A szuper túra után Amber kihisztizett magának egy masszázst amit én valamiért kihagytam. (Talán ha nem lett volna ott Amber...) Szóval azt tudtam, hogy Adel és a kalapbajnok merre vannak, de sem Francist, sem Nathanielt nem találtam sehol. Olyan érzésem volt, mintha itt hagytak volna egyedül.
Lementem a tengerpartra, de ott sem láttam senkit. Kezdtem kétségbe esni. Sem egy üzenet, sem egy telefon, semmi. Csak nem hagytak Olaszországban! Ha másnak nem Nathanielnek csak feltűnne, ha nem lennék ott. Vagy ki tudja?
Nem estem azért kétségbe, kiültem napozni. Nem telt el 5 perc sem, amikor valaki elállta a napomat.
-Kezeit csáókolom, drága kisasszony. Nem óhajt napszemüveget vagy óccsó párfümöt?
-Nem kell semmi momentán..De azért köszönöm!
-Hát van míg zoknim is a kezeit csókolom, meg nadrágszíj, csak 40 euró a csomója!
-De akkor sem kell nekem semmi!!!!! Jöjjön vissza holnap! Holnap pont ki fog lyukadni az az egy nyamvadt zoknim is ami van! De nekem most mennem kell!
-Hát mink má hónap nem leszünk itten. Most kell nekünk a pínz, nem holnap a kiskezét csókolom!
Ugye milyen jó kis nyaralás? Eltévedek Amberrel, most meg megtámadnak ezek az.... ezek!
Körbe-körbe forgattam a fejem segítség után kutatva. Tudtam ha most nem vágom ki magam ebből a helyzetből, akkor ők vágnak meg engem. Vagy így, vagy úgy. Legnagyobb szerencsémre épp akkor futott felém Nathaniel.
Összeszedte minden marconaságát, amit az apukájától örökölt és az "árusokra" üvöltött!
-MIT AKARTOK A HÖLGYTŐL TI ELVETEMÜLTEK, MEGMONDTUK, HOGY SOHA NEM FOGUNK TŐLETEK VÁSÁROLNI! MOST PEDIG TAKARODJATOK EL, VAGY MEGBÁNJÁTOK!
-Dehát édestessvérem vegyé má borotvát!
-TŰNÉS INNEN PATKÁNYOK!
Nagy nehezen elkotródtak, Nathaniel pedig hozzám fordult.
-Aname, minden rendben?
-Persze , csak kicsit megijedtem! Nat én még sohasem láttalak ilyennek!
-Ne haragudj Nami, csak elvesztettem a fejem!
-Jaj, nem azért mondtam mert haragszom! Amúgy meg hol voltál?
-Eláruljam neked? Persze, hogy elárulom! Ma te meg én elmegyünk egy romantikus vacsorára!
Ajha...Ez nem semmi! Nagyon kíváncsi vagyok mit hoz össze Nathaniel.
-Teljesen egyedül szervezed?-kérdeztem játékosan
-Nem, apával szerveztük, de tetszeni fog neked! Este hatkor találkozunk Nami! Szerintem menj és készülődj!
Adott egy csókot és elment, így hát én is mentem készülődni
Még szerencse, hogy kaptam új ruhákat, mert egy romantikus vacsorára csak nem mehetek farmershortban! Adel megcsinálta a hajamat, Amber meg a sminkemet csinálta, amit megjegyzem nem rontott el egyáltalán. Amikor kész lettem és a tükörbe néztem, nem hittem el, hogy az én vagyok. Fantasztikusan néztem ki. Francis vitt el a vacsora helyszínére, amit persze nem árultak el. Persze bekövetkezett az is amitől rettegtem, méghozzá az, hogy beszélgetnem kellett Francissel.
-Te tényleg szereted a fiamat?
Hát ez meg milyen kérdés már? Legszívesebben úgy a képébe vágtam volna valamit....de nem tettem.
-Persze, hogy szeretem! Mégis miért lennék vele?
-Hát kitudja? Lehet, hogy fizetett neked...vagy egyszerűen csak hazudtok!
Amber én nem is kérdezek semmit, hanem egyből megfojtalak! Nem lesz könyörületes halálod te kis idióta!
-Már miért hazudnánk azt, hogy szeretjük egymást? Maga most komolyan beszél?
-Én úgy tudom, hogy szombatig nem is voltatok együtt!
-Rosszul tetszik tudni! Ugyanis Nathaniel és én már hónapok óta együtt vagyunk!
-Együtt menni egy buszon a munkába nem számít kapcsolatnak bogárkám!!!
-Csak azt nem értem, hogy honnan veszi ezeket? Már ne vegye neveletlenségnek!
-Nathaniel maga mondta el nekem!
-Miért mondana Nathaniel ilyen hülyeségeket???-nem hittem a fülemnek! Most akkor nem értek semmit! Szeret vagy nem? Vagy most együtt vagyunk vagy csak megjátsszuk...nem tudom most mi van! Össze-vissza cikáztak a fejemben a gondolatok. Alig 5 napja vagyok Nathaniel "barátnője". Még Ambert is lefizettük, hogy ne mondjon semmit, erre ő mond el mindent! Most akkor nem szeret? Vagy....
eddig jutottam, mikor Francis megállt az autóval.
-Itt vagyunk! Nathaniel a tetőteraszon fog várni! Csak annyit mondj a recepción, hogy Mr Navier vendége vagy! Jó szórakozást!-mondta cinkos vigyorral az arcán!
Kiszálltam a kocsiból, és elindultam az épület felé. Most vettem észre, hogy ez az étterem egyben egy világítótorony is. Gyönyörű homokos tengerpart hullámtörő sziklákkal kicsipkézve. A nap is lemenőben volt, bizonyára Nathaniel akarta így. Vettem egy mély lélegzetet és bementem az épületbe. A recepciós szélesen mosolygott és megkérdezte tud e segíteni. Elmondtam neki, hogy Nathaniel Navier vendége vagyok. A recepciós bácsi egyből hívott valakit, hogy kísérjen fel a tetőteraszra. Nathaniel az egyik asztalnál ült és valami poharat szorongatott a kezében. Mikor meglátott felállt, és egyből felém jött.
-Köszönjük Alber most már elmehet!-mondta Nat
Alber pedig meghajolt és elment. Nathaniel segített leülni, majd ő is leült. Tekintete kereste az enyémet, de én direkt kerültem. Nem volt abban a helyzetben, hogy kedveskedjek neki.
-Mi a baj Nami?-kérdezte értetlen fejet vágva
-Édesapád elmondott mindent! Mégis mi a jó francnak adtunk.....adtam pénzt Ambernek, hogy hallgasson? Minden jól megy, erre te elrontod az egészet. 5 napja mondogatod, hogy szeretsz....Most akkor mégse?
-Ne haragudj rám! Elmagyarázok mindent!
-Na arra kíváncsi leszek! De szeretném az igazságot hallani, nem úgy mint az én szívecskés füzetem ami nem is létezik!
-Kérlek Nami hallgass meg!
-Hallgatlak! Kezdj el mesélni! Csak úgy ne kezd a mondatodat, hogy gondolkodtál!!
-Amber elköpött mindent a masszőrnél. Megpróbálta beadni anyának, hogy gonosz és rosszindulatú vagy. Szerencsére anya nem hitt neki! Azt mondta anyának, hogy halálosan megfenyegettük, hogyha beköp minket neki annyi lesz!
-Ezt persze elhitte anyukád?
-Nem, nem hitte el! Elmesélte apámnak! Az meg ki volt kelve magából! Hogy mit képzelünk mi magunkról, meg ilyenek. Elmondtam neki végül is, hogy azt agyaltam ki, hogy együtt vagyunk. Mindezt persze azért, hogy büszke legyen rám! Elmondtam neki, hogy csak a legjobb barátok vagyunk.
-Ezt-ezt-ezt most nem értem! Csak-csak-csak legjobb barátok? Nathaniel! Ezt nem mondhatod komolyan! Eddig a napig szerettél! Szerelmet vallottál nekem! Én is kezdtem úgy érezni, hogy ez szerelem! És te most előjössz azzal, hogy csak barátok vagyunk? Miért teszed ezt velem?
-Nem akartam, hogy így érezz! Azt akarom csak, hogy legyünk a legjobb barátok, mint ahogy eddig! Nem azt mondom, hogy felejtsük el ezt a hetet, de ne játsszuk meg, hogy menni fog!
-Ezt a baromságot apád mondta igaz? Elkezdtem hinni benne, hogy lesz közös jövőnk! Azt hittem igazat mondasz! Én azt, azt hittem, hogy ez egy hatalmas szerelem lesz!
-Aname! Lesz közös jövőnk! Barátként! Úgy mint eddig! Segítek a tanulásban, elmegyünk futni a parkba......de nem egy párként!
-Ezt reggel is közölhetted volna velem!-mondtam és szemeimből patakokban hullott a könny. Nehezemre esett visszafojtani a sírást.-Miért nem mondtad meg reggel? Hiszen akkor már tudnod kellett! Miért hagytad, hogy ámítsam magam! Nat......kérlek válaszolj!
-Most mit mondjak Aname? Sajnálom, hogy ezt tettem veled! Hidd el ha visszamehetnék az időben, csak megjátszanánk! Azt hittem elég erős vagyok, de tévedtem!
Nathaniel felemelte az arcom és letörölte róla a könnyeket.
-Ne sírj kérlek! Töltsük el együtt nagyszerűen ezt a 2 napot! Jobb lesz felszabadultan bulizni hidd el!
Összetört a szívem! Azt hittem ez egy nagyszerű szerelem kezdete lesz, de erre nem számítottam. Nathaniel az egyetlen ember az életemben, akit el tudtam képzelni magam mellett.
-Aname? Jól vagy?
-Nem vagyok jól! Összetörted a szívem! Azt hittem működni fog ez a dolog!
-Hidd el én is ezt szerettem volna a világon a legjobban! De meg kell hogy értsd, a barátságunk fontosabb! Most gondolj bele...Hazamegyünk! A suliban még egy-két hónapot járunk aztán valami szaron összeveszünk! Soha többé nem beszélnénk egymással!
-Ebben igazad van Nat! Akkor maradjon minden úgy mint régen? De ez már nem lesz ugyanolyan!
-De hasonló csak lehet?-kérdezte mosolyogva
-Valahogy megoldjuk!-mondtam és átöleltem
Megvacsoráztunk. Vacsora közben mindenféléről beszélgettünk. Zenéről, filmekről, még arról is hogy alapítunk egy rock bandát ami a Killer emotions [gyilkos érzelmek] nevet fogja kapni Amber tiszteletére!
Tövist kaptam a szívembe attól akit ebben a pillanatban a legjobban szeretek! Nem akartam már velük nyaralni! Haza akartam menni és bőgni egész nap, mint egy pólyás.
Vacsi után hazáig sétáltunk, és megpróbáltuk megbeszélni a dolgokat. Több-kevesebb sikerrel ugyan, de megoldottuk.
Másnap reggel nagyon hülyén éreztem magam. Nem tudtam Nathaniel szülei szemébe nézni. Úgy éreztem, hazugnak fognak tartani. Ezzel ellentétben Amber bűnbánó képpel jött velem szembe, kezében 400 dolcsival.
-Sajnálom!-mondta és felém nyújtotta a pénzt!-Ezt nem így akartam!
-Amber tartsd meg a pénzt!-mondtam-Sokkal többet vesztettem 400 dollárnál!
Amber odajött hozzám, és átölelt! Sírni kezdett és csak az hajtogatta, hogy mennyire sajnálja ezt az egészet.
Úgy döntöttem elegem van ebből a picsogásból! Ez van! Már nem tudok mit csinálni, és sajnos visszacsinálni sem lehet ezt az egészet. Olaszország még úgy is a miénk 1 napot! Úgyhogy fogtam Ambert, felrángattam a szobába, majd rendbe tettük magunkat. Nat, Amber meg én hatalmasat buliztunk az olasz éjszakában! Reggel estünk haza délután pedi mentünk is vissza. Amber megölelt és annyit mondott:
-Barátok?
-Barátok!-mondtam és átöleltem mindkettőjüket!
Nem erre számítottam, de két barát több mint egy elfuserált szerelem....
Körbe-körbe forgattam a fejem segítség után kutatva. Tudtam ha most nem vágom ki magam ebből a helyzetből, akkor ők vágnak meg engem. Vagy így, vagy úgy. Legnagyobb szerencsémre épp akkor futott felém Nathaniel.
Összeszedte minden marconaságát, amit az apukájától örökölt és az "árusokra" üvöltött!
-MIT AKARTOK A HÖLGYTŐL TI ELVETEMÜLTEK, MEGMONDTUK, HOGY SOHA NEM FOGUNK TŐLETEK VÁSÁROLNI! MOST PEDIG TAKARODJATOK EL, VAGY MEGBÁNJÁTOK!
-Dehát édestessvérem vegyé má borotvát!
-TŰNÉS INNEN PATKÁNYOK!
Nagy nehezen elkotródtak, Nathaniel pedig hozzám fordult.
-Aname, minden rendben?
-Persze , csak kicsit megijedtem! Nat én még sohasem láttalak ilyennek!
-Ne haragudj Nami, csak elvesztettem a fejem!
-Jaj, nem azért mondtam mert haragszom! Amúgy meg hol voltál?
-Eláruljam neked? Persze, hogy elárulom! Ma te meg én elmegyünk egy romantikus vacsorára!
Ajha...Ez nem semmi! Nagyon kíváncsi vagyok mit hoz össze Nathaniel.
-Teljesen egyedül szervezed?-kérdeztem játékosan
-Nem, apával szerveztük, de tetszeni fog neked! Este hatkor találkozunk Nami! Szerintem menj és készülődj!
Adott egy csókot és elment, így hát én is mentem készülődni
Még szerencse, hogy kaptam új ruhákat, mert egy romantikus vacsorára csak nem mehetek farmershortban! Adel megcsinálta a hajamat, Amber meg a sminkemet csinálta, amit megjegyzem nem rontott el egyáltalán. Amikor kész lettem és a tükörbe néztem, nem hittem el, hogy az én vagyok. Fantasztikusan néztem ki. Francis vitt el a vacsora helyszínére, amit persze nem árultak el. Persze bekövetkezett az is amitől rettegtem, méghozzá az, hogy beszélgetnem kellett Francissel.
-Te tényleg szereted a fiamat?
Hát ez meg milyen kérdés már? Legszívesebben úgy a képébe vágtam volna valamit....de nem tettem.
-Persze, hogy szeretem! Mégis miért lennék vele?
-Hát kitudja? Lehet, hogy fizetett neked...vagy egyszerűen csak hazudtok!
Amber én nem is kérdezek semmit, hanem egyből megfojtalak! Nem lesz könyörületes halálod te kis idióta!
-Már miért hazudnánk azt, hogy szeretjük egymást? Maga most komolyan beszél?
-Én úgy tudom, hogy szombatig nem is voltatok együtt!
-Rosszul tetszik tudni! Ugyanis Nathaniel és én már hónapok óta együtt vagyunk!
-Együtt menni egy buszon a munkába nem számít kapcsolatnak bogárkám!!!
-Csak azt nem értem, hogy honnan veszi ezeket? Már ne vegye neveletlenségnek!
-Nathaniel maga mondta el nekem!
-Miért mondana Nathaniel ilyen hülyeségeket???-nem hittem a fülemnek! Most akkor nem értek semmit! Szeret vagy nem? Vagy most együtt vagyunk vagy csak megjátsszuk...nem tudom most mi van! Össze-vissza cikáztak a fejemben a gondolatok. Alig 5 napja vagyok Nathaniel "barátnője". Még Ambert is lefizettük, hogy ne mondjon semmit, erre ő mond el mindent! Most akkor nem szeret? Vagy....
eddig jutottam, mikor Francis megállt az autóval.
-Itt vagyunk! Nathaniel a tetőteraszon fog várni! Csak annyit mondj a recepción, hogy Mr Navier vendége vagy! Jó szórakozást!-mondta cinkos vigyorral az arcán!
Kiszálltam a kocsiból, és elindultam az épület felé. Most vettem észre, hogy ez az étterem egyben egy világítótorony is. Gyönyörű homokos tengerpart hullámtörő sziklákkal kicsipkézve. A nap is lemenőben volt, bizonyára Nathaniel akarta így. Vettem egy mély lélegzetet és bementem az épületbe. A recepciós szélesen mosolygott és megkérdezte tud e segíteni. Elmondtam neki, hogy Nathaniel Navier vendége vagyok. A recepciós bácsi egyből hívott valakit, hogy kísérjen fel a tetőteraszra. Nathaniel az egyik asztalnál ült és valami poharat szorongatott a kezében. Mikor meglátott felállt, és egyből felém jött.
-Köszönjük Alber most már elmehet!-mondta Nat
Alber pedig meghajolt és elment. Nathaniel segített leülni, majd ő is leült. Tekintete kereste az enyémet, de én direkt kerültem. Nem volt abban a helyzetben, hogy kedveskedjek neki.
-Mi a baj Nami?-kérdezte értetlen fejet vágva
-Édesapád elmondott mindent! Mégis mi a jó francnak adtunk.....adtam pénzt Ambernek, hogy hallgasson? Minden jól megy, erre te elrontod az egészet. 5 napja mondogatod, hogy szeretsz....Most akkor mégse?
-Ne haragudj rám! Elmagyarázok mindent!
-Na arra kíváncsi leszek! De szeretném az igazságot hallani, nem úgy mint az én szívecskés füzetem ami nem is létezik!
-Kérlek Nami hallgass meg!
-Hallgatlak! Kezdj el mesélni! Csak úgy ne kezd a mondatodat, hogy gondolkodtál!!
-Amber elköpött mindent a masszőrnél. Megpróbálta beadni anyának, hogy gonosz és rosszindulatú vagy. Szerencsére anya nem hitt neki! Azt mondta anyának, hogy halálosan megfenyegettük, hogyha beköp minket neki annyi lesz!
-Ezt persze elhitte anyukád?
-Nem, nem hitte el! Elmesélte apámnak! Az meg ki volt kelve magából! Hogy mit képzelünk mi magunkról, meg ilyenek. Elmondtam neki végül is, hogy azt agyaltam ki, hogy együtt vagyunk. Mindezt persze azért, hogy büszke legyen rám! Elmondtam neki, hogy csak a legjobb barátok vagyunk.
-Ezt-ezt-ezt most nem értem! Csak-csak-csak legjobb barátok? Nathaniel! Ezt nem mondhatod komolyan! Eddig a napig szerettél! Szerelmet vallottál nekem! Én is kezdtem úgy érezni, hogy ez szerelem! És te most előjössz azzal, hogy csak barátok vagyunk? Miért teszed ezt velem?
-Nem akartam, hogy így érezz! Azt akarom csak, hogy legyünk a legjobb barátok, mint ahogy eddig! Nem azt mondom, hogy felejtsük el ezt a hetet, de ne játsszuk meg, hogy menni fog!
-Ezt a baromságot apád mondta igaz? Elkezdtem hinni benne, hogy lesz közös jövőnk! Azt hittem igazat mondasz! Én azt, azt hittem, hogy ez egy hatalmas szerelem lesz!
-Aname! Lesz közös jövőnk! Barátként! Úgy mint eddig! Segítek a tanulásban, elmegyünk futni a parkba......de nem egy párként!
-Ezt reggel is közölhetted volna velem!-mondtam és szemeimből patakokban hullott a könny. Nehezemre esett visszafojtani a sírást.-Miért nem mondtad meg reggel? Hiszen akkor már tudnod kellett! Miért hagytad, hogy ámítsam magam! Nat......kérlek válaszolj!
-Most mit mondjak Aname? Sajnálom, hogy ezt tettem veled! Hidd el ha visszamehetnék az időben, csak megjátszanánk! Azt hittem elég erős vagyok, de tévedtem!
Nathaniel felemelte az arcom és letörölte róla a könnyeket.
-Ne sírj kérlek! Töltsük el együtt nagyszerűen ezt a 2 napot! Jobb lesz felszabadultan bulizni hidd el!
Összetört a szívem! Azt hittem ez egy nagyszerű szerelem kezdete lesz, de erre nem számítottam. Nathaniel az egyetlen ember az életemben, akit el tudtam képzelni magam mellett.
-Aname? Jól vagy?
-Nem vagyok jól! Összetörted a szívem! Azt hittem működni fog ez a dolog!
-Hidd el én is ezt szerettem volna a világon a legjobban! De meg kell hogy értsd, a barátságunk fontosabb! Most gondolj bele...Hazamegyünk! A suliban még egy-két hónapot járunk aztán valami szaron összeveszünk! Soha többé nem beszélnénk egymással!
-Ebben igazad van Nat! Akkor maradjon minden úgy mint régen? De ez már nem lesz ugyanolyan!
-De hasonló csak lehet?-kérdezte mosolyogva
-Valahogy megoldjuk!-mondtam és átöleltem
Megvacsoráztunk. Vacsora közben mindenféléről beszélgettünk. Zenéről, filmekről, még arról is hogy alapítunk egy rock bandát ami a Killer emotions [gyilkos érzelmek] nevet fogja kapni Amber tiszteletére!
Tövist kaptam a szívembe attól akit ebben a pillanatban a legjobban szeretek! Nem akartam már velük nyaralni! Haza akartam menni és bőgni egész nap, mint egy pólyás.
Vacsi után hazáig sétáltunk, és megpróbáltuk megbeszélni a dolgokat. Több-kevesebb sikerrel ugyan, de megoldottuk.
Másnap reggel nagyon hülyén éreztem magam. Nem tudtam Nathaniel szülei szemébe nézni. Úgy éreztem, hazugnak fognak tartani. Ezzel ellentétben Amber bűnbánó képpel jött velem szembe, kezében 400 dolcsival.
-Sajnálom!-mondta és felém nyújtotta a pénzt!-Ezt nem így akartam!
-Amber tartsd meg a pénzt!-mondtam-Sokkal többet vesztettem 400 dollárnál!
Amber odajött hozzám, és átölelt! Sírni kezdett és csak az hajtogatta, hogy mennyire sajnálja ezt az egészet.
Úgy döntöttem elegem van ebből a picsogásból! Ez van! Már nem tudok mit csinálni, és sajnos visszacsinálni sem lehet ezt az egészet. Olaszország még úgy is a miénk 1 napot! Úgyhogy fogtam Ambert, felrángattam a szobába, majd rendbe tettük magunkat. Nat, Amber meg én hatalmasat buliztunk az olasz éjszakában! Reggel estünk haza délután pedi mentünk is vissza. Amber megölelt és annyit mondott:
-Barátok?
-Barátok!-mondtam és átöleltem mindkettőjüket!
Nem erre számítottam, de két barát több mint egy elfuserált szerelem....
Jaj, de szemét Nath FULLADJON BELE A TENGERBE!
VálaszTörlésVárd ki a végét!
VálaszTörlés