Vallomások

A sikeres macskamentő hétvége után, kicsit fáradtan mentem vissza a suliba. Ráadásul mától kell korrepetálnom Lysandert. Nem nagyon akarom ezt az egészet, dehát ha egyszer megígértem. Tanítás után Rosa odajött hozzám.

-Ugye nem leszel buta Lysanderrel?

-Sosem voltam buta vele....csak nem szeretem!

-Nézd Aname! Tudom, hogy beszólt neked, meg minden...De nézd meg! Mindent megtett hogy kiengeszteljen! Bocsánatot kért, dolgozott a kár miatt....Castiel és Nathaniel is beszólt, és velük semmi komolyabb bajod sincs. Adj neki esélyt, hogy bizonyítson. Ha az eddigiek neked nem voltak jók!

-Rosa én.....

Már nem tudtam befejezni mert Rosa elment. Átgondoltam amit mondott és igazat kellett adnom neki! Egy esélyt megérdemel! De ha ezt is elrontja nincs több!
Megkerestem Lysandert, ami fél órát vett igénybe. Mikor meglátott elmosolyodott.
-Aname! Nagyon örülök, hogy elvállaltad a korrepetálást!
-Lysaneder! Tudom, hogy nem romlottak olyan nagyon a jegyeid! Csak azért vállaltam el, mert az igazgatónő megkért. Semmi kedvem nem volt hozzá!
-Azért köszönöm!
-A tanári mellett van egy kis terem. Ott szerintem jó lesz!
-Nami te tényleg tanulni akarsz?
-Erre kértél nem?
-Nem lehetne a mai napot beszélgetéssel tölteni? Csak egy óra....
Nemet akartam mondani, de aztán eszembe jutott Rosa. És az, hogy mit gondolna rólam ezek után.
-Merre akarsz menni?
-Sétálhatnánk egyet nem? Olyan szép az idő!
-Menjünk!
Kisétáltunk az iskolából és elmentünk a parkba. Nagyon nem éreztem jól magam. Lehet, hogy a lelkiismeretem bántott ennyire. Leültünk és beszélgetni kezdtünk.
-Aname, ne haragudj rám, nem akartalak ennyire megbántani...
-Nem, Lysander nekem kellene bocsánatot kérnem, elvégre nem voltam valami kedves veled! Sőt...
-Mindegy is! Csináljunk úgy, mintha nem is ismertük volna egymást eddig. Szia Lysander vagyok!
-Aname! Örülök, hogy megismerkedtünk!
Aztán egy csomó fényképet vett elő, amit elkezdett mutogatni.

Mutatott régi osztályképeket, családi képeket és kiskorában készült képeket. Nagyon aranyos volt kicsinek. Kár, hogy mára már megváltozott.

-Lysander? Miért töröd magad ennyire miattam? Hagyhattad is volna az egészet, úgy is annyi rajongód van!

-Azért Aname, mert szeretnék a közeledben lenni. Nagyon buta voltam az elején, pedig én nem ilyen vagyok! De rajongóim? Hogyhogy rajongóim?

-Nem mondom el....na de mégis! Ott van mindenek előtt Amber! Miattad piszkált egy csomó ideig, merthogy jóban vagyunk. Aztán még vagy hat lányt fel tudnék sorolni aki megőrül érted. De az ő nevük titok!

-Hát most megleptél! Nem is tudtam, hogy ilyen népszerű vagyok!

-Énekelsz, egyedi stílusod van és különleges szemed! Hidd el bomlanak utánad a csajok!

-Amber? Hát nem mondom hogy pfúj inkább csak húha!

-Bizony! Nade mi legyen ezzel a korrepetálással? Mert ha nincs szükséged rá, akár beszélgethetünk anélkül is!

-Tényleg?

- Igen! Rosanak igaza volt! Adnom kell neked egy esélyt! Amúgy sem nyilatkoztam rólad soha jót! És a Szögbelépett Szurikáták Szeretetköre sem juttat most előnyhöz!

-Igen! Bizonyos szememre tett megjegyzésedet hallottam! Tudod ez egy ritka jelenség. Heterochromia-nak hívják. Minden 10 emberből 1-et érint. Általában a barna szem betegsége, de mindenkivel előfordulhat. Sokan pedig kontaktlencsét használnak, hogy elérjék. 

-Húha! Ezt nem tudtam! Megígérem, hogy nem szekálom többet a szemedet!

-Én meg azt, hogy nem piszkállak semmilyen pasiügyed miatt! 

-Hmmm....Avval egy darabig nem fogsz! Semmilyen pasi nincs a láthatáron! 

-Én? Nagyon különleges vagyok!

-Lysander?

-Vicceltem csak! 

Beesteledett, Lyasnder pedig olyan kedves volt, hogy hazakísért! Nagyon sokat beszélgettünk, és rájöttem, hogy nagyon aranyos srác! Megbeszéltük, hogy nem kell a korrepetálás, ha hetente legalább egyszer összeülünk beszélgetni. És mért ne? Jobb egy új barát mint egy régi ellenség!

Másnap elmeséltem Bonnie-nak és Rosalyanak hogy mi volt Lysanderrel. Rosalya csak mosolygott,majd elment bepúderezni az orrát. Bonnie meg csak nézett, mint aki azt se tudja hol van!

-Bonnie? Hosszú volt az éjszaka? 

-Ja! Nem! Csak kicsit aggódom Alexy miatt!

-Miért? Megint elveszett Ibrahim cica?

-Neem! Csak nagyon maga alatt van. Azt mondta bántja, hogy senkinek nem dicsekedhet a kapcsolatáról!

-Miért? Van neki?

-Van, méghozzá azzal akitől a cicát kapta.

-És ki az?

-Nem mondja meg senkinek!

Ez az a híres Alexy logika amit már említettem nektek. Nem mond el semmit, aztán utána felháborodik, hogy nem is érdekel ami vele történik. 

Megfogadtam, hogy ma este kiszedek mindent Alexyból! Egyrészt azért, mert kíváncsi vagyok kivel van együtt, másrészt, hogy nem leszek egyedül. 

Alexy egy padon ült és eléggé el volt gondolkodva. Odaültem mellé és megfogtam a kezét.

-Alexy...mi a baj? 

Nem válaszolt semmit, csak nézett bambán maga elé. Nagyon rossz volt látni, hogy szenved.

-Alexy...

-Namuci! De örülök neked!-de nem látszott, hogy annyira örülne.

-Mi van veled? Azt hittem boldog vagy!

-Az vagyok! 

-Nem úgy látszik!

-Namuci! Szerelmes vagyok! De nem dicsekedhetek senkinek! Nem örül velem senki! 

-El se mondtad még nekem se! Pedig megígérted! Mi lenne ha ma feljönnél és beszélgetnénk?

-Nem jó! Ma találkozok Vele!

-Nem baj! Hozd fel ma őt is! Legalább megismerem! Biztos nagyon cukik vagytok együtt!

-Az nagyszerű lenne! Akkor nálad talizunk! Este hétkor ott leszünk!

Hazaballagtam az órák után, és hirtelen eszembe jutott Ken. Vajon mi lehet most vele. Egy ideje nem írtam neki. Nem tudom mi történhetett vele a katonasuliban, de soha nem válaszolt. Nagyon hiányzik! Talán azért nincs normális kapcsolatom, mert őt akarom! De miért? Hiszen annyi helyesebbnél helyesebb srác vesz körül. Én meg mégis itt szomorkodom Ken miatt. 

Mielőtt hazaértem volna, beugrottam a kisboltba vásárolni az esti "csajbulihoz". Merthát végül is az lesz! Nagyon vártam az estét! Pontban hétkor megszólalt a csengőm én pedig beengedtem őket. A torkomban dobogott a szívem úgy izgultam, pedig nem is volt rá okom. Mikor bejöttek, nem hittem a szememnek. Alexy párja nem volt más mint.... Jade!

-Sziasztok!

-Szia Namuci! Be sem kell mutatnom a párocskámat igaz?

-Szia Aname!

-Jade hát....sosem jöttem volna rá, hogy te vagy az! Mióta vagytok együtt?

-Hat hónapja!-mondta Jade

-Nagyon örülök nektek! 

-Namuci, ugye nem mondod el senkinek, hogy Jade-del járok!

-Úgy ismersz engem?

Nem szólt semmit csak átölelte Jade-et. Nagyon aranyosak voltak együtt és végre Alexy is felszabadult volt.

 Egész este beszélgettünk és csak éjfél után mentek el. Örülök, hogy végre megtudtam, ki az aki elcsavarta Alexy fejét. Jade Peterson az ifjú kertészfiú. Mondjuk kitalálhattam volna.
Éppen próbáltam elaludni, mikor megszólalt a csengőm! Nem tudtam ki a fene lehet az ilyen későn. Magamra kaptam a köntösömet és kinyitottam az ajtót. Legnagyobb megdöbbenésemre egy futár állt az ajtómban. Kezében a kis táblácskájával és egy csokor virággal. Megkért, hogy írjam alá a papírját.
-Megkérdezhetem, hogy kitől érkezett?
-A papírra csak annyi van írva hogy Titkos rajongód! Ha ez neked mond valamit!
-Semmit...azért köszönöm.
Fogtam a csokrom és letettem az asztalra. Csak néztem a csokrot és nem tudtam hogy ki küldte. Nekem is van egy Tép Helcegem?