-Nem vagy elég tiszta!
-Pedig hidd el, minden nap fürdök!
-Jaj már! Nem lehetsz ilyen ostoba!!
-Te mondod? Nem én mondok hülyeségeket!
-A hangodról beszélek, te majom! Voltak benne elég fals részek!
-Öhm...köszönöm, hogy megosztottad velem ezt a felettébb fontos információt. Munkatársaink készséggel elhárítják a hibát ha ráérnek!-mondtam és elindultam. Ő persze jött utánam.
-Kellene neked egy énektanár! Akkor talán nem lennél ennyire szar!
-Oh....és most jön az, hogy te szívesen leszel a tanárom, ugye?
-Mi? Dehogy is! Nem akarom leégetni magam veled!
-Eszméletlenül rendes vagy Castiel! Majd kőbe is vésem jó?
-Lysander szívesen segítene neked!
-Lysandernek előbb magán kéne segíteni! Tudod jól, hogy akkor sem megyek bele ha fizetsz érte!
-De most miért vagy ilyen? Bármit megtesz, hogy kiengeszteljen. Te meg ilyen szemét vagy!
-Látod, hogy hasonlítunk? Nem Cas....Nem kell nekem tanár! Sem Lysander sem senki más!
Fogtam és otthagytam a fenébe! Nem elég, hogy leszól, még taníttatni is akar! Pláne Lysanderrel! Megkerestem Bonniet, hogy együtt menjünk az órára. Bonniet nem találtam, de Viola izgatottan jött felém. Nem láttam még ilyennek Violát. Eddig mindig csendesen járkált a táblájával, nem is igen szólalt meg. Most meg mintha az ellentettje lett volna. Ugrándozott és nagyon el volt pirulva.
-Miaz Viola? Nagyon fel vagy dobódva!
-Aname, persze! Tudod szerelmes vagyok!
-Ez nagyszerű! És ki a szerencsés?
-Alexy Szokolv! Jaj én úgy imádom!
-Öhhhhm....Alexy?
-Olyan cuki nem? De most rohanok majd később elmesélek mindent!
Hát arra nagyon kíváncsi leszek! Megyek és megkeresem Alexy Szokolovot. Sokat nem kellett keresnem, mivel a szekrényénél ült!
-Alexy Szokolov! Maga tudja, hogy Viola szereti magát?
-Namuci! Persze, hogy tudom!
-Mégis mit mondtál neki te szerencsétlen??
-Elmondta, hogy kellene neki egy pár a matek fakultációra. Megkérdezte szeretnék e a párja lenni! Én meg csak annyit mondtam, hogy egy ilyen szép lánynak nem lehet nemet mondani! Ja és rákacsintottam, ha ez jelent nektek lányoknak valamit!
-Tehát semmit nem mondtál neki, ami félreérthető. Nagyon figyelj oda Alexy! Nehogy összetörd szegényke szívét! Mondd el, hogy nem vagy belé szerelmes!
-Majd odafigyelek!
Esküszöm, ma kész bolondokháza van. Végre Bonnie is előkerült és együtt mentünk órára. Nagyon nehéz volt visszarázódni a sulis életbe. Annyi dolgozatot kellett pótolnom, hogy már csillagokat láttam. Ma minden tantárgyból írtam. Alig vártam a nap végét. Nem sokat tudtam figyelni a többiekre, de Viola elég feltűnően figyelte Alexyt. Ennek nem lesz jó vége! Órák után elindultunk Bonnie-val és Rosalyaval vásárolni. Majdnem utolsónak jöttünk ki a teremből. Már a buszmegállóban voltunk, mikor eszembe jutott, hogy otthagytam a mobilom a padban. Ahogy visszaértem, észrevettem, hogy Viola és Alexy még ott vannak.
-Viola, te valamit félreértesz!
-Shh... Alexy nem kell mondanod semmit...tudom mit érzel!
-Hát ha tudod, az nagyszerű! Azt hittem haragudni fogsz rám
-Jaj Alexy....
Ekkor olyan történt, amire nem számítottam! Viola megcsókolta Alexyt!!!!!
Szegény Alexy köpni nyelni nem tudott! Eltolta magától Violát. Gondoltam közbelépek mielőtt elszabadul a pokol!
-Viola, Én nem szeretlek téged! Én...nem tudtam, hogy erre gondolsz!
Viola szemei könnybe lábadtak. Odamentem hozzá.
-Viola! Nem veled van a baj! Alexy nem a lányokhoz vonzódik!
Akkorát nézett, hogy a könnyei egyből eltűntek a szeméből.
-Nem a lányokat...akkor te....
-Igen, meleg vagyok! Ne haragudj Viola!
Fogta magát, és kirohant a teremből. Alexy meghúzta a vállát és ő is elment. Én meg fogtam magam és visszamentem a csajokhoz.
Sokáig tépelődtem, hogy elmeséljem e nekik a történteket, de mivel velünk volt Rosa nem mondtam semmit. Majd Bonnie-nak elmesélem. Nem sokat vásároltunk, inkább csak sokáig. De mire hazaértem, hullafáradt voltam. Egész este hülyeségeket álmodtam össze-vissza. Reggel persze fáradtan és nyűgösen ébredtem. Nem is volt kedvem semmit sem csinálni. Ráadásul egyedül vagyok. Körülöttem mindenkinek van valakije, csak nekem nincs. Bonnie-nak ott van Armin, Rosa-nak Leigh nekem meg Ken plüssmacija.
Busszal mentem a suliba, mert gyalogolni sem volt kedvem. Amikor beértem a kapun valaki megfogta a könyökömet. Megfordultam, és legnagyobb megdöbbenésemre Lysander volt az.
-Aname! Szia! Castiel beszélt veled?
-Szia! Igen beszéltem vele tegnap! De csak össze-vissza beszélt arról, hogy nem szoktam fürdeni!
-Hogy mi?
-Ezt hosszú lenne elmagyarázni! Lysander mondd, mit szeretnél?
-Szeretnék segíteni az éneklésben neked! Gondolom régen énekeltél utoljára!
-Nem kell nekem segíteni. Úgy jó a hangom ahogy van!
-Aname! Nem akarok bunkó lenni veled! Segítenék. Csak pár óra! Te is énekelsz, meg én is! Már éppen eleget bűnhődtem nem?
-Na jó! De csak pár órára!
-Köszönöm! Nem fogsz csalódni bennem!
Nem tudom miért mentem bele. Talán én is megbolondultam....
Nem is lepődtem, meg, hogy Viola ne jött ma suliba. Szegényke, most nagyon össze lehet törve. Pedig én mondtam Alexynek, hogy mondja meg neki az igazat! Vagy legalább is annak egy kis részét.
Legnagyobb megdöbbenésemre az igazgatónő már várt a bejáratnál. Először megijedtem, azt hittem csináltam valami hülyeséget.
-Aname! Jöjjön velem legyen szíves!
-Valami baj van igazgatónő?
Nem válaszolt, csak elindult a tanári szoba felé. Kinyitotta az ajtaját, majd betessékelt rajta.
-Arról van szó, hogy nagyon megvagyok elégedve a tanulmányi eredményeddel. Van viszont egy diákunk, aki sokat rontott magához képest! Mától te fogod korrepetálni az illetőt.
-Rendben! Semmi akadálya nincs! Örülök ha segíthetek!
-Nagyszerű! Minden tanítási nap egy órát kellene segíteni neki.
-Azt megkérdezhetem, hogy ki az illető?
-Jaj, hát nagyon fog örülni neki! Lysander Anisworth az. Azt mondta nekem, nagyon jóban vannak!
-Igen, persze!-mondtam fintorogva
-Olyan jó lesz! Örülök, hogy elvállalta!
-Ééén is?
Kényszeredett mosollyal léptem ki a tanári ajtaján. Eddig is utáltam Lysandert, de ha megtalálom neki annyi lesz! Miért nem képes leszállni rólam? Azt hiszem úgy megkorrepetálom én, de abban nem lesz neki köszönet! Kezdtem azt hinni, hogy egy elmegyógyintézetben vagyok. Először Castiel bolondul meg, aztán Viola most meg az igazgatónő és persze ez a szépszemű. Van, hogy úgy érzem, hogy ebbe a suliba két normális ember van. Az egyik én vagyok, a másikkal meg még nem találkoztam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése