva! Úgy éreztem magam, mint egy kém, vagy titkos ügynök. 

Viktor ugyanabban a parkban fog várni, ahol először "találkoztunk". Ott is volt, épp ugyanazon a helyen, ugyanannál a padnál.

-Na meggondoltad magad? Mégis segítesz?

-Nincs sok választásom! Mondd mit akarsz!

-Téged! 

-Felejtsd el! Mondd meg mit akarsz tőlem! És mondd meg, hol van Alexy!

-Információkat akarok a Navier-ügyről! Minden kis részletet, amit a hallgatózóid tudnak!- mutatott a fülbevalóimra.

-Nem tudnak ők sem többet! A mappa volt az összes tudományuk! 

-Vagy csak neked nem mondják! Az a lényeg, hogy deríts ki mindent amit tudnak, vagy...-közelebb hajolt hozzám, és a fülbevalómhoz beszélt- vagy mondjátok el ti!

Megjegyzem, nagyon ciki volt a helyzet! Pedig igazán tudhattam volna, hogy ez lesz!

-Alexy hol van? Viktor..... én segítek neked, de Alexyt engedd el! Nagyon fontos nekem!

-Majd akkor engedem el, ha megkapom azt, amit akarok!

-Mit akarsz még?? 

-Majd idővel meg tudod! Addig is döntsétek el, hogy mit akartok! Ha nem kapom meg a Navier-ügy igazi mappáját holnap reggel hétig, a te kis Alexyd elbúcsúzhat az egyik ujjától! Holnap reggel ugyanitt! Ha nem akkor....

Pszihopata vigyorral az arcán vette fel a bukósisakját, majd felült a motorra és elhajtott. Én meg csak néztem utána és nem tudtam mit csináljak. Aztán megszólalt a telefonom. Kentin volt. 

-Aname! Gyere vissza hozzánk, majd együtt kitalálunk valamit!

Belemotyogtam egy okét a telefonba, majd letettem. De nem Kentinékhez mentem, hanem Alexyékhez. Szerettem volna segíteni Szvetlánának és Igornak a nyomozásban. Mikor odaértem a házuk elé, görcsbe rándult a gyomrom. Nem tudtam, mit fognak szólni, hogy odamegyek, hiszen valamilyen szinten miattam rabolták el Alexyt. Aztán valahonnan összeszedtem annyi bátorságot, hogy bekopogjak az ajtón. Kopogtatásomra Ibrahim cica válaszolt először. Belülről kaparászta az ajtót, biztos azt hitte Alexy jött vissza hozzá. Aztán pár másodperc múlva Szvetlána nyitott ajtót. Azt hittem mérges lesz rám, de tévedtem. Széles mosoly húzódott az arcára mikor meglátott.

-Aname! Milyen kellemes meglepetés! Gyere be.

-Szvetlána, nagyon sajnálom azt, ami Alexyvel történt! De talán tudok segíteni, hogy megtaláljuk! 

-Kedves tőled, Aname! De már tudunk Viktorról! Abban tudsz a legjobban segíteni, ha ráveszed Kentint, Gilt és a nyomozati osztályt, hogy adják oda az eredeti mappát! Viktor megszállottan üldözi Naviert!

-De miért? Látszólag semmi köze nem lehet hozzá! Viktor Dél-Amerikában él Navier pedig itt, Franciaországban! 

-Aname! Nem szabadna elmondanom, és normális esetben nem is mondanám el, de veled kivételt teszek! Viktor apja eladott Naviernek egy brazíliai gazdaságot. A gazdaság a Davidsonok tulajdonában volt évszázadokig. A lényeg az, hogy Navier vezetése alatt tönkrement, és Dvidsonék befektetői elpártoltak tőlük, magyarul csődbe mentek. Milliárdosból milliomos, milliomosból pedig éppen, hogy jómódúak lettek. Ezért esküdött bosszút a Navierék ellen!

-És miért Alexyt rabolták el!? Miért nem engem? Hiszen engem személyesen ismer!

-Ne ezen agyalj Aname!-fogta meg a vállam Igor.-Csak szerezd meg az eredeti mappát!

Megígértem, hogy megszerzem. Visszaindultam Kentinékhez. Megpróbáltam leplezni az idegességemet és a félelmeimet, de nem igen akart sikerülni. Nem tudtam másra gondolni, csak Alexyre. Biztos voltam benne, hogy nagyon fél, fázik és éhes! Alexy tarts ki! Megmentelek!!

---☆---

EKÖZBEN VIKTOR REJTEKHELYÉN

(Alexy szemszöge)

Sosem fogom megérteni, hogy miért engem rabolt el Viktor! Biztos tetszett neki a lila kontaktlencsém és a színes egyéniségem. A rejtekhelyet sem válogathatta sokáig. Egy egyszerű útszéli motelt választott bázisként. Naponta egyszer adott valami gyors kaját, meg egy üveg vizet. Viktor sokszor kiakad és van úgy, hogy napokra eltűnik. Ilyenkor összeköti a kezemet és odabilincsel a radiátorhoz. Ez csak akkor zavaró, ha rám jön a szükség. 

Azon a délelőttön is ki volt akadva, amikor másodszor találkozott Namucival.

-Az Úristenit!-kiabálta, miközben belerúgott az amúgy teljesen ártalmatlan székbe.

-Nem jól mennek a dolgok Viktor?

-Te csak fogd be a pofádat! Még egy ilyen, és elbúcsúzhatsz az egyik ujjadtól!

-Miért akarod bántani az ujjaimat! Mutathatok sokkal izgalmasabb testrészt is ha akarod!

-Miről beszélsz?

-Amúgy is, lassan el kell engedned! A kontaktlencsémet cserélni kell lassan!

-Az legyen a legkisebb bajod! Ha Aname és a kompániája nem segít, akkor sokáig maradsz!

-Ennyire bejövök neked?

Nem válaszolt semmit, csak undorodva nézett rám. Leült az íróasztalához, kibontott valami töményet, (szaga alapján Vodka lehetett) és a papírjait nézegette. Válogatottabbnál válogatottabb káromkodásokat és szitkokat mondott, majd az asztalra csapott. 

-Ha Aname nem segít végem! Nem tudok semmit!!

-Had beszéljek Namucival! Segíteni fog, ha én kérem!

-Miért, ki vagy te?

-A legjobb barátja!

Ellenezte a dolgot, sőt kategorikusan megtiltotta, hogy kapcsolatba lépjek Namucival. Aztán nem telt el két óra sem, mikor a kezembe adta a telefont.

-Hívd fel Anamét! Két perced van!

Izgatottan tárcsáztam a számot. Másodperceken belül Namuci felvette a telefont.

-Namuciiiii te vagy az?

-Alexy! Én vagyok! Jól vagy? Nem bántott?

-Figyelj Namuci! Jól vagyok, de azt a mappát mindenképpen el kell hoznod Viktornak! 

-Megpróbálok mindent! Kiszabadítalak! Ne félj Alexy!

-Ne aggódj értem! Ibrahimot ölelgesd meg a nevemben! Anyáéknak üzenem Moköavá!

-Moköavá! Rendben! Mindent megteszek! Vigyázz magadra!

Viktor kikapta a kezemből a telefont. Megragadta a hajamat és hátrahúzta a fejem.

-Mi az ördög az a Moköavá? Nem erről volt szó kisapám!

-Moköavá a kiscicám neve! Azért kellett megmondania, mert orvosnál van és haza kell vinni!

-Szerencséd van! Még egyszer próbálkozol megbánod! Világos!?

Megragadta a ruhámat aztán ököllel vágott az arcomba, aminek a hatására elestem. Szám széléből vér szivárgott. Viktor kötelet tekert a lábaim köré és a radiátorhoz kötözött. Aztán fogta magát és elment. Én meg csak remélni tudtam, hogy hamar megtalálják a MOtelt KÖzel A VÁroshoz.....

---♡---

Aname szemszöge:

Alexy felhívott telefonon. Azt mondta, mindenképpen szerezzem meg azt a rohadt mappát. Meg valami Moköavát emlegetett. Így azonnal visszamentem a Szokolov lakásba. Szvetlána értetlenkedve nézett rám. 

-Aname történt valami?

-Alexy telefonált! Kérte, hogy mondjam meg Moköavá!

Kicsit elgondolkodott, aztán behúzott a lakásba. 

-Most nekem fogsz segíteni! Ha azokra a hős nyomozókra várunk, sohasem találjuk meg Alexyt! A Moköavá egy mozaikszó. Motel közel a városhoz. Már csak ki kell derítenünk melyik motelben van. 

A város környékén 125 motel volt. De az elmondott információkból nem tudtuk szűkíteni a kört. Aztán eszembe jutott, hogy merre vitt Viktor. Közel a tóhoz, szerpentines úton...arrafelé szerencsére csak 5 motel volt. Igor végigtelefonálta mind az ötöt, és talált egy gyanús motelt. Olyan volt az egész mint egy detektívregényben. Remélem sikerül megtalálnunk Alexyt...

Fél óra múlva már a kocsiban ültünk, úton a motel felé. Szvetlána egy vastag, fekete kapcsos mappát adott a kezembe.

-Ez mi?

-Ez Navier mappája!

-Hogy sikerült megszerezni? 

-Igazából az első 20 oldal ugyanaz amit Viktor a tóba dobott. A többi pedig egy régi ügyünk aktája, ahol pár nevet Navierre javítottunk! Úgyis csak figyelemelterelés lesz...

-Mit mondjak Viktornak, hogy mit keresek itt?

-Nem akartál otthon maradni....elloptad Kentintől a mappát és nem akartad, hogy rád találjon...

Hogy izgultam-e? Az nem kifejezés!! Gyomromban apró manó óvoda táncolt szteppet. Igor és Szvetlána kint vártak, amíg nem történik valami. Ismét kaptam egy kis mikrofont, hogy hallják mi történik. De ezúttal mikrofon alakú kitűző formájában. Bementem és már recepciónál összefutottam Viktorral. Majdnem szívrohamot kaptam, annyira izgultam. Viktor a kezemben lévő mappát nézte.

-Mi a jó fenét keresel itt Aname?

-Olyat csináltam, amire nem vagyok büszke! Elloptam Kentintől a mappát és azért jöttem ide, hogy ne találjon meg.

-Annyi hely közül miért ide jöttél? Alexy valahogy tudatta hol vagyunk?!

-Miért, Alexy is itt van?

Ekkor megragadott, és a szobájuk felé vonszolt. Kinyitotta az ajtót, és belökött rajta. Alexy a radiátorhoz volt kötözve, szájából szivárgott a vér...

-Mit csináltál vele?

-Megrendszabályoztam! Veled is könnyen előfordulhat! 

Kikapta a kezemből a mappát és odalökött Alexyhez. 

Viktor nézegette egy darabig a mappát, majd kiment. Megragadtam az alkalmat, és kiszabadítottam a kötelekből Alexyt. Megragadtam a kezét és kivonszoltam a folyosóra. Mondtam Alexynek, hogy jöjjön velem, megpróbálunk kijutni a motelből. Már a folyosó középén jártunk mikor Viktor éppen jött vissza és amikor meglátott elindult felénk. Felszaladtunk az emeletre, de Viktor a nyomunkban volt. Nem volt más lehetőségünk kimentünk a tetőre, de itt zsákutcába kerültünk. Viktor üvöltött és elővett a farzsebéből egy pisztolyt!

-Mégis mi a francot képzeltek magatokról mi? Most hova akartok menni okostojások? 

-Viktor! Kérlek ne bánts minket! Odaadtam a mappát is, mit akarsz még! Engedj el minket!

-Tudjátok ki vagyok! Nem hagyhatok szemtanúkat! 

-A rendőrség, a katonaság és a nyomozati osztály is tudja ki vagy! Engedj el Viktor, kérlek!

Közelebb lépett és felhúzta a pisztolyt, amit egyenesen nekem szegezett. A ravaszra tette a mutatóujját. Össze-vissza hablatyolt valamit miközben hol rám, hol pedig Alexyre fogta a fegyvert. Egyre közelebb jött hozzánk, mi pedig egyre jobban közeledtünk az épület széle felé. Ekkor szirénák hangja hasította meg a csendet. Viktor ijedten nézett körbe.

-Mi a franc ez? 

-Azt hiszed egyedül vagyok?-Kérdeztem, de inkább most csöndben maradtam. Nem akartam meghalni..

-Ez is a nyomorult Navierek miatt van, de nem ússzák meg a dolgot! Mindet kinyírom, nem lesz kivétel! 

Pillanatokkal később betörték az ajtót, Viktor pedig menekülni kezdett. Szvetlána perceken belül fent volt a tetőn és Alexyt ölelgette. Megnézte a sebet a szája szélén, majd javasolta nézesse meg a mentőkkel. Lassan elcsendesedett minden, Alexy és én még mindig a tetőn voltunk. 

-Namucii! Köszönöm, hogy megmentettél! 

-Nem én mentettelek meg! A segítséged nélkül nem találtunk volna meg! 

-Féltem...

-Megértem! Én is féltem volna a te helyedben! 

-Attól féltem, hogy nem látlak többé!

-Jaj Alexy, tudod mennyire szeretlek!?

-Én is!-mondta majd közelebb hajolt hozzám.

-Mi az Isten folyik itt?-Hallottam Kentin hangját.

-Azt én is szeretném tudni!-mondtam és kérdően néztem Alexyre. Talán meg akart csókolni? De hiszen meleg....

Nem szólt semmit, csak lerohant a lépcsőn. Kentin átölelt és a fülembe súgta: 

-Most már minden rendben lesz...

Szerettem volna hinni neki. 

Ki a fene telefonál?

Suli után éppen hazafelé indultam, amikor megszólalt a telefonom. Nagyon rossz érzés fogott el, nem is akartam felvenni. Kiírta ugyan a számot, de fogalmam sem volt kié lehet. Pár másodperccel később aztán elhallgatott.

Azonban nem örülhettem, mivel ismét megszólalt. Hogy őszinte legyek, féltem. Nem tudom megmagyarázni mitől, de rettegtem megnyomni azt a kis zöld gombot. Még hatszor megismétlődött ez az incidens, majd erőt vettem magamon és felvettem a telefont. Remegő hanggal szóltam bele:

-Ha...ha...halló?

-Ne legyél ideges!-válaszolt egy torzított hang a vonal másik végén-Nagyon jól ismerlek téged!

-Kivel beszélek?

-Nem mindegy? Tudok az egész akcióról! 

-Nem tudom mi a fenéről beszél!

-Ha azt csinálod amit mondok nem lesz bajod! Nem szólhatsz senkinek erről a beszélgetésről!

-Mert...mi lesz, ha elmondom?

-Gondolom, nem szeretnéd, ha a te Alexy barátodnak baja esne....

-Nem...azt tényleg nem szeretném!

-Okos kislány! Nemsokára jelentkezem!

Letette a telefont, és én nem tudtam mit csináljak. Az lenne a legcélszerűbb, ha elmondanám az egészet Kentinnek. Hirtelen felindulásból visszahívtam az előbbi számot, de hihetetlen módon nem volt kapcsolható! Nem tudtam mi a fenét csináljak. Aztán úgy döntöttem, nem kezdek magánakciókat, az egészet elmondom Kentinnek. Mielőtt odaértem volna a ház elé, újra megcsörrent a mobil. Követ. Valahonnan figyel. Tudja hol vagyok. 

-Hova-hova ilyen sietősen?

-Semmi köze hozzá!

-Ne feledd virágom, ha egy szót is szólsz, Alexy barátod szenvedni fog!

-Mit akar tőlem!?

-Információkat, mappákat, dokumentumokat. Mindent amit a Navier-családról tudni lehet.

-Dögöljön meg!

-Előbb-utóbb mindenkivel megtörténik! Na, de csak ésszel!!

Zavarodottan kopogtam be Kentinék ajtaján. Mikor ajtót nyitott és meglátott szóvá is tette. Aztán makogtam neki valamit, hogy csak izgulok a küldetésem miatt. Aztán pár perc múlva, már úton is voltam haza. Útközben meghánytam-vetettem magamban a dolgokat azzal kapcsolatban, ki is ez a telefonos jótétlélek. De nem jutottam semmire, azonkívül persze, hogy marha nagy bajban vagyok.
Egész éjjel nem aludtam, csak forgolódtam. Nagyon rosszat sejtettem, és nem tudtam mit tehetnék. Nem akartam belemenni az ismeretlen telefonos játékába, de azt se akartam, hogy Alexynek baja essen. Lehet, hogy csak blöfföl, de lehet, hogy nem. Addig rágódtam ezen a dolgon amíg el nem nyomott az álom.

Másnap fáradtan mentem iskolába. Az agyam kattogott, mit kellene csinálnom. Végül úgy döntöttem, hogy nem szólok Kentinnek a zaklatóról. Legalább is addig nem, amíg kézben tudom tartani a dolgokat. A baj ott kezdődött, hogy soha nem is volt a kezemben....
Megpróbáltam elkerülni Alexyt, ami hellyel-közzel sikerült is. Bárhova mentem, bármit csináltam úgy éreztem, hogy valaki figyel. Mindenkiben a gonosz telefonálót véltem felfedezni.
A nagyon hosszú és félelmekkel teli nap után elindultam haza. Hűvös volt már, ezért felvettem a pulcsimat. A zsebébe nyúltam, és találtam benne egy kis levelet. Végigfutott a hátamon a hideg....ki a fene tehette bele? Egész idő alatt a táskámban volt, reggel pedig még tuti nem volt benne. Remegő kézzel bontottam fel a levelet amire csak két mondat volt írva:

"Eddig ügyesen csinálod! Várd a hívásom!"

Kínomban nem tudtam mit csináljak. Legszívesebben elrohantam volna haza, bebújtam volna az ágy alá és vártam volna a csodát. Azt írja, hogy várjam a hívását? Dehogy várom, de úgyis hív! Nem fért a fejembe, hogy tudta belecsempészni a levelet a zsebembe? Egy magyarázatot találtam rá, méghozzá azt, hogy a zaklatóm az iskolában van!!
Otthon aztán elgondolkodtam, ki az, akinek érdekében állna a Navier-üggyel foglalkozni. Ambert sokan utálják, de ez nem jó indok... Nem sok embert ismerek a suliban, az osztálytársaimon kívül, ezért feladtam a nyomozást.
22:37 perckor megszólalt a mobilom. Ismét másik számon hívott...
-Megkaptad a levelemet?
-Ki a fene maga?
-Én kérdeztem előbb! A kilétem pedig ne nagyon foglalkoztasson!
-Mégis, hogy a jó f...fenébe rakta bele a zsebembe a levelet?
-Ügyes voltam, te pedig figyelmetlen! De térjünk rá a komolyabb dolgokra! Megkapod az első feladatodat!
-Nem is tudom, miért megyek bele ebbe a marhaságba! A legjobb lenne...
-Ne dumálj már, tudod mit kockáztatsz! Kezdetben hozd el nekem Francis Navier aktáját a pasid házából! A többit később...
Letette a telefont. A beszélgetéseink soha nem hosszabbak 3 percnél, és mindig másik számról hív, ami utána nem lesz elérhető többet. Alaposan felkészült erre az egészre. De most mégis, hogy fogom elhozni Kentinéktől Francis aktáját úgy, hogy le ne bukjak?
Alaposan beleragadtam a lekvárba és nem tudom, hogy mászhatnék ki.

---♡---

Kentin nagyon örült, amikor meglátott. Láttam a szemén, hogy nem sokat aludt az utóbbi napokban. Bementünk a konyhába és Kentin főzött egy teát, mikor kész lett, leült velem szembe, az asztalhoz.

-Annyi kávét ittam a napokban, hogy már az ereimben is az folyik!

-Azt el is hiszem...Hogy álltok a nyomozással Kentin?

-Nem mondhatok sokat...mert még mi se tudunk igazából semmit. Orrvérzésig nézegethetem Navier aktáját, de akkor sem találom meg azt amit kerestem!

-Bizonyítékot, nyomot vagy tudom is én!

-Megengeded, hogy átnézzem én is? Tudod, segíteni szeretnék neked!
-Persze! El is viheted! Semmi nincs benne, amit a wikipedia ne tudna róla!
El akartam mondani mindent neki, de féltem. Így sem alszik napok óta, nem akartam még ezzel is nyaggatni.
-Kentin...köszönöm! Megpróbálok valamit kiokoskodni belőle!
-Annyira jó, hogy vagy nekem!
Átölelt, megsimogatta a hátamat majd egy puszit nyomott a homlokomra. Ő ment nyomozni és meg várhattam a következő hívást.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen megszerzem ezt a mappát. De minek kellhet valakinek?
Amint kijöttem Kentinéktől megszólalt a telefonom, de nem vettem fel. Hosszasan csörgött, majd elhallgatott. Párperc múlva megismétlődött az egész és még vagy öt alkalommal. Nem tudom milyen felindulásból csináltam, de elegem lett mindenből. Nem tudom miért, de velem minden megtörténik. Az egész életem olyan, mintha valami regényhős lennék, és az írónőm egy pszihopata disznó! Mert hogy ez egy átlagos lánnyal aligha fordulhat elő! A hatodik csörgésre aztán felvettem a telefont.
-Mért nem veszed fel a telefont?-üvöltötte-Nem tudod mit kockáztatsz?
-Magánéletem is van!
-Addig nincs, amíg én azt nem mondom! Világos cicus?
Hirtelen felgyulladt az a kis villanykörte a fejem felett. Nem hiszem el, hogy Castiel csinált bolondot belőlem! Minden beleillik a képbe. De úgy döntöttem, most már kiderítem mit akar ez a bolond gyerek.
-Megvan a dosszié! Mit akar, hová vigyem?
Pár másodperc csönd, majd a "zaklató" zavarodottan megszólalt.
-Má...máris?
-Mit húzzam az időt! Na most kell vagy nem?
-Kell, de... tudod mit? Hozd el személyesen! De ha blöffölsz Alexy barátod csúnyán meg fogja bánni!
-Blöfföl!
-Namuciiiiii! Segíts kérlek! Siess, mert ez bolond! Itt...
Megszakadt a vonal, és már nem is volt hívható! Mi a fene folyik itt?

---☆---

 Akár Castiel, akár a Jóisten most jött el az ideje, hogy beavassam Kentint és Gilt a történtekbe. Ez már nem játék. Alexyt elrabolták és a jóég tudja mit csinálnak majd vele. Beleőrültem volna a tudatba, hogy miattam esett volna baja.
Amikor elmondtam Kentinnek, hogy mi a helyzet nagyon mérges lett rám. Még sosem láttam ilyen dühösnek, és most teljesen jogos is volt a kiakadása.
-Bolond vagy? Miért nem szóltál?
-Azt hittem ura vagyok a helyzetnek!
-Rosszul hitted! Itt vagyunk mi, sőt Alexy szülei is! Tudod, hogy magánnyomozók! Segítettek volna!
-Erre nem is gondoltam! De az összes hívás maximum 3 perc volt és kétszer nem hívott ugyanarról a számról!
-Nagyon örülök, hogy ilyen sok Helyszínelőket nézel, de tudod, a valóság sokkal másabb! Bízd ezt a profikra!
-Vagyis rád?
-Apámra! Vagy Szvetlána és Igor Szokolovra! De most mindegy! Mikor szokott hívni a zaklató?
-Mindig máskor, mindig más számról! De én már tudom ki az!
Csak nézett rám értetlenül, majd rám parancsolt, hogy mondjam meg amit tudok.
-Castiel az!
-És mire alapozod? Van valami konkrétum?
-Háát...cicának szólított!
-Aname, megnyugtatlak! Nem hiszem, hogy Castiel lenne az. Ez az egész megszervezett, ráadásul Alexy ismeri. De most ne ezen agyalj! Csinálj mindent úgy ahogy eddig, és ha hív mi is hallani fogjuk minden egyes szavát!
Nem nyugtatott meg teljesen. Tudtam nagyon jól, hogy Castiel hívogat.
Kentin elment fürödni, én meg ültem a nappaliba és vártam a csodát, de a telefonom csak nem akart megszólalni. Mivel egy óra múlva sem jött ki Kentin a fürdőből, bekukucskáltam a fürdőszobába. Szegényem annyira kimerült, hogy elaludt a fürdőkádban.

Aztán hívott Cas... akarom mondani, a zaklató. Kentin felriadt, magára tekert egy törölközőt, és felvette a fülhallgatóját, majd intett, hogy vegyem fel a telefont.

-Találkozni akarok veled! Hozd el a mappát az Északi Parkba ma 19 órára. Ott leülsz az egyetlen kék padra és vársz! Ha jót akarsz, egyedül jössz.

Ezzel megszakadt a vonal.

-Sikerült bemérni a hívás helyét?

-Aname? Most mondta, hogy találkozni akar veled! Minek kellene bemérni? Mennyi krimit nézel te?

-Elég sokat! Kentin...félek! 

-Tudom! De ott leszünk veled! Bátornak kell lenned, Alexy bízik benned, és én is!

-Mi lesz ha elrontok valamit?

-Semmit nem tudsz elrontani! Ne félj!

18:25-kor már a padon ültem, Kentinék pedig nem messze tőlem figyelték az eseményeket. Soha nem telt olyan gyorsan az idő, mint akkor. A megbeszélt idő előtt tíz perccel valaki leült mellém a padra. A szívem vadul kalapált, nem mertem oldalra nézni.

-Na sikerült cicus?

Csodák csodájára Castiel volt az! Tudtam, hogy ő csinálja!

-Szóval te vagy az!

-Mi vagyok én?

-Hol van Alexy?

-Hát honnan a rettenetből tudjam? 

-Ne szórakozz velem! Mi a fenének kellett neked a Navier mappa?

-Aname, szeded a bogyóidat? Nem értem egy szavadat sem! Milyen mappa? Csak ideültem melléd! 

-És minek kellett volna sikerülni?

-Megígérted, hogy beszélsz Lysanderrel! Tudod, mert miattad depressziós! Neked meg valami az agyadra ment! Aludd ki magad! Szevasz!

Hát ez nagyon égő volt! Amúgy sem tartott normálisnak, most viszont egyenesen hülyének néz! Ráadásul az akciót is elronthattam volna!

Elérkezett az idő, hogy találkozzak a titokzatos hívogatóval. 19:49ig csak ültem, de nem jött senki. Már feladtam volna, mikor egy motoros húzott át a parkon, majd megállt előttem, felültetett a motorjára és elhajtott velem az isten háta mögé!

Órákon át vitt a motorral, és már csak abban bíztam, hogy Kentinék nem vesztettek minket szem elől. Be kell vallanom rettenetesen féltem. Aztán megálltunk valahol, egy hatalmas tó mellett, ahol szerpentines volt az út. Tudtam, hogy minden kis információ fontos lehet, ezért jegyeztem meg ezt is. Leszállt a motorról, levett engem is majd kivette a kezemből a mappát. Beleolvasott aztán dühösen beledobta az egészet a tóba. 

-Ezt nem hiszem el! Ebből aztán semmit nem tudtam meg! 

-Ismerős a hangod! Nem ismerlek valahonnan?

Aztán szépen lassan levette a bukósisakot és amikor megláttam ki az, elállt a szavam. Ugyanis régi jó ismerősöm volt az Viktor Davidson. Vele akkor ismerkedtem meg, amikor Dél-Amerikában laktunk. Az akkori brazil nagykövet fia, aki a titkosszolgálatnak dolgozott, majd később sima nyomozóként dolgozott. 

Még kicsi voltam, amikor megismertem. Én 12 voltam ő pedig 19 . Mindig kis cicalánynak becézett, és megígérte nekem, ha felnövök eljön, és randizunk egyet! Azóta 6 év telt el. De én nem egészen ilyen randira gondoltam.

-Hol van Alexy?

-Nem is örülsz nekem?

-Más körülmények között talán örülnék! De, hogy tehettél velem ilyet? 

-Nem volt más választásom! Kellett az a mappa!

-Hogy aztán jó dolgodba belehajítsd a vízbe! De ha Alexynek egy hajszála is meggörbül Viktor, nem állok jót magamért!

-Nem lesz baja! De segítesz nekem! 

-Én már Kentinnek segítek, neked nem!

-Dehogynem segítesz! Mert amíg nem segítesz, Alexy minden nap elveszti egy ujját!

-Ezt nem teheted meg! Tudom ki vagy, és el is mondom Kentinnek!

-Te tudod! Én mindenesetre addig nyiszálom a kis Alexy ujjakat amíg nem segítesz!

-Pedig régen szerettelek! De nagyon félreismertelek!

Nem szólt semmit, felültetett a motorra és visszavitt a parkba. Aztán ahogy jött, úgy el is ment. Én meg nem tudtam mihez kezdjek.

Valaki segítsen!

Kommandózunk: Alexy, Jade, Ibrahim és Én

Most már nagyjából tudom az igazságot, mégsem lettem olyan boldog, mint azt reméltem. Ráadásul egyre kevesebb időt tölthetek Kentinnel. Mindenkit lefoglal a Navier-ügy. Bonnie és Armin Oroszországban vannak, Rosalya egyszerűen felszívódott és még Agatha is elment valami versenyre. Úgyhogy nem igazán volt társaságom. Lysander ugyan hívott, hogy menjek vele énekelni, de nem volt sok kedvem hozzá.
Egyedül ültem a padban, amikor Castiel egyszerűen ledobta magát mellém!
-Castiel! Minek köszönhetem ezt a megtiszteltetést?
-Nem tom', csak gondoltam ne legyél egyedül! Még a végén elvisz a mumus!
-Remek! Már sokkal nyugodtabb lett az életem! De tényleg mit szeretnél?
-Érdekelne mit csinál a te katona pasid ezekben a percekben?
-Mit tudom én! Tehenet fej vagy tortát hegeszt! Vagy tudod mit? Menj, keresd meg és kérdezd meg tőle!
-Milyen ellenséges vagy! Most nem lehet akkora a szád, nincs aki megvédjen!
-"Igenis Mr Navier"! Ez sem az én számból hangzott el!
-Te kis....Kinek mondtad el?
-Most neked! De amilyen pletykás vagyok....
Furcsa grimasz futott át az arcán, megpaskolta a hátamat, majd elment.

Nem telt el sok idő, talán csak pár perc lehetett, amikor valaki a hátamra ugrott! Azt hittem megszakadok...

-Namuciiiiiiiiii! Találd ki, hogy ki vagyok!

-Fogalmam sincs! Talán a pápa?

-Nem talált! Tippelj egy másodikat is!

-Alexy Szokolov! Azonnal szállj le a hátamról légy oly szíves!

Mentségére legyen szólva, lekászálódott a hátamról. Aztán mint általában, most is előjött egy "szuper" ötlettel.

-Jadenek van egy remek ötlete...

-Ne kímélj Alexy szerelmem! Mit találtatok ki megint!?

-Betörünk a Navier villába!

-NEM, NEM NEM ÉS NEM!!!!!

-Miért nem? Meg kell tudnod az igazságot nem? Vagy már tudod?

-Dehogy tudom....honnan is tudhatnám?

-Akkor körbeszaglászunk Nathaniel szobájában és mindenhol! Lebuktatjuk azt a kis szemetet!!!

Atyaúristen! Én meg az a nagy szám! Minek keverem bele Alexyt a dolgokba, azt már nem tudom! De mindenesetre fel kell hívnom Kentint, hogy most mi legyen! Elvégre nem sétálhatok be csak úgy másokhoz, hogy "csácsumi nyomozni jöttem Alexyvel!" Kentin nem vette fel a telefont, de SMS-ben megbeszéltük, hogy semmi esetre se törjünk be a házba, inkább találjak valami nyomot az erdőben, a kikötőben, a strandon vagy Alexy anyukájának bugyis fiókjában! Mert, ha ez a két eszetlen elrontja az akciót, én is bajba kerülhetek! Szóval délutánig ki kell találnom valami hihető új nyomot, vagy magánlak-sértésért tartóztatnak le minket!

Úgy döntöttem improvizálok! Majd spontán beugrik valami, és minél messzebb vagyunk a háztól annál jobb! Kentin megígérte, ha nem bírok velük, hívjam fel és beismer valami hülyeséget, hogy hagyják abba! De remélem nem lesz szükség erre.

Azt beszéltük meg, hogy a Szokolov lakás lesz a "főhadiszállás" és innen irányítjuk az egész "akciót"! Tehát mi magunkat! 

Szokolov főparancsnok kiosztotta a pozíciókat:

-Jade! Te leszel a felelős a nyomolvasásért! Nagyon jól értesz a növényekhez, így ez a te dolgod lesz! Aname te az emberek reakcióit fogod figyelni és te kérdezed ki a tanukat! Én leszek az értelmi szerző, a parancsnok, aki pénzeli az akciót és kávé-shopping szünetet rendel el S.O.S helyzetben! Ibrahim, te pedig a szagokat fogod követni! Világos?

Ibrahim cica tovább szaggatta a papírzacskót, és esze ágában sem volt nyomokat szagolgatni. Mondjuk ezt megértem, csak azt nem, hogy Alexy milyen szagot akar fogatni egy macskával? 

Alexy pórázt adott Ibrahim cicára, bepakolt a táskába egy csomó "hasznos" kelléket és elindultunk. A kellékek között volt: jegyzetfüzet, toll, kisolló, hajlakk, ceruzahegyező, nagyító, kólás üveg, papírpohár és néhány rajzszög. Ezzel aztán minden gonosztevőt el lehet kapni! Úgy éreztem magam mint ha én lennék a francia Horatio (Horáció) nőben! 

-Elindulunk a villához! Busszal menjünk, vagy gyalog?

-Fiúk! Van valami amit el kell mondanom nektek! Két napja meghallottam egy telefonbeszélgetést Nathaniel és Kentin között. Valamit elrejtettek egy fa alatt. Valami papírlapokat.

-Ezt mondhattad volna előbb is!-mondta izgatottan Alexy-Akkor irány az erdő!
Most megúsztam, de remélem a délután folyamán is ilyen könnyen megúszom....

Útközben Alexy vadul osztogatta az utasításokat, hogy Jade jobban lakkozza le a fenyőtobozt, hogy Ibrahim erősebben szagoljon, engem meg utasít, hogy a sunyi biciklis bácsit is kérdezzem meg Nathanielről! Ő meg egész úton lóbált egy husángot és azzal vezényelt minket. Utoljára általános alsóban játszottunk kémeset a lányokkal. Igaz 10 évvel legalább fiatalabb voltam...

Az erdőbe érve Alexy megszimatolta a fák törzsét és a nagyítóval bizonyára Nathaniel DNS-t keresett rajtuk...

-Aname! Én azt veszem észre, hogy itt nincsenek elrejtett papírok...Talán a házban több nyomot találnánk!

-Alexy! Gyertek ide? Itt nemrég ástak!-jelentette ki Jade-Látod a fű itt nem olyan szép, mint ott. Alig egy hete járhattak itt, de nem ástak túl mély gödröt. Itt tényleg lehet valami...

Persze, hogy van....döglött hörcsög, vagy tengerimalac. Hála istennek nem hoztunk ásót és vissza kell jönnünk később, hagyjuk azt a kis rágcsálót békében nyugodni.

Egész nap le fel járkáltunk a városban és nyomokat gyűjtöttünk. Tengervíz mintát vettünk a kólás üvegbe, földmintát szedtünk a paprípohárba, kisollóval kapargattunk használható DNS mintát egy padról, a rajszögből és a ceruzahegyezőből pedig csapdát állítottunk Nathanielnek...Tehát mindent szakszerűen csináltunk! De csak birizgálta a ház a fantáziájukat. Már mindent kitaláltam ami csak létezett, így kénytelen voltam hívni Kentint. de sem őt, sem Gilt nem tudtam elérni, és SMS se jött. Kezdtem aggódni. Mivan akkor, ha ezek tényleg betörnek? Jade ott dolgozik, de én és Alexy? Már nem is beszélve Ibrahim cicáról!

Mivel nem nagyon tehettem mást, elindultam velük a Navier villához. Útközben egész végig csörgettem Kentint, de hiába. Nagyon ideges lettem, mert már láttam a holnapi híradót lelki szemeim előtt:

"Tegnap késő délután őrizetbe vettek három helyi fiatalt. Ugyanis betörtek a híres üzletember, Francis Navier villájába. Racionális magyarázatot nem tudtak adni a tettükre, de szerencsére vettek ujjlenyomatot kisollóval és a macskájuk is szagot fogott"

Már éppen a kapu kilincsét piszterelték, amikor előjött a semmiből Kentin! A legjobbkor! Semmi bevezetés nélkül kezdte el mondani azt, ami először eszébe jutott:

-Ne haragudj Aname, hogy hazudtam! Elmondom az igazságot! Tudod, Nathaniel és Én egy meglepetés partit szervezünk Neked, és erről nem szabadott tudnod! Meg akartunk lepni, mielőtt elmegy, de nem sikerült! Remélem megbocsájtasz nekem, hogy titokzatoskodtam!

-Ennyi? Ezért bumliztuk át a várost legalább kétszer? Egy meglepetés buliért, ami nem is lesz?.-Háborgott Alexy.

Jaden azt láttam, hogy ő is megkönnyebbült, hogy vége ennek az őrületnek...Megbeszéltük, hogy holnap azért kielemezzük a mintákat, és ellenőrizzük az alibiket. 

-A legjobbkor jöttél! Már azt hittem, hogy bemásznak a kapun!

-Gondoltam, hogy nem tudod őket visszatartani egész nap... Ezzel a te Alexyddel még megfog gyűlni a bajunk! Gyere hazakísérlek!

Másnap a suli előtt találkoztunk. 

-Aname, segítened kell a nyomozásban!
-Hogy mi? Nekem? De én hogyan segíthetnék nektek?

-Azt majd akkor mondom el, ha elvállalod!

-Elvállalom persze! Mondd mi lenne a dolgom!

-A lényeg az, hogy.....

Nem is sejtettük, hogy valaki áll a fal mögött, és minden szavunkat hallja....

Titkok vol.3 Végre kiderül az igazság

Mondanom sem kell, elég őrült heteket hagytam magam mögött. Úgy éreztem mindenki megbolondult körülöttem.
Nathaniel és Amber már egy hete elmentek. Azóta sem tudtam meg a pontos igazságot. Az fáj az egészben, hogy még Kentin sem mond igazat. Nem tudom mi folyik itt, de már le is tettem arról, hogy megtudom. Semmi esélyét nem láttam, hogy kihúzok valamit Kentinből, így hát úgy  tettem, mint akit egyáltalán nem izgat.
Egyik nap suli után hazafelé menet megláttam Nathaniel apját az egyik újság címlapján. Beszaladtam a boltba és megvettem. A címlapon ez állt:

"Francis Navier, helyi üzletember úgy tűnik bajba került! Egy megbízható forrás szerint a milliárdos cége annyira rossz anyagi helyzetben van, hogy Navier csődöt akar jelenteni. Nem mellesleg a cége amúgy sem volt az ország legbecsületesebbje. Rengeteg dolgozóját elbocsájtotta vagy éppen ki sem fizette. Egy biztos, Francis és családja nem tartózkodik már a városban, mivel hosszabb vakációra mentek, s megkeresésünkre sem reagáltak. A dolgozóit is megkérdeztük az ügyben, de persze nem mernek nyilatkozni!"

Elég érdekes! Ezek szerint mégsem üzleti úton vannak, ha az üzlet nem is működik. Amikor előkerül egy darabka a kirakósból, ahelyett, hogy összeállna a kép egyre jobban esik szét. A gondolataim össze-vissza cikáztak, amikor nekimentem valakinek.
-Bocsánat! Nem vettelek észre!
-Semmi baj Aname! Megismersz?
-Jade ugye? Merre mész?
-Dolgozni megyek! Tudod én vagyok Navierék kertésze.
-Most is? Hiszen nincs otthon senki!
-Az lehet, de a növényeknek akkor is kell a törődés!
-Igaz, mostanában elég szétszórt vagyok!
-Te jóban vagy Nathaniellel igaz? Sok kép van a szobájában rólad!
-Mi? Rólam!? Az nem lehet...
-Olyan képek, amik... nem tudom neked elmagyarázni, de...
-Jól van azt hiszem értem! Voltál fent Nathaniel szobájában?
-Voltam! Mesélt is pár dolgot...nem is hittem volna róla!!
-Mit mesélt Jade? Légyszi mondd el! Nagyon fontos lenne!
-Most rohannom kell Aname, de délután gyere ehhez a kávézóhoz és elmondok mindent!
Kezembe nyomott egy kis papírcetlit, majd elment.
Azt már megtudtam, hogy Kentin igazat mondott a képekkel kapcsolatban. Remélem miután beszéltem Jaddel okosabb leszek mint most.

Mikor hazaértem Agatha nénikém ott ült az ágyam szélén. Nagyon szomorúnak tűnt. Reméltem azért nem azt akarja bejelenteni, hogy mégsem marad itt.
Szerencsére, csak valami verseny miatt volt szomorú, amit nem ő nyert meg. Mivel ő volt az egyetlen az életemben akivel őszintén beszélhettem elmeséltem neki mindent. Kentint, Nathanielt, a hazugságokat a verekedést, a mostani újságot és azt is amit Jade mondott. Sokáig csak nézett maga elé, majd megszólalt.
-Aname drágám, te két kamaszfiú szerelmi élete középpontjában állsz. Mindkét fiú odáig van érted, és egymást szekálják. Nincs itt semmiféle titok...egyszerűen szerelmesek! Francis Navier cégéhez meg pláne nincs köze!
Persze, ha ez ilyen egyszerű lenne! Vagy ilyen egyszerű? Mindenesetre meghallgatom Jadet, aztán lesz ami lesz.

Persze Jade nem egyedül jött. Alexy és Ibrahim cica is elkísérték. Remélem attól függetlenül elmondja Jade amit akart!
-Namuciiii! Ne haragudj a múltkoriért! Szeretsz még?
-Hát persze! Gyertek, menjünk be!
Bementünk, rendeltünk és Jade elkezdett mesélni.
-Aname! Nathaniel nem az a pedáns DÖK elnök, akinek hiszed! Valójában elég nagy szemét, már bocsánat!
-Hogy érted azt, hogy szemét?
-Sokakat megzsarolt, vagy éppen pénzért adta a dolgozatkérdéseket.
-Minek kellett neki pénz? Gazdag.
-Az lehet. Neki ez csak szórakozás volt.
-És nem tudsz valami üzletről közte és Kentin között?
-Nem...de biztos veled kapcsolatos! Ugyanis egyszer hallottam, amikor Nathaniel telefonon beszélt valakivel. Azt mondta vannak rólad képei, és ha nem akarja, hogy ki legyen plakátolva a város velük, akkor fizetnie kell!
-Érdekes...Jade köszönöm, hogy ezt elmesélted nekem! Remélem nem lesz belőle bajod!
-Szívesen segítek neked! Ha gondolod, beviszlek a házba, ha körül akarsz nézni!
-Az elég veszélyes lenne! Még csak az kéne, hogy lebukjak... így is elég őrült életem van!
-Mindenesetre ha meggondolod magad, akkor szólj és segítek! Ha nem találkoznánk, akkor szólj Alexynek!
Megígértem neki! Igazából jó ötletnek tűnt, de nem akartam bajba kerülni. Pláne, ha ennyire befolyásosak. Nem is tudnám kimagyarázni magam! Legjobb az lesz, ha számon kérem Kentint.
A kirakós darabjai egyre gyűltek, de egyenlőre nagy összevisszaságot alkottak!
Felhívtam Kentint, de nem vette fel a telefont. Fogtam magam és elmentem hozzájuk. Kopogtam az ajtón és rövid várakozás után Kentin anyukája nyitott ajtót.
-Aname! Gyere be! Kentin éppen edz azért nem vette fel a telefont!
-Köszönöm! Meddig tart még az edzése?
-Hát drágám, ez erőteljesen függ Giltől! Szerintem még fél órát!
-Akkor visszajövök később!
-Maradj nyugodtan! Legalább megismerjük egymást közelebbről!
-Rendben!
Bementem. Kentin anyukája nagyon finom teát főzött. Elkezdtünk beszélgetni mindenféléről. Elmesélt pár dolgot Kentin kiskoráról, azt hogy ismerkedett meg Gillel és azt, hogy mennyire szeret varrni.
-Tudod, sok minden lehettem volna, de élek-halok a varrásért. Ezért is örültem annyira, amikor Francis Navier állást adott nekem.
-Naviernek dolgozik?
-Mint itt olyan sokan! Minden ruhát amit készítek, egyből viszik a butikba. Ahol Leigh eladja őket.
-Leigh is neki dolgozik?
-Persze, ahogy a szülei is! Farmjuk van és amit megtermelnek megy a piacra. Így nincs szüksége a városnak segítségre! Megtermelünk magunknak mindent!
-És most, hogy tönkre megy a cég?
-Nem megy az tönkre! Navier erős és sok pénze van. De ha többet szeretnél tudni kérdezd meg Leigh Ainsworth-ot. Az ő butikjában árulják a ruháimat. Ő közelebb van a Navierekhez mint mi!
-Rendben van, köszönöm! Azt hiszem, most megyek!
-Nem várod meg Kentint?
-Majd visszajövök később! Mondja meg neki legyen szíves, hogy szeretem és sietek vissza!
Igaz, ami igaz nem volt egy szép gesztus tőlem, de most forró nyomon vagyok. Ha nem mondják meg mi az a titok, majd én kiderítem!
Leighel még sosem beszéltem négyszemközt. Nem is fordult meg a fejemben, mivel Rosa barátja. Így kicsit zavarba is jöttem, mikor odamentem hozzá.
-Szia Leigh! Beszélhetnék veled?
-Szia! Te nem Rosalya barátnője vagy? Rosalya nem tudom, hogy hol van!
-De most nem Rosa miatt jöttem!
-Hanem?
-A Navier családról szeretnék megtudni egyet s mást!
Leigh kikerekedett szemekkel nézett rám.
-Mit mondjak...róluk? Nem értelek!
-Figyelj Leigh...Az elmúlt időszak elég zavaros volt az életemben...Nem tudom, miért érdekel ez annyira, de Nathaniel és Kentin valamiben sántikálnak és nem mondanak semmit. Leigh...te vagy az egyetlen, akihez fordulhatok! Segíts kérlek!
Ekkor fakadtam sírva hosszú idő után először. Leigh ekkor átölelt. Nagyon jól esett, hogy valaki törődik az érzelmeimmel.

-Figyelj Aname... Én nem tudok semmi olyat mondani neked ami segíthet! De hidd el, Kentin nagyon szeret téged! Tudom, mert....tudom! Navierékkel meg próbálj meg nem foglalkozni! De ha annyira kíváncsi vagy majd Lysander elvisz téged a szüleink farmjára! Hátha megtalálod amit keresel!

Felhívta Lysandert, de nem vette fel a telefont. Aztán annyiban maradtunk, hogy ha még aktuális lesz a látogatás, visszajövök. 

Visszamentem Kentinékhez. Úgy döntöttem, hogy akármi történjék, most kiszedem belőle az igazságot! 

Amikor odaértem Kentin már a kapuban várt, aztán felmentünk a szobájába. 

-Kentin! Mi ez az egész? Mondd már meg az igazságot kérlek!!

-Aname! Elmondom a teljes igazságot úgy ahogy van! Nem akarok tovább hazudni neked! De ígérd meg, hogy hallgatsz erről! 

-Megígérem harmadszorra is! Csak kérlek ne nézz hülyének tovább!

-A helyzet a következő! Francis Navier a markában tartja az egész várost! Nem éppen szeretetreméltó egy ember! Az igaz, hogy rettenetes ember, aki rettenetes dolgokat művel. Ezért úgy döntött az igazságszolgáltatás, hogy megbuktatja egyeduralmát a város felett. Kellett valaki, akit kiképeznek erre a feladatra. Olyan ember kellett, aki egyszerűen be tud épülni a Navierék közé. Ez a valaki én lettem. Ezért kellett a katonasuliba mennem. Aztán megkezdtük a nyomozást. Nathaniel a segítségünk! Ő ment el először a rendőrségre bejelentést tenni. Így Nat és én "jó barátok" lettünk. Ezért mentem el én is Olaszországba utánatok! Megbeszéltük Nathaniellel, hogy szakítania kell veled két okból!

-Mi volt az a két ok?

-Először is, nem akartunk bajba sodorni. Másodszor is, nagyon szerettelek és szeretlek most is!

Kaptam egy csókot. Kezdtem érezni, hogy most tényleg az igazat mondja.

-Visszatérve, az iskolai verekedés nem volt betervezve. Az csak egy hirtelen felindulás volt, amit nem tudok megmagyarázni. Az üzlet, amit a parkban hallottál az a Navier papa lebuktatásáról szólt. Megesküszöm neked Nami, hogy ez az igazság! 

-Ezt miért higgyem el neked? Ez még hihetetlenebb mint az előző két sztorid!

-Igazat mond!-mondta egy hang a hátam mögött. Legnagyobb megdöbbenésemre Gil volt az. Csakhogy nem volt egyedül, Nathaniel is vele volt!

-Ez most ugye csak egy vicc?? Ez nem lehet komoly!

-Hidd el Aname, ez az igazság!-modta Gil-De számíthatunk a diszkréciódra?

-Persze! Hallgatok!

Nathaniel odajött mellém, átölelt és azt mondta:

-Ne haragudj rám kérlek! Van pár dolog, amit megbántam és most már visszacsinálnám az egészet! Azt bánom a legjobban, hogy megbántottalak téged! 

-Nathaniel...semmi baj! 

Ekkor Gil elvitte Nathot. Muszáj volt, mivel neki most Olaszországban kellene lenni, valahogy vissza kellett csempészni oda. Ketten maradtunk Kentinnel a szobában:

-Haragszol rám Nami?

-Erre most mit mondjak? Mondjam azt, hogy örülök annak, hogy össze-vissza hazudtál nekem?

-Mit tehettem volna? Úgy volt, hogy csak az akció után tudod meg, hogy itt vagyok! Szeretlek téged!

-Tudom nagyon jól! És én is szeretlek! De ha nem vagyunk őszinték az elején...

-Ilyenre ne is gondolj! 

Magához húzott és megcsókolt.

Megnyugodtam! Lehet, hogy csak túlkíváncsiskodtam az egészet? És mi van ha miattam nem sikerül az akció? És miért vontak be mégis ebbe az egészbe? 

Túl sok kérdés maradt amire mihamarabb szeretnék válaszokat kapni!

Egy biztos, annak a sokat emlegetett kirakós játéknak sikerült kiraknom a széleit!