Mikor beértünk a városba Adel leparkolt mi pedig kiszálltunk az autóból. Amber gúnyos pillantást vetett rám.
-Mivan Amber?
-Csak elgondolkodtam azon, hogy ez neked itt mind ingyen van....Mekkora potyás vagy!
-Szerinted nekem ez olyan nagyon jó? Azt hittem egy szombati napra vagyok hivatalos.. nem is készültem erre az egészre. Amúgy meg nem így terveztem ezt az egészet Nathaniellel....
-SZÖVEG! Most jól kihasználod Nathanielt, aztán meg mész a másik pasihoz mint eddig. Nézz már magadba...
-Te inkább foglalkozz magaddal. Nem véletlenül utál mindenki a suliban! Inkább ezen agyalj ha már valamin nagyon akarsz!
-Mi a baj lányok? Valami nőcis pletyka?-kíváncsiskodott Adel
-Nem csak beszélgettünk egy kicsit..-mondta Amber
-Ha nem kell róla tudnom, ne mondjátok el.-mondta mosolyogva-Akkor menjünk vásárolni!
Egy olyan butikba mentünk először, ahol a legolcsóbb ruha került annyiba mint nekem a legdrágább. Adel és Amber húzták a szájukat a választékon én viszont el voltam ájulva. Nem mertem választani semmit, ezért hagytam hogy Adel válasszon nekem ruhákat.
Annyi pénzt hagytunk ott, amennyit ki se merek ejteni a számon. Amber kicsit hisztizett, hogy ő csak ennyiért kap ennyi ruhát..dehát nem is ő lett volna.
Aztán megcsörrent Adel mobilja. Valami barátnője kereste.
-Lányok én most ellépek egy fél órára. Itt van egy kis költőpénz is, aztán majd együtt folytatjuk a vásárlást. Gyertek majd erre a címre ott találkozunk! Taxival gyertek nemám busszal! Puszi drágáim!
Hát ez remek! Itt hagy egy vadidegen országban egy pszihopatával... miért velem történnek ezek a dolgok! Amber ránézett a költőpénzre. Fejenként kaptunk 50 eurót (15.000 ft) , ami szerinte Taxira sem lesz elég. Megfogta az egész pénzt és bement egy kalaposhoz. Nem tudom egyáltalán létezik e kalap egy ekkora fejre.... Már azt hittem ki se jön, amikor ujongva jön felém egy undorító kalappal a fején.
-Aname! Megcsináltam az univerzum legjobb üzletét! Ezt a kalapot maga Lucinda Huarez hagyta itt. És most az eladó nekem adta 130 euróért! Nem csodálatos..
-Nem Amber nem csodálatos! Te tényleg nagyon hülye vagy! Ki a fene egyáltalán az a Lucinda Ramírez?
-Huarez! Nem Ramirez! Lucinda a legjobb sorozatszínésznő a világon!!! Te nem nézed a Gyilkos Érzelmek Jeges tengerét? Ő játssza a gyönyörű, de gonosz Raminda della Huna Miraszkez kisasszonyt aki....
-AMBER! MÉGIS MI A JÓ FENÉRŐL BESZÉLSZ? Itt vagyunk Rómában és 15 perc múlva kéne anyuddal találkoznunk. Elég ez a pénz taxira? 20 eurónk maradt....
-Annyi nem! Vettem még 15 euróért egy cuki parókát!
-Hála a magasságos Úristennek! Add ide a telefonod! Felhívom édesanyádat, hogy jöjjön vissza értünk!
-A kocsiban hagytam az enyémet! Miért a tied hol van?
-Nathaniel nadrágzsebében maradt! Nem hittem volna hogy kell!
Leintettem egy taxit. Mutattam neki a címet és kérdeztem mennyi. Azt mondta 27 euró. Én meg próbáltam elmutogatni neki, hogy van 5 euró és a címen kap még 22-t. De nem nagyon akarta megérteni. Én meg nem igen erőltettem. A buszjegy úgyis csak 50 cent. Majd elmegyünk busszal.
-NEM NEM NEM NEM ÉS NEM! Nem megyek busszal!
-Ha nem vetted volna meg Eszmaralda kalapját most mehetnénk taxival.
-Nem Eszm...
-Amber fogd be a szád... inkább segíts kideríteni melyik busz megy erre a címre.
Odamentünk egy buszmegálló táblához és kiderítettük, hogy a 134K jelű busz megy arra ami 5 percenként közlekedik. Nem egész 1 perc múlva jött is a busz. Felszálltunk rá. Úgy számoltunk, hogy a 6. megállónál kell leszállnunk! Igen ám.... de hogy miért ne legyen egyszerű az élet, a busz nem ment csak 4 megállót! Na és most mi a fészkes fenét csináljunk? Kiderült, hogy mi rittig a 134K1-re szálltunk fel! Brávó Aname és Amber! Csúcs csajok vagytok! Teltek a percek, múltak az órák, de egy lélek sem jött erre. Már azt hittem nem is élnek errefelé emberek mikor szerencsére megláttunk egy idős biciklis nénit.
-Csókolom!-szólítottam meg, hátha érti-Megtetszene mondani mikor jön visszafele busz?
-Visszafelé már csak holnap jön ez a busz! Naponta egyszer jön ki ide a tanyákhoz ugyanis...Hát lányok ezt most megjártátok!
-Nem lenne valakinek autója vagy telefonja? Mi ugyanis turisták vagyunk!
Ebben a tanyavilágban 3-an lakunk...mind idősek vagyunk már. Nem kell nekünk se telefon, se autó! Nekünk már csak a nyugalom kell.-fogta magát és elment. Esze ágába nem jutott volna segíteni nekünk.... pláne hogy csak holnap jön a busz.
-Amber, most megmutathatod a világnak Paula és Paulina kalapját a világnak!
-Ezt hogy érted Aname?
-Gyalogolni fogunk! Visszamegyünk legalább addig ahol a civilizáció kezdődik.
-Én nem!
-Akkor mit fogsz csinálni? Nézegeted a kalapod aztán várod a csodát???
-Itt fogok aludni!
-Hol? A tehéntrágyában? Vagy esetleg itt a csalánosban?
-Nincs itt szálloda?
-Nincs! Meg ha lenne is szálloda, 4 eurónk maradt. Sehol nem kapnánk szobát 4 euróért!
Végül csak rávette magát, hogy elinduljunk. A busz útvonalát követtük és számításaink szerint kb 3 km-re voltunk a város szélétől. Ott meg csak elvisz valaki valameddig!
-Szomjan fogok halni Aname!
-Mondd, mégis mi a fenét csináljak veled? Nekem sincs semmi innivalóm!
-Miattad van az egész! Ha te nem jössz el ide, nem történt volna meg ez az egész!
-Nyilvánvalóan igazad van! Elvégre én vettem 130 euróért egy kalapot ami magáé Sunciléna Zakarina Hiénáé volt! Igen, meg egy csudiklassz parókát! Idd meg azt! Ha becsukod a szemed nem lesz az olyan rossz!
-Szánalmas vagy!
-Ezt most inkább meg sem hallottam.
Sétáltunk 20 percet és találtunk egy kisboltot. Mivel nagyon szomjasak voltunk bementünk. Megbeszéltük, hogy max 3 eurót költünk, hogy maradjon buszra is. Ebből az valósult meg, hogy fél liter vízért kért az eladó 1,5 eurót. Kész rablás. Műanyag palackba töltött csapvíz.
Vettünk egy vizet, két croissant, meg két almát. Így maradt 1,2 eurónk. Megkérdeztük a boltost, hogy nem tud e elvinni minket a belvárosig. Persze hogy nem tudott...mivel nem tudja otthagyni a boltot. Így hát mentünk tovább.
-Mondtam már, hogy rohadtul utállak Aname!
-Említetted egyszer-kétszer...csak azt nem tudom miért.
-Mert jóba vagy Lysanderrel.
-Én? Azzal a felestekintetűvel? Ki nem állhatom azt a félszemes ostorost!
-Ne add be nekem! Láttam hogyan nézel rá!
-Mély megvetéssel? Amúgy te nem Castielt szereted?
-Ezt ki mondta? Nem... én egyáltalán nem Castielt szeretem.
-Hát akkor valószínűleg Lysndert! Vagyis szerintem. De amúgy a legelső napon még nem ismertem Lysandert..
-Hát nem vagy az a nagyon undorító csaj, úgyhogy csak tudatni akartam veled, hogy bizonyos pasik az enyémek!
-Bizonyos pasik?
-Lysander és még valaki... de ez legyen az én titkom!
-Ha téged ennyire bosszant, legyen a tied az a szép szemű. Én örülök, hogyha nincs a közelemben.
-Nem is vagy te olyan szemét...
-Na látod. Mindjárt beérünk a városba!
Közel 3 óra után visszaértünk a belvárosba. De már nem mertünk busszal menni. Maradék kis pénzünket beledobtuk egy nyilvános telefonba. Szerencsére nem nyelte be a telefon a pénzt. Amber felhívta az anyukáját.
-Mégis hol voltatok? Halálra aggódtam magam! Már a rendőrséget is felhívtam.
-Hát megismertük az olasz tanyavilágot.-mondtam bele a telefonba
-Maradt pénzetek taxira? Vagy menjek értetek?
-Anya nem maradt pénzünk, vettem egy szuper kalapot meg parókát.
-Mindegy! El ne mozduljatok onnan megyek értetek.
Ebben a pillanatban elfogyott az utolsó pénzünk is, és a vonal megszakadt. Szerencsére még el tudtuk mondani hol vagyunk!
15 perc múlva megjött Adel. Beszálltunk az autóba és hazamentünk. Útközben Amber egy nagyot sikított.!
-A kalapom!!!
-Mi van a kalapoddal?
-Az a hajléktalan ellopta! Tudod aki a padon aludt! Biztos ő volt! Pedig az......
Tehát ez az egész tök feleslegesen történt! De legalább a hajléktalan néninek van egy 130 eurós bóvli kalapja magától Lucindától és egy rusnya pink parókája! Most biztos nagyon boldog lehet. Szerintem ebben a pillanatban is rajtunk röhög.JOGGAL.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése