Mire magamhoz tértem, már Kentinék konyhájában ültem, kezemben egy bögre teával. Kentin idegesen járkált fel-alá, még Gil a körmét piszkálgatta egy bozótvágó késsel, Mannon pedig némán ült, és egy papírzsepi darabot gyűrögetett.
-Tudom! Tudom ki volt az!
-Megjegyezted az arcát? Vagy hogy érted, hogy tudod ki volt?
-Ismerem! A neve Viktor Davidson, 25 éves. Philip Davidson nagykövet úr fia! Hat éve ismertem meg, akkor a titkosszolgálatnak segített.
-Tizenkilenc évesen?- hitetlenkedett Gil joggal.
-Tizenkét éves korában elkezdett magától japánul tanulni. Aztán olyan gimnáziumba ment, ahol tanították a nyelvet. 19 éves korára megtanult japánul és kínaiul, nem profi szinten, de fordítani tudott. Aztán rendőrtiszti főiskolára ment. Amikor odaadtam neki a mappát, egyszerűen beledobta a vízbe. Azt mondta, ezeket mind tudja! És ha nem segítek neki megtudni amit akar, bántani fogja Alexyt!
Ken a vállamra tette a kezét.
-Nem lesz semmi baj! Mi itt vagyunk, elkapjuk Viktort!
-De hogy? Segítsek neki?!
-Legalább is el kell játszanod! Segíts nekem, nekünk
Persze, megígértem, hogy segítek neki. Nagyon aggódtam Alexy miatt.
Amikor hazaértem, a kapuban egy nem várt meglepetés fogadott. A kapunak támaszkodva, talpig feketében ott állt Nathaniel. Nem tudtam, mit keres itt, és mit akar. Nathaniel megfogta a kezemet és egy puszit adott rá.
-Nagyon örülök, hogy látlak Aname! Azt hiszem itt az ideje, hogy elmondjak neked mindent!
-Azzal azt hiszem elkéstél! Most már nem is érdekel az egész! Sem Kentin sem a Te verziód! Elegem van, hogy csak össze-vissza beszéltek, és egyre nagyobb ostobaságokat találtok ki!
-Megengeded, hogy legalább megpróbáljam?
Mit tehettem volna! Megengedtem neki, hogy elmondja az ő verzióját. Felmentünk a lakásomra, leültünk a kanapéra és Nat beszélni kezdett!
-Aname! Hidd el, nem akartam ezt az egészet! Nem gondoltam át, és ezzel elrontottam mindent! Olyan jó barátok voltunk. Azt hittem szerelmes vagyok beléd, azt hittem az amit érzek hosszútávú. De tévedtem! Már a vacsora napján rájöttem, hogy csak egy hirtelen fellángolás volt az egész!
-Köszönöm, hogy ilyen részletesen elmesélted nekem a történteket. Most, hogy ezt végighallgattam már sokkal jobb!
-Ne érts félre! Nem azért mondtam, hogy bántsalak, csak jogod van tudnod az igazságot!
-Akkor inkább maradhattál volna az eredeti katonasulis, apa nem engedi, hogy együtt legyünk szövegnél. Már lezártam magamban úgyis! Muszáj még egyszer feltépkedned a sebeket?
-Tényleg nem ez volt a szándékom! Mármint, hogy megbántsalak.
-Mindezek ellenére mégis sikerült! És ha megbocsájtasz még sok ezer más dolgom is van.
Felálltam és kinyitottam az ajtót! Nem erre számítottam amikor megláttam a kapuban ácsorogni.
-Aname! Lehet, hogy soha többé nem találkozunk!
-Legyen úgy!-mondtam és rácsaptam az ajtót. A falnak dőltem és zokogni kezdtem.
Soha nem gondoltam volna, hogy így alakul. Nathaniel és én nagyon jó barátok voltunk...voltunk! Maradt volna inkább minden úgy ahogy volt.
---♢---
Kentin tett egy kis mikrofont a fülembe. Azt mondta mindent hallani fogok, amit mondanak. És kaptam egy kis mikrofont is ami fülbevalónak volt álcázva! Úgy éreztem magam, mint egy kém, vagy titkos ügynök.
Viktor ugyanabban a parkban fog várni, ahol először "találkoztunk". Ott is volt, épp ugyanazon a helyen, ugyanannál a padnál.
-Na meggondoltad magad? Mégis segítesz?
-Nincs sok választásom! Mondd mit akarsz!
-Téged!
-Felejtsd el! Mondd meg mit akarsz tőlem! És mondd meg, hol van Alexy!
-Információkat akarok a Navier-ügyről! Minden kis részletet, amit a hallgatózóid tudnak!- mutatott a fülbevalóimra.
-Nem tudnak ők sem többet! A mappa volt az összes tudományuk!
-Vagy csak neked nem mondják! Az a lényeg, hogy deríts ki mindent amit tudnak, vagy...-közelebb hajolt hozzám, és a fülbevalómhoz beszélt- vagy mondjátok el ti!
Megjegyzem, nagyon ciki volt a helyzet! Pedig igazán tudhattam volna, hogy ez lesz!
-Alexy hol van? Viktor..... én segítek neked, de Alexyt engedd el! Nagyon fontos nekem!
-Majd akkor engedem el, ha megkapom azt, amit akarok!
-Mit akarsz még??
-Majd idővel meg tudod! Addig is döntsétek el, hogy mit akartok! Ha nem kapom meg a Navier-ügy igazi mappáját holnap reggel hétig, a te kis Alexyd elbúcsúzhat az egyik ujjától! Holnap reggel ugyanitt! Ha nem akkor....
Pszihopata vigyorral az arcán vette fel a bukósisakját, majd felült a motorra és elhajtott. Én meg csak néztem utána és nem tudtam mit csináljak. Aztán megszólalt a telefonom. Kentin volt.
-Aname! Gyere vissza hozzánk, majd együtt kitalálunk valamit!
Belemotyogtam egy okét a telefonba, majd letettem. De nem Kentinékhez mentem, hanem Alexyékhez. Szerettem volna segíteni Szvetlánának és Igornak a nyomozásban. Mikor odaértem a házuk elé, görcsbe rándult a gyomrom. Nem tudtam, mit fognak szólni, hogy odamegyek, hiszen valamilyen szinten miattam rabolták el Alexyt. Aztán valahonnan összeszedtem annyi bátorságot, hogy bekopogjak az ajtón. Kopogtatásomra Ibrahim cica válaszolt először. Belülről kaparászta az ajtót, biztos azt hitte Alexy jött vissza hozzá. Aztán pár másodperc múlva Szvetlána nyitott ajtót. Azt hittem mérges lesz rám, de tévedtem. Széles mosoly húzódott az arcára mikor meglátott.
-Aname! Milyen kellemes meglepetés! Gyere be.
-Szvetlána, nagyon sajnálom azt, ami Alexyvel történt! De talán tudok segíteni, hogy megtaláljuk!
-Kedves tőled, Aname! De már tudunk Viktorról! Abban tudsz a legjobban segíteni, ha ráveszed Kentint, Gilt és a nyomozati osztályt, hogy adják oda az eredeti mappát! Viktor megszállottan üldözi Naviert!
-De miért? Látszólag semmi köze nem lehet hozzá! Viktor Dél-Amerikában él Navier pedig itt, Franciaországban!
-Aname! Nem szabadna elmondanom, és normális esetben nem is mondanám el, de veled kivételt teszek! Viktor apja eladott Naviernek egy brazíliai gazdaságot. A gazdaság a Davidsonok tulajdonában volt évszázadokig. A lényeg az, hogy Navier vezetése alatt tönkrement, és Dvidsonék befektetői elpártoltak tőlük, magyarul csődbe mentek. Milliárdosból milliomos, milliomosból pedig éppen, hogy jómódúak lettek. Ezért esküdött bosszút a Navierék ellen!
-És miért Alexyt rabolták el!? Miért nem engem? Hiszen engem személyesen ismer!
-Ne ezen agyalj Aname!-fogta meg a vállam Igor.-Csak szerezd meg az eredeti mappát!
Megígértem, hogy megszerzem. Visszaindultam Kentinékhez. Megpróbáltam leplezni az idegességemet és a félelmeimet, de nem igen akart sikerülni. Nem tudtam másra gondolni, csak Alexyre. Biztos voltam benne, hogy nagyon fél, fázik és éhes! Alexy tarts ki! Megmentelek!!
---☆---
EKÖZBEN VIKTOR REJTEKHELYÉN
(Alexy szemszöge)
Sosem fogom megérteni, hogy miért engem rabolt el Viktor! Biztos tetszett neki a lila kontaktlencsém és a színes egyéniségem. A rejtekhelyet sem válogathatta sokáig. Egy egyszerű útszéli motelt választott bázisként. Naponta egyszer adott valami gyors kaját, meg egy üveg vizet. Viktor sokszor kiakad és van úgy, hogy napokra eltűnik. Ilyenkor összeköti a kezemet és odabilincsel a radiátorhoz. Ez csak akkor zavaró, ha rám jön a szükség.
Azon a délelőttön is ki volt akadva, amikor másodszor találkozott Namucival.
-Az Úristenit!-kiabálta, miközben belerúgott az amúgy teljesen ártalmatlan székbe.
-Nem jól mennek a dolgok Viktor?
-Te csak fogd be a pofádat! Még egy ilyen, és elbúcsúzhatsz az egyik ujjadtól!
-Miért akarod bántani az ujjaimat! Mutathatok sokkal izgalmasabb testrészt is ha akarod!
-Miről beszélsz?
-Amúgy is, lassan el kell engedned! A kontaktlencsémet cserélni kell lassan!
-Az legyen a legkisebb bajod! Ha Aname és a kompániája nem segít, akkor sokáig maradsz!
-Ennyire bejövök neked?
Nem válaszolt semmit, csak undorodva nézett rám. Leült az íróasztalához, kibontott valami töményet, (szaga alapján Vodka lehetett) és a papírjait nézegette. Válogatottabbnál válogatottabb káromkodásokat és szitkokat mondott, majd az asztalra csapott.
-Ha Aname nem segít végem! Nem tudok semmit!!
-Had beszéljek Namucival! Segíteni fog, ha én kérem!
-Miért, ki vagy te?
-A legjobb barátja!
Ellenezte a dolgot, sőt kategorikusan megtiltotta, hogy kapcsolatba lépjek Namucival. Aztán nem telt el két óra sem, mikor a kezembe adta a telefont.
-Hívd fel Anamét! Két perced van!
Izgatottan tárcsáztam a számot. Másodperceken belül Namuci felvette a telefont.
-Namuciiiii te vagy az?
-Alexy! Én vagyok! Jól vagy? Nem bántott?
-Figyelj Namuci! Jól vagyok, de azt a mappát mindenképpen el kell hoznod Viktornak!
-Megpróbálok mindent! Kiszabadítalak! Ne félj Alexy!
-Ne aggódj értem! Ibrahimot ölelgesd meg a nevemben! Anyáéknak üzenem Moköavá!
-Moköavá! Rendben! Mindent megteszek! Vigyázz magadra!
Viktor kikapta a kezemből a telefont. Megragadta a hajamat és hátrahúzta a fejem.
-Mi az ördög az a Moköavá? Nem erről volt szó kisapám!
-Moköavá a kiscicám neve! Azért kellett megmondania, mert orvosnál van és haza kell vinni!
-Szerencséd van! Még egyszer próbálkozol megbánod! Világos!?
Megragadta a ruhámat aztán ököllel vágott az arcomba, aminek a hatására elestem. Szám széléből vér szivárgott. Viktor kötelet tekert a lábaim köré és a radiátorhoz kötözött. Aztán fogta magát és elment. Én meg csak remélni tudtam, hogy hamar megtalálják a MOtelt KÖzel A VÁroshoz.....
---♡---
Aname szemszöge:
Alexy felhívott telefonon. Azt mondta, mindenképpen szerezzem meg azt a rohadt mappát. Meg valami Moköavát emlegetett. Így azonnal visszamentem a Szokolov lakásba. Szvetlána értetlenkedve nézett rám.
-Aname történt valami?
-Alexy telefonált! Kérte, hogy mondjam meg Moköavá!
Kicsit elgondolkodott, aztán behúzott a lakásba.
-Most nekem fogsz segíteni! Ha azokra a hős nyomozókra várunk, sohasem találjuk meg Alexyt! A Moköavá egy mozaikszó. Motel közel a városhoz. Már csak ki kell derítenünk melyik motelben van.
A város környékén 125 motel volt. De az elmondott információkból nem tudtuk szűkíteni a kört. Aztán eszembe jutott, hogy merre vitt Viktor. Közel a tóhoz, szerpentines úton...arrafelé szerencsére csak 5 motel volt. Igor végigtelefonálta mind az ötöt, és talált egy gyanús motelt. Olyan volt az egész mint egy detektívregényben. Remélem sikerül megtalálnunk Alexyt...
Fél óra múlva már a kocsiban ültünk, úton a motel felé. Szvetlána egy vastag, fekete kapcsos mappát adott a kezembe.
-Ez mi?
-Ez Navier mappája!
-Hogy sikerült megszerezni?
-Igazából az első 20 oldal ugyanaz amit Viktor a tóba dobott. A többi pedig egy régi ügyünk aktája, ahol pár nevet Navierre javítottunk! Úgyis csak figyelemelterelés lesz...
-Mit mondjak Viktornak, hogy mit keresek itt?
-Nem akartál otthon maradni....elloptad Kentintől a mappát és nem akartad, hogy rád találjon...
Hogy izgultam-e? Az nem kifejezés!! Gyomromban apró manó óvoda táncolt szteppet. Igor és Szvetlána kint vártak, amíg nem történik valami. Ismét kaptam egy kis mikrofont, hogy hallják mi történik. De ezúttal mikrofon alakú kitűző formájában. Bementem és már recepciónál összefutottam Viktorral. Majdnem szívrohamot kaptam, annyira izgultam. Viktor a kezemben lévő mappát nézte.
-Mi a jó fenét keresel itt Aname?
-Olyat csináltam, amire nem vagyok büszke! Elloptam Kentintől a mappát és azért jöttem ide, hogy ne találjon meg.
-Annyi hely közül miért ide jöttél? Alexy valahogy tudatta hol vagyunk?!
-Miért, Alexy is itt van?
Ekkor megragadott, és a szobájuk felé vonszolt. Kinyitotta az ajtót, és belökött rajta. Alexy a radiátorhoz volt kötözve, szájából szivárgott a vér...
-Mit csináltál vele?
-Megrendszabályoztam! Veled is könnyen előfordulhat!
Kikapta a kezemből a mappát és odalökött Alexyhez.
Viktor nézegette egy darabig a mappát, majd kiment. Megragadtam az alkalmat, és kiszabadítottam a kötelekből Alexyt. Megragadtam a kezét és kivonszoltam a folyosóra. Mondtam Alexynek, hogy jöjjön velem, megpróbálunk kijutni a motelből. Már a folyosó középén jártunk mikor Viktor éppen jött vissza és amikor meglátott elindult felénk. Felszaladtunk az emeletre, de Viktor a nyomunkban volt. Nem volt más lehetőségünk kimentünk a tetőre, de itt zsákutcába kerültünk. Viktor üvöltött és elővett a farzsebéből egy pisztolyt!
-Mégis mi a francot képzeltek magatokról mi? Most hova akartok menni okostojások?
-Viktor! Kérlek ne bánts minket! Odaadtam a mappát is, mit akarsz még! Engedj el minket!
-Tudjátok ki vagyok! Nem hagyhatok szemtanúkat!
-A rendőrség, a katonaság és a nyomozati osztály is tudja ki vagy! Engedj el Viktor, kérlek!
Közelebb lépett és felhúzta a pisztolyt, amit egyenesen nekem szegezett. A ravaszra tette a mutatóujját. Össze-vissza hablatyolt valamit miközben hol rám, hol pedig Alexyre fogta a fegyvert. Egyre közelebb jött hozzánk, mi pedig egyre jobban közeledtünk az épület széle felé. Ekkor szirénák hangja hasította meg a csendet. Viktor ijedten nézett körbe.
-Mi a franc ez?
-Azt hiszed egyedül vagyok?-Kérdeztem, de inkább most csöndben maradtam. Nem akartam meghalni..
-Ez is a nyomorult Navierek miatt van, de nem ússzák meg a dolgot! Mindet kinyírom, nem lesz kivétel!
Pillanatokkal később betörték az ajtót, Viktor pedig menekülni kezdett. Szvetlána perceken belül fent volt a tetőn és Alexyt ölelgette. Megnézte a sebet a szája szélén, majd javasolta nézesse meg a mentőkkel. Lassan elcsendesedett minden, Alexy és én még mindig a tetőn voltunk.
-Namucii! Köszönöm, hogy megmentettél!
-Nem én mentettelek meg! A segítséged nélkül nem találtunk volna meg!
-Féltem...
-Megértem! Én is féltem volna a te helyedben!
-Attól féltem, hogy nem látlak többé!
-Jaj Alexy, tudod mennyire szeretlek!?
-Én is!-mondta majd közelebb hajolt hozzám.
-Mi az Isten folyik itt?-Hallottam Kentin hangját.
-Azt én is szeretném tudni!-mondtam és kérdően néztem Alexyre. Talán meg akart csókolni? De hiszen meleg....
Nem szólt semmit, csak lerohant a lépcsőn. Kentin átölelt és a fülembe súgta:
-Most már minden rendben lesz...
Szerettem volna hinni neki.
Nagyon nagyon nagyon jó volt!!! :3
VálaszTörlés