2014. december 26., péntek

Elkaplak Francis Navier (vol.2)

-... hogy a szüleim állást kaptak Naviertől. Rendes kis summát kaptak. Eleinte Olaszország és Franciaország között ingáztak vagy Európán belül. Aztán nem sokkal később, szinte hetente jártak át Dél-Amerikába. Ez nem is lett volna gyanús, de Navier mindig egyedül utazott, vagy a családtagjaival. Soha nem utazhatott más vele, még én sem. Aztán egyik napról a másikra lett egy útitárs. Szinte minden alkalommal együtt utaztak, és olyankor még édesanyám sem mehetett oda, aki stewardess. Biztos ment a biznisz... Aztán a dél-amerikai utakból lassan oroszországi utak lettek.
-Ez elég érdekes...
-Ugye? Ráadásul, akkor már anya sem mehetett velük. Ha tehették volna, még apám se. Szóval a mi kis Navier bácsink állítólag elég rossz arcokkal kezdett üzletelni. És a kis amcsi gyerek mindig ment velük!
-Amcsi? Úgy érted onnan Dél-Amerikából?
-Úgy!
-Nem láttad ezt a gyereket?
-Nem. De azt tudom, hogy valamilyen Viktor, és hogy egész befolyásos kölök...
Nem akartam hinni a fülemnek! Viktor és Navier egy követ rúgnak? A tisztességes rendőrnyomozó? Sehogy sem fért a fejembe...talán beépített rendőr? De akkor miért bántotta Armint és miért rabolta el Alexyt? De ha még ezt a parancsot is kapta...mindenesetre ez egy elég forró nyom.
-És arról nincs infód, hogy miért jártak Oroszországba? Vagy hogy onnan is utazott-e valaki?
-Sajnos nincs miért jártak, de azt tudom, hogy nem jött onnan velük senki! Na én ennyit tudtam! Hol tudom felvenni a jutalmam?
-Azt nem én döntöm el, hogy jár e a jutalom. De elmondom Gilnek az infókat és majd felveszi veled a kapcsolatot!
-És valami természetbeni juttatás nem jár?
-Na eriggyél te bolond gyerek!-mondtam viccesen
-Eridek!-válaszolta és kiment az ajtón
Amint elment, felhívtam Kentint és elmeséltem neki részletesen amit Castiel mondott. Ezért az infóért megkapta a jutalmat.
Úgy gondoltam, nem akarom magam tovább beleártani a dolgokba, így nem is foglalkoztam az üggyel tovább. Annyi rendőr, nyomozó és katona csak boldogul.
  Szombat reggel Bonnie vidáman ugrált el az ágyamig, majd elegáns mozdulattal rám ugrott. Senkinek nem kívánok ilyen ébresztést!
-Képzeld Nami, Armin már sokkal jobban van! Ha így halad, talán egy hét múlva kiengedik!
-Ez szuper!-mondtam kómásan, és megpróbáltam kihalászni Bonnie könyökét a bordáim közül. Persze örültem én is a hírnek.
-Nem is örülsz?
-Bonnie! Lassan a könyököd eggyé válik a bordáimmal, és a térded erőteljesen nyomja a...
-Upsz...bocsi! Megmutatom a képeket, amiket kint csináltunk jó?
-Rendben, de kávé nélkül sohasem fogok innen felkelni! Amíg csinálok, hozd ide a képeket.
Visszaugrált a vendégszobába, én pedig komótosan megkávéztam. Rengeteg képet mutatott, egyik szebb volt mint a másik. Aztán mutatott egy olyan képet, amitől leesett az állam. Elmesélte, hogy egy különleges technikával dolgozó fotós készítette a képet róluk Szentpéterváron. Digitális keretben volt és szépen csillogott.
Miután megnézegettük az összes képet, elindultam vásárolni. Mivel Bonnie nem volt hajlandó egyedül maradni eljött velem. Megbeszéltük, hogy miután végeztünk meglátogatjuk Armint. Útközben sokat beszélgettünk nevetgéltünk. Aztán összefutottunk Alexyvel.

-Ez most elég kínos lesz! Azt hiszem inkább elmegyek Arminhoz! Majd találkozunk!-mondta Bonnie és elment.
Alexy és Én percekig csak néztük egymást. Eléggé kínosan éreztem magam. Alexy törte meg a csendet.
-Elolvastad a levelemet?
-Nem volt alkalmam! Kentin kidobta az ablakon... másnap kerestem, de nem találtam!
-Ennyit jelentek neked?
-Sokat jelentesz nekem Alexy!
-Hagyjuk ezt az egészet! Armin még mindig kórházban van, Jade és Én szakítottunk és még te is hanyagolsz. Tudod milyen érzés? Persze ameddig nem volt itt Kentin, addig fontos voltam. Minden nap találkoztunk, megbeszéltünk mindent. Most meg csak Kentin létezik. Tudod mi volt abban a levélben?
-Félig-meddig. De sejtem...
-Mindegy, nem erőltetem ezt az egészet! Szia!
Elindult én pedig nem tudtam mi a fenét csináljak. Összezavarodtam. Mit akart ezzel az egésszel? Végül úgy döntöttem, hogy utána megyek.
-Alexy várj!-rohantam utána-Beszéljük meg ezt az egészet!
-Nincs már miről beszélni! Úgy is mindig ugyanoda jutunk!
-Nem értelek!
-Mit nem értesz?
Csak álltam és néztem. Nem hittem a fülemnek. Jó, én is szeretem Alexyt, de csak mint barátot. Pláne, hogy eddig meleg volt.
-Én...nem is tudom mit mondjak... szeretlek mint a legjobb barátomat!
-Ne is mondj semmit! Egy darabig nem akarok veled találkozni!
Megint elindult egyre gyorsabban. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy hagyom a fenébe. Minek idegesítsem fel magam? Aztán mégiscsak utána mentem.
-Alexy várj már egy kicsit! Nem értelek! Most mi a fene bajod van?
Nem szólt semmit csak duzzogva ment tovább előre. Még csak rám se nézett!
-Alexy kérlek! Várj már!
De csak ment előre. Úgy döntöttem békén hagyom.


---♡---

Miután bevásároltam elmentem a kórházba. Armin és Bonnie vidáman újságolták, hogy kiengedik Armint. Én is megörültem neki. Segítettem összepakolni a cuccokat és megvártuk Szvetlánát és Igort, akik hazavitték Armint. Én pedig elmentem haza. Kentin már várt a kapuban.
-Szia Nami! Híreim vannak!
-Szia Kentin! Gyere, mesélj!
Felmentünk és Kentin mesélni kezdett.
-Elkaptuk Viktort!
-Ez nagyszerű!
-Nem éppen. Az apja el akarja vinni haza. A diplomáciai mentességére hivatkozva!
-Az meg mi a fene?
-Mivel Viktor apja nagykövet, ezért szinte érinthetetlen. És ezt a fia is gyakorolhatja! Tehát addig kell cselekednünk, ameddig nem jön meg a nagykövetúr!
-Oha...és mikor jön?
-Két nap múlva! Szóval szinte veszett az ügy! Semmit nem mond, kivéve...
Gyanúsan nézett rám, szinte tudtam mire gondol.
-Kivéve mi?
-Veled akar beszélni!
-Velem? Ez remek. És gondolom most azért jöttél, hogy elmondd mit szedjek ki belőle!
-Igazából nem. Csak megkérlek, hogy ne beszélj vele!
-Miért ne? Hátha elmond valamit!
-Nami, kérlek! Hagyd ezt a profikra!
-Meglátom!-mondtam és átöleltem.
Még beszélgettünk egy kicsit, aztán elmeséltem az Alexyvel történteket. Nem mondhatnám, hogy örült neki.
-Mondtam, hogy hagyd a francba azt a...
-Kentin! De igazad van! Jobb ha most nem találkozok vele egy ideig.
Ennyiben maradtunk. Aztán valahogy úgy alakult, hogy Kentin nálam aludt. Reggel pedig együtt mentünk el a rendőrségre. Végül is annyiban maradtunk, hogy beszélek Viktorral.
Először egy irodába kellett bemennem Gilhez és a rendőrkapitányhoz. Megbeszéltük, hogy amint fenyegetve érzem magam kijövök. És megpróbálom nem magamra haragítani Viktort.
Amikor bementem Viktorhoz, éppen cigizett. Volt valami furcsa csillogás a szemében. Leültem a vele szemben lévő székre. Nagyon féltem tőle. Mintha nem is ugyanaz az ember lett volna, mint akit gyerekként megismertem. Nem is szólaltam meg egy jó darabig, sőt még csak rá se néztem. Aztán ő szólalt meg először.
-Szia Aname! Hát eljöttél?
-Dehogy is jöttem el! Csak egy hologram vagyok!
-Még mindig vicces vagy. Hallottam, hogy beszéltél anyuval.
-És ha igen? Végül is van jogom azt hívni, akit csak akarok.
-Hát tényleg van... de kinek mondtad el, amit megtudtál?
-Anyukád sütireceptjét? Senkinek!!
-Ne nézz hülyének! Tudom, hogy tudod!
-Én meg tudom, hogy tudod, hogy tudom! Csak annyit kérdeznék, hogy mi a problémája Naviernek a Szokolov családdal?
-Én meg annyit mondok, hogy nem mondom meg!
-Miért akartad megölni Armint?
-Nem én voltam...
-Miért akartad megölni Armint?
-Mondtam már, hogy nem én voltam!
-Miért akartad megölni Armint?
Direkt hergeltem ezzel. Elvégre tudta mindenki, hogy ő volt. Már csak a vallomást kellett kicsikarni belőle. Még vagy hússzor megkérdeztem, aztán huszonegyedszerre tettem bele egy kis csavart!
-Miért akartad megölni Bonnie-t és Armint?
-Mi? Bonnie-t nem akartam...őt nem!
-Megvagy te disznó! Lebuktattad saját magad! Egy ilyen piti dologgal buktál le, amit a Helyszínelőkben láttam.
-Mi? De én... Megvárom apámat, aztán lelépünk innen!
Ekkor lépett be a szobába Gil és a rendőrkapitány.
-Sajnos nem megy innen sehova! Az apja is végignézte a beismerő vallomását, úgyhogy nincs mit tenni.
-Nem érdekel! Majd Navier ügyvédei kihúznak a pácból!
-Drága Viktor, hamarosan Navierrel egy cellában fogtok nyaralni.-Mondtam diadalittasan.
Elvitték Viktort, engem meg mindenki megtapsolt. Sokan azt tanácsolták válasszam magamnak a bűnmegelőző pályát. És az az érdekes, hogy el is gondolkoztam rajta!
Viktor bekerült egy sötét cellába. Most már nem tud bántani senkit. Legalább is egyenlőre.


Most, hogy Viktor a sitten csücsül kicsit nyugodtabb vagyok! Ráadásul közelebb kerültünk Navierhez. Most már biztosan elkaplak Francis Navier. És ha elkaplak mocskosul elbánok veled!



3 megjegyzés:

  1. Szia! :) szeretnék neked átadni egy virtuális díjat :) a többi információt megtalálod az oldalamon ^^
    http://kecske-felho.blogspot.hu/p/d.html?m=1

    VálaszTörlés