Ó te jó ég!

Vannak olyan pillanatok, amikor az embernek semmi kedve nincs semmihez. Amikor mindent a háta közepére sem kíván. Hát ez a nap olyan volt. Nem volt kedvem kikelni az ágyból, pedig iskolába kellett volna mennem. De aztán erőt vettem magamon és elvonszoltam magam a suliig. Olyan magányos voltam. Rosa napok óta nincs itthon, Bonnie még mindig Oroszországban van, Alexy pedig nem vette fel a telefont. Úgyhogy tényleg hihetetlenül rossz volt ez a nap. A suliba beérve azért javult a helyzet. Lysander és Castiel már bent ültek a teremben mikor odaértem. Gyanús volt, hogy pont ők értek be elsők között. Amikor Castiel meglátott, hangosan felnevetett.
-Mi olyan vicces?- kérdeztem mosolyogva.
-Hát csak az, hogy ma nincs tanítás!-Fogta meg a vállam Lys.-Ma csak ügyelet van.
-Akkor ti mit kerestek itt?
-Kint már elég hűvös van....-vigyorgott Castiel.
-Erről én mért nem tudtam?
-Azért mert ritkábban jársz be, mint Castiel!
-Köszi, de hidd el! Nem én vagyok a rossz, hanem a körülményeim!
-Na látod, ezt elhisszük!-vigyorgott Castiel.-Egyébként már akartam kérdezni! Mi van a Navier-nyomozással és neked mi a szereped benne?
-Te honnan....honnan tudsz erről?
-Aki jókor van jó helyen, az megkapja a kívánt infókat!
-Magyarul hallgatóztál!
-Mondhatjuk így is! Nos?
Kicsit elgondolkodtam a dolgon. Mármint, hogy mit is mondjak nekik. Az igazat nem mondhatom meg, de hazudni sem akarok. Alexy is bajba került miattam. Mondjuk Castielt nem féltem annyira Viktortól... Végül arra jutottam, hogy elmesélem nekik azt, amit már az újságban is olvastak. Mikor befejeztem a mondandómat Castiel arcára diadalittas kifejezés került.
-Nem azért, de én már rég elkaptam volna azt a szemetet! Nem tudom mit szerencsétlenkednek annyit! Kentin meg az apja, a két nagyokos katona, de ha csinálni is kéne valamit, lefagynak...
-Castiel! Nyilván Aname sem mond el mindent amit tud, vagy ő sem tud sokkal többet mint mi!
-Köszi Lysander! Castiel, ha olyan nagy a szád, menj oda Kentinhez, és mond el neki amit tusz!
-Na és miért tennék ilyen hülyeséget?
-Azért Cas, mert 100 eurós (kb 30.000 Ft) jutalom jár annak, aki érdemben segíti a nyomozást!
Elgondolkodott, majd a füle mögé tett egy szál cigit és kiment az udvarra. Nem zavartatta magát, hogy ott vagyunk, vagy hogy az iskola területén tilos a dohányzás. Lys éppen telefonált, úgyhogy egy kicsit bele tudtam mélyedni a gondolataimba. Pár perc múlva Cas visszajött, felvette a táskáját, biccentett majd elment, és Lysander is követte. Még sohasem voltam egyedül az osztályban, de ez remek alkalom arra, hogy átgondoljam a történteket. Nagyon elegem van már ebből az egészből. Szeretném újra egy átlagos tini életét élni, nem pedig maffiózók után nyomozni. Kentint is egyre kevesebbet látom, mert őt is lefoglalja a Navier pereputty. Pár pillanattal később Alexy száguldott be a terembe...
-Elnézést tanárnő a...a...a... Namuci, mi van itt? Hol vannak a többiek?
-Ma nincs tanítás csak ügyelet van. Én is ma szembesültem vele.
-Akkor feleslegesen jöttem ma suliba? Egyszer nem akarok lógni az évben és akkor sincs iskola. Lehet ezzel jutalmazott meg az univerzum!
Leült a tőlem legtávolabb lévő padba. Nagyon rosszul esett, hiszen régen ilyenkor mindig mellém ült.
-Alexy, kérdezhetek valamit?-De nem válaszolt. Felém sem nézett, figyelmen kívül hagyott.-Alexy, van valami baj?
De semmi válasz. Hihetetlenül elkeseredtem, mivel Alexy a legjobb barátom. Fogtam magam, kimentem a teremből egyenesen az udvarra. Egy pillanat múlva eleredt az eső, és perceken belül szakadni kezdett. A zuhogó esőben, könnyeimmel küzdve indultam haza. Annyira egyedül éreztem magam, hogy úgy el akartam menni anyuékhoz Hongkongba. Időnként hátrapillantottam, hogy hátha ott van Alexy, de nem volt ott. Már éppen hazaértem volna mikor valaki hátulról megölelt. Azonnal tudtam, hogy Alexy az, éreztem az illatát.
-Aname, felmehetek hozzád?
-Persze...de mi lett a Namucival?
Nem válaszolt, csak mosolygott. Aztán, amikor felmentünk, Alexy leült a kanapéra és kért egy pohár vizet. Adtam neki, aztán elkezdtünk beszélgetni.
-Namuciii az a helyzet, hogy összezavarodtam!
-Mivel kapcsolatban? Mert azt észrevettem, hogy az utóbbi időben nagyon kerülsz engem.
-Tudod, amikor fent voltunk a tetőn...én meg akartalak csókolni...de aztán jött Kentin...és istenem...
-Alexy, nem értelek! Motyogsz itt össze-vissza!
-Mindegy...azt hiszem szeret...
-Alexy, amit érzel irántam, az nem szerelem, hanem hála! Hidd el nekem, én is voltam ilyen helyzetben.
-De én Kentinre céloztam...
-Az meg se forduljon a kis agyadban Alexander Szokolov, mert vérfürdőt rendezek!
Alexy nevetni kezdett. Tudtam én, hogy csak viccelődött.
-Namuciii, megengeded, hogy megcsókoljalak?
Megdöbbentem. Mért akar egy meleg pasi megcsókolni?
-Nem.-mondtam gondolkodás nélkül-Nekem ott van Kentin, neked meg Jade. És ez így van jól.
-De akkor sohasem tudom meg, milyen lánnyal csókolózni!
-Erre most mit mondjak Alexy, Te meleg vagy!
-Ebben már nem vagyok olyan biztos, mint mielőtt megismertelek. Légyszi!!
Nem szóltam semmit, csak közelebb hajoltam hozzá. Ő is közelebb hajolt, és amikor már azt hitte megcsókolom mikor egy nagy puszit nyomtam a homlokára.
-Na most már mehetsz!-mosolyogtam rá-Tudod, én szeretlek Alexy, de csak mint a legeslegjobb barátomat. Szeretném, ha ez így is maradna.
-Én pedig igyekezni fogok. Ezt azért fogadd el légyszi...ez egy kis semmiség! De neked szánom.
Odaadott egy pici rózsaszín csomagocskát. Igazából olyan volt mint egy kis kézitáska. Súlyából ítélve, eléggé tele volt.
-Köszönöm Alexy!
-Szívesen! Na de én már megyek, találkozni fogok Jaddel.
-Na szép...Jaddel találkozik, aztán Namucival akar csókolózni! A kis szégyentelen! Amúgy elkísérjelek?
-Csak a lépcsőházig. Onnantól csak elboldogulok!
Kikísértem a lépcsőházig. Ott megint kapott két puszit és elindult a kapu felé.
-Alexy, haragszol rám?
-Dehogy haragszom rád Namucii! Holnap találkozunk a suliban.
Még egyszer összemosolyogtunk, és Alexy elment.

Visszamentem a lakásba, és az Alexytől kapott csomagocskát letettem az íróasztalomra. Nem volt annyi lelkierőm, hogy kibontsam. Ezt a döntésemet is megbántam a későbbiekben. Mert hát egy egyszerű ajándék is okozhat bonyodalmakat.

---♡---

Bementem a fürdőbe, megnyitottam a csapot, és csináltam magamnak egy jó forró habfürdőt. Telepakoltam mindent illatos teamécsesekkel és megpróbáltam ellazulni. Rám is fért volna, mivel az elmúlt napok, hetek és hónapok eléggé kikészítették az idegeimet. Szerettem volna megfeledkezni Nathanielről és az egész zűrös családjáról, a nyomozásról, Viktorról sőt még erről a bolond Alexyről is. Alighogy beleültem a kádba kopogtattak az ajtón. Úgy gondoltam, had kopogtasson. Ha ráun úgyis elmegy. De csak nem hagyta abba a kopogtatást. Sőt, a kopogtatás dörömböléssé erősödött. Kénytelen voltam kimászni a kádból. Odamentem az ajtóhoz, egy szál törölközőben, és kiszóltam rajta.
-Ki az!?
-Kentin vagyok! Beengedsz?
-Most? Kentin egy törölközőben vagyok!!
-Annál jobb!
Nem akartam vitatkozni, ezért beengedtem. Teljesen elpirult, amikor meglátott. Dehát Istenem...Én szóltam előre!
-Nagyon szép vagy Aname! Vagyis...nem azért...vagyis...ugye érted!
-Értem én! De mit szeretnél?
-Veled lenni. Elvégre járunk nem?
-Persze, hogy járunk.
Odamentem és megöleltem.f
-Alexy barátod többet van veled, mint én! Most is itt volt nem?
-Itt volt!
-És mit akart?
-Beismerte, hogy téged szeret!
-Neee! Ezt ugye nem mondod komolyan?
-Nem...de ha azt mondom, hogy engem akart megcsókolni, az jobb?
A fintorgás egy pillanat alatt haraggá vált. Ha egy pillantással ölni lehetett volna, Alexy már nem élne...
-Nem úgy volt, hogy meleg?!
-Próbálkozni szeretne!
-De ne az én barátnőmmel próbálkozzon az a kis homokvödör...
Nem tudtam sírjak e vagy nevessek. Kentin úgy védelmezte az erényemet, mint egy anyatigris. Aztán észrevette az ajándékot az asztalon.
-Ezt is az hozta ugye? Az a kis kö...
-Kentin! Azért ne ess túlzásba kérlek! Alexy a legjobb barátom!
Elvette a csomagot és kinyitotta. Volt benne körömlakk, parfüm, táblás csoki meg valami baglyos bizsu ékszer. A kis táska zsebében, pedig volt egy levél is, amit Kentin kérdezés nélkül elkezdett olvasni. Direkt nyávogós, magas hangon.
-"Drága Namucii! Ezt a levelet azért írom neked, mert szeretném megköszönni, hogy megmentetted az életemet. Ezért vásároltam neked ezt a túlélőcsomagot. Minden benne van, ami egy ilyen csajnak a túléléshez kell. Ha ma nem sikerűt megcsókolnom téged, akkor ne haragudj, ha meg igen akkor tudd..."
Nem fejezte be az olvasást, összegyűrte a levelet, aztán kinyitotta az ablakot és kihajította rajta a galacsint. Olyan fejet vágott, hogy meg én sem mertem hozzászólni. Aztán odajött hozzám és megölelt.
-Többet ne találkozz azzal az idiótával!
-De az az idióta a legjobb barátom Kentin! Nem jön át többet, ha akarod, de akkor is a legjobb barátom.
Nem szólt semmit, csak bámult kifelé az ablakon. Én meg még mindig csak egy törcsiben álltam, ezért gondoltam csak becsukom az ablakot. Ahogy odaléptem az ablakhoz, hogy bezárjam Kentin megijedt és véletlenül lerántotta rólam a törölközőt. Hirtelen nem tudtam mit csináljak, aztán magamra kaptam a törölközőm, és a szobámba futottam. Felvettem egy lenge ruhát aztán kimentem Kentinhez. Azt hittem ugyanúgy el lesz pirulva mint amikor meglátott a törölközőben, de tévedtem. Csábító mosolyával nézett rám, és éreztem, hogy most én vagyok az aki elpirul. Odajött hozzám, beletúrt a hajamba és megcsókolt. Aztán valahogy a kanapén kötöttünk ki. Aztán ami azután történt, nem mesélném el nektek, de az az este örökké emlékezetes marad a számunkra.

Reggel kilenc órakor ébredtünk fel egymás amellett. Elkéstünk az iskolából, de nem érdekelt. Tegnap este a kapcsolatunk egy új szintre lépett, és most csak is vele szeretnék lenni. Dehát ugye, soha sem úgy van, ahogy én szeretném, ezért most se volt úgy. Kentin telefonja megszólalt, és ez  véget vetett az idillnek. Gil telefonált, hogy fejlemény van a Navier-ügyben, de ha nem megyünk be a suliba elkap, és mehetünk strandpapucsot varrni egy bangladesi üzembe. Tehát felöltöztünk és elindultunk a suliba.