Nathaniel és Én a legjobb barátok lettünk. Nagyon sokat segít a tanulásban, és abban is hogy ne legyek ekkora naiv. Felnyitotta a szemem pár dologról, amit máshogy kell csináljak mint eddig. Olyannyira összebarátkoztunk, hogy elhívott hozzájuk.
-Nem tudom, hogy ez jó ötlet e! Apud elég félelmetesnek tűnik.
-Aname, ne butáskodj már! Nem fog lenyelni keresztbe az biztos! Anyunak meg tuti szimpatikus leszel. Talán Amberrel is kijöttök kicsit jobban. Persze a terv elérése érdekében...
-Na jólvan Nat! Mikor menjek hozzátok?
-Most hétvégén tartunk egy családi vacsit. Arra vagy hivatalos.
-Jah, hogy te ezt már le is fixáltad? Még valami amiről tudnom kell?
-Van itt még valami.....
-Na kivele...ne kímélj....
-Úgy tudják, hogy mi együtt vagyunk!
Na puff...Ez is nagyon jól kezdődik....
-Nat! Azt hittem, hogy...
-De mégis mit mondhattam volna? Hogy Aname és én csak barátok vagyunk? Kiröhögött volna az apám, és elkönyvelt volna, hogy meleg vagyok. De mivel te egy gyönyörű lány vagy, leesik majd az álla.
-És Amber? Azt hiszed nem köpi el magát, már az elején?
-Hát igen.. 250 dolcsit kér a hallgatásért. Csakhogy az én ezresemet már lekötöttem.
-Semmi vész... akkor majd én adom oda neki.
-Szuper vagy Nami!
Átölelt. Olyan jó vele lenni. És ez a kis ötlete.... Nem baj, majd leesik apuci álla, ha meglát. Jól kiteszek magamért, így Nathaniel is nagyobb lesz a szemében. Vagy legalább is remélem!
Pénteken suli után odamentem Amberhez.
-Amber, beszélnünk kell!
-Nem, nem kell! Csótányokkal nem beszélek!-mondta és nevetni kezdtek azzal a két szutykával...
-De sajnos, nekem beszélnem kell ezzel a patkánnyal!-megfogtam a karját, és húzni kezdtem magam után..
-Mégis mit képzelsz magadról tekis...
-Ne erőlködj Amber, nem tudsz olyat mondani amivel megsértesz... Az a helyzet, hogy Nat elmondta, 250 dollárba kerül a hallgatásod. Nesze itt van.
-De mekkora csicskák vagytok!
-Mint említettem, nem tudsz megsérteni! Akkor kell a pénz, vagy nem?
-Kell...! Akkor nem mondok semmit anyáéknak... kösz Aname!
-Én kössz! Ja igen, remélem tényleg tartod a szád! Amennyiben tartod, kapsz még 150 dolcsit, ha nem te jössz nekem 400 dolcsival! Áll az alku?
-Nem vagy abban a helyzetben, hogy alkudozz!
-Nekem így is jó, ha nem kell plusz 150 dolcsi.... neked csak egy kis hallgatás!
-Rendben.... Legyen!
Őszintén, nem számítottam arra hogy belemegy a játékba! Dehát most az a plusz 150 dolcsi nem jelent semmit, ha Nat boldog.
Szombat reggel Nat eljött a lakásomra, egy nagy csokor rózsával.
-Adjuk meg a módját!-mondta mosolyogva
-Igazán udvarias gesztus ez öntől fiatalúr!
-Amber mondta, hogy megzsaroltad...ez nem igazán volt jó húzás...
-Igazából fogadtunk! Kap még 150 dolcsit, ha nem köp a hétvégén!
-És ha utána köp?
-Azt majd meglátjuk. Mesélj kicsit a szüleidről!
-Anya modell volt, vagyis még most is az... néha még modellkedik. Apa pedig egy multinacionális vállalat logisztikai vezetője.
-Az igen.. Akkor anyukád igazán szép nő lehet. Őt még nem láttam. Apud meg elég marcona.
-Igazad van mindkettőben! Anya szép, nagyon szép. Apa meg elég szigorú, de ne félj, kedves lesz veled!
30 perc múlva ott álltunk a házuk előtt. Nagyon szép házuk van. Tipikus olyan hely, ahová nem merek bemenni, nemhogy tönkretegyek valamit. Ott álltam az ajtóban és nem mertem bemenni. Igazából nem is tudom, hogy végül mi vett rá, hogy bemenjek!
Belül a ház leírhatatlanul szép volt. Ahogy beléptünk, egy kedves női hangot hallottam.
-Nathan? Ti vagytok azok?
-Igen anya mi vagyunk!
Nathan? Hát mondjuk ez is egy becézése... olyan tök cuki. Ha nem zavarja a Nathan én is így fogom becézni, de van egy sanda gyanúm, hogy zavarja. Nat anyukája szép nő! Látszik rajta, hogy modell volt, vagy még az.
-Szervusz! Adelaide vagyok, Nathan..iel és Amber anyukája! De szólíts csak Adel-nek!
-Jó reggelt! Aname vagyok! De a Namit jobban szeretem!
-Nathan nagyon sokat mesélt rólad! Már nagyon meg szerettelek volna ismerni téged!
-Most itt vagyok!-mosolyogtam, de nem jöttek a szavak a számra...
-Nathan, apád mindjárt hazaér. Addig vezesd körbe Anamét! Szólok, ha apád megjön!
-Rendben!
Már pont mentünk volna amikor Amber hangját hallottam valahonnan!
-Aname végre megérkeztetek!-mondta nyájas hangon- Annyira örülök Nektek! Az egyik legjobb barátnőm és a bátyám egy pár!
-Amber, nem is mondtad, hogy Aname és te barátnők vagytok!
Hát talán azért nem kedves Adel, mert nem. Első pillanattól utálom, mint a szart a kedves lányodat!
-Pedig nagyon jóban vagyunk!-mondtam mosolyogva.
-Ez remek! Mivel a vendégszoba tatarozás alatt áll, így alhattok ketten egy szobába!
-Mi?-néztünk össze Amberrel-De én nem alszok itt, megyek haza este!-mondtam, és értetlenül néztem Nathanielre, aki ugyanígy nézett vissza rám.
-Nathan, édesapáddal úgy döntöttünk, hogy Anamét is elvisszük az olasz nyaralónkba. Már beszéltünk Aname szüleivel is, akik beleegyeztek. Az igazgatónő is engedélyezett egy hét hiányzást, mivel nagyon jók az eredményeitek.
-Hát ezt nehezen hiszem el!-suttogtam Nat fülébe.
-Pedig ez nagyon is komoly!-morogta vissza Nat.
-De, hát semmi más ruhát nem hoztam, és nem készültem arra, hogy elutazok.
-Ne aggódj Aname....Nami, Amber ad ma neked pizsit, és majd Olaszországban bevásárolunk Neked!
Amber feje elkékült, majd elzöldült, végül piros lett. Láttam, hogy elmondana már mindent, de akkor kiderülne, hogy hazudik. Az enyém is hasonlóan változtatta a színét. Adel elzavart minket, hogy Nat mutassa meg a házat, majd bezárkóztunk a szobájába.
-NATHANIEL!!!-kiáltottam rá-Most mégis mi lesz? Eszemben sincs Amberrel lenni egy szobába és az utazásról sem volt szó!!
-Nami, szerinted én tudtam erről? Azt hittem, csak egy sima vacsi lesz.
-Na most aztán nagyon meg kell játszani a szerelmespárt...Olaszország...
-Most komolyan ennyire zavar ez Nami? Megjátsszuk. Aztán pár hónap múlva szakítunk. Aztán minden helyre jön! Bízz bennem Nami!
-Nem attól félek, hogy megjátsszuk...
-Nem lesz baj, mi akkor is barátok maradunk, ha ennek vége! Csak Amber...
-Sarokba szorította saját magát! Azt mondta barátnők vagyunk és örül, hogy egy pár vagyunk! Ha most bármi mást mond akkor nyilvánvalóvá válik, hogy hazudik!
-A kis hülye!
Aztán kopogtattak az ajtón.."szerencsére csak" Amber volt az!
-Na most aztán marha jól megcsináltok! Most mi lesz okostojások?
-Egy pár leszünk!-mondtam-Legalábbis az olasz nyaralás végéig, meg utána egy kicsit..
-Remek vagy Nami... most jól kicsesztetek velem is!
-Fiatalok, megjött édesapátok! Mutassátok be Anamét!
Lementünk a nappaliba. Nathaniel apukája igazán félelmetes ember. Nem is igen mertem megszólalni a közelében.
-Helló! Francis vagyok! Örülök, hogy megismerhetlek!
-Jó reggelt uram! Aname vagyok, én is nagyon örülök a találkozásnak!-kezet fogott velem és elég erőteljesen megszorította a kezem
-Képzeld Francis! Amber és Aname barátnők! Így alhatnak együtt!
-Remek! Honlap reggel 5:00-kor indulunk a magángéppel!
A nap további része eseménytelenül telt. A vacsoránál azonban előjöttek azok a bizonyos kényes kérdések. A nap folyamán erre gyakoroltunk!
-Hogy ismerkedtetek meg?-kérdezte Adel-Persze a suliban, de hogy szerelem lett belőle, meséljétek el hogy kezdődött.
-Hát, az egész az első napomon kezdődött!-kezdtem- Tudják van egy kiállhatatlan lány a suliban. Mindenkinek beszól és nagyon nagyképű! Mindjárt be is szólt nekem az első napon!
-Ez borzasztó, hogy vannak ilyen lányok...az édesanyjuk nem lehet valami kifinomult hölgy!-mondta Adel. Amber pedig falfehéren nézett maga elé...
-Nathaniel volt az első fiú akit észrevettem! Nagyon megtetszett a mosolya, és hogy ilyen elegánsan jár iskolába! Ebből azt szűrtem le, hogy igazi úriember az édesapja is!
Francis elmosolyodott
-Aztán egyszer ahogy mentem haza, nagyon nehéz volt a táskám. Ő pedig segített hazavinni. Meghívott kávézni és segített a tanulásban is! Egyszercsak a barátság átváltozott szerelemmé.-ránéztem Nathanielre és megfogtam a kezét. Olyan érzés futott át rajtam, amitől féltem. Kezdett a hazugságunk igazsággá válni!
-Ez olyan aranyos! Nem igaz Francis?
-De az! Mindenesetre, örülök, hogy a fiam ilyen szép lányt választott magának!
-Köszönöm uram a bókot!
-Nathan? Valami baj van fiam?-kérdezte Adel
-Dehogyis! Csak még mindig nem hiszem el, hogy Aname szeret engem!
Elpirultam, a szívem egyre gyorsabban vert és éreztem, hogy ennek csak egyféle vége lehet. És annak nem a legjobb barátság a vége! Most minden eltűnt az agyamból! Amber, a többi idióta, Ken vagy éppen Armin. Ebben a pillanatban csak Nathaniel volt. Ő létezett számomra. Csak azt nem tudtam, hogy Nathaniel érzései is ilyenek e.
-Fiam! Most büszke vagyok rád! Kitűnő a bizonyítványod, felelősségteljes munkát bíztak rád, és van egy gyönyörű szerelmed aki létezik és viszontszeret!
(Létezik? Nathaniel, te kis huncut.....)
Beszélgettünk még egy kicsit, aztán végeztünk a vacsorával. Amber az anyjának segített, Francis pedig tévét nézett. Gondoltam megtudom Nathaniel érzéseit. Kimentünk a teraszra.
-Nat?
-Nami?
-Komolyan mondtad?
-Ezt én is kérdezhetném tőled! -mondta a fejét fogva
-Nem lesz ez így jó Nat....mivel én....amit mondtam...
-Jaj Nami hallgass...-mondta, majd átölelte a derekam, magához húzott, majd hosszan, és szenvedélyesen megcsókolt. Megfogta a kezem, és mélyen a szemembe nézett.- Én mindíg is így éreztem.
-Nathaniel.....-nem mondtam mást csak visszacsókoltam.-Mennünk kell Nat...Reggel korán kelünk!
Még két hatalmas csók csattant el és nekem fel kellett mennem magához az ördöghöz!
Amber a székre rakott valami rongyokat. Kb 10 évesekre lett volna jó, és a szaga sem volt valami jó!
-Ez telik tőled Amber? Dehiszen a legjobb barátnőd vagyok!
-Akkor még nem tudtam, hogy téged is elvisznek nyaralni...De egyszer úgy is rájönnek, hogy nem vagytok igazából együtt, és akkor szívtok!
-Sajnos erre ráfáztál, ugyanis együtt vagyunk!
Sokáig nem szólalt meg. Majd amikor mégis megtette csak hülyeségek hagyták el a száját!
-Te! Ugye tudod, hogy ez nem befolyásolja azt hogy szarba se veszlek! Nem vagy se szép, se gazdag úgyhogy ugyanolyan senki vagy mint azelőtt!
-Amber, Amber, Amber..... mondj amit akarsz nem érdekel! A bátyád szeret, a szüleid bírnak és csak idők kérdése, hogy elpöttyentsem édesanyádnak, hogy nagyon gonosz lettél velem, mert féltékeny vagy arra hogy Nathaniellel többet vagyok mint veled! És mivel most apukátoknál is Nat lett az első számú, így nálam van az előny szivi!
-Rohadj meg te ribanc!
-Na de Amber... nem így beszélünk a legjobb barátnőnkkel.
Átmentem kicsit Nathanielhez. Kértem tőle egy régi pólót amiben alhatok. Kaptam is egyet meg egy nagy csókot, majd visszamentem Amber szobájába. Amber éppen a tükör előtt ült. Lassan megfordult és felém nyújtotta a kezét.
-Tartsunk fegyverszünetet!-Mondta- Igazad van... beköphettél volna, de te nem tetted. Amíg Nat és te egy pár vagytok, addig fegyverszünet de csak addig! De ha szétmentek isten irgalmazzon neked!
-Rendben van! -mondtam és kezet fogtunk! Egész éjjel Nathaniellel álmodtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése