Ki a fene telefonál?

Suli után éppen hazafelé indultam, amikor megszólalt a telefonom. Nagyon rossz érzés fogott el, nem is akartam felvenni. Kiírta ugyan a számot, de fogalmam sem volt kié lehet. Pár másodperccel később aztán elhallgatott.

Azonban nem örülhettem, mivel ismét megszólalt. Hogy őszinte legyek, féltem. Nem tudom megmagyarázni mitől, de rettegtem megnyomni azt a kis zöld gombot. Még hatszor megismétlődött ez az incidens, majd erőt vettem magamon és felvettem a telefont. Remegő hanggal szóltam bele:

-Ha...ha...halló?

-Ne legyél ideges!-válaszolt egy torzított hang a vonal másik végén-Nagyon jól ismerlek téged!

-Kivel beszélek?

-Nem mindegy? Tudok az egész akcióról! 

-Nem tudom mi a fenéről beszél!

-Ha azt csinálod amit mondok nem lesz bajod! Nem szólhatsz senkinek erről a beszélgetésről!

-Mert...mi lesz, ha elmondom?

-Gondolom, nem szeretnéd, ha a te Alexy barátodnak baja esne....

-Nem...azt tényleg nem szeretném!

-Okos kislány! Nemsokára jelentkezem!

Letette a telefont, és én nem tudtam mit csináljak. Az lenne a legcélszerűbb, ha elmondanám az egészet Kentinnek. Hirtelen felindulásból visszahívtam az előbbi számot, de hihetetlen módon nem volt kapcsolható! Nem tudtam mi a fenét csináljak. Aztán úgy döntöttem, nem kezdek magánakciókat, az egészet elmondom Kentinnek. Mielőtt odaértem volna a ház elé, újra megcsörrent a mobil. Követ. Valahonnan figyel. Tudja hol vagyok. 

-Hova-hova ilyen sietősen?

-Semmi köze hozzá!

-Ne feledd virágom, ha egy szót is szólsz, Alexy barátod szenvedni fog!

-Mit akar tőlem!?

-Információkat, mappákat, dokumentumokat. Mindent amit a Navier-családról tudni lehet.

-Dögöljön meg!

-Előbb-utóbb mindenkivel megtörténik! Na, de csak ésszel!!

Zavarodottan kopogtam be Kentinék ajtaján. Mikor ajtót nyitott és meglátott szóvá is tette. Aztán makogtam neki valamit, hogy csak izgulok a küldetésem miatt. Aztán pár perc múlva, már úton is voltam haza. Útközben meghánytam-vetettem magamban a dolgokat azzal kapcsolatban, ki is ez a telefonos jótétlélek. De nem jutottam semmire, azonkívül persze, hogy marha nagy bajban vagyok.
Egész éjjel nem aludtam, csak forgolódtam. Nagyon rosszat sejtettem, és nem tudtam mit tehetnék. Nem akartam belemenni az ismeretlen telefonos játékába, de azt se akartam, hogy Alexynek baja essen. Lehet, hogy csak blöfföl, de lehet, hogy nem. Addig rágódtam ezen a dolgon amíg el nem nyomott az álom.

Másnap fáradtan mentem iskolába. Az agyam kattogott, mit kellene csinálnom. Végül úgy döntöttem, hogy nem szólok Kentinnek a zaklatóról. Legalább is addig nem, amíg kézben tudom tartani a dolgokat. A baj ott kezdődött, hogy soha nem is volt a kezemben....
Megpróbáltam elkerülni Alexyt, ami hellyel-közzel sikerült is. Bárhova mentem, bármit csináltam úgy éreztem, hogy valaki figyel. Mindenkiben a gonosz telefonálót véltem felfedezni.
A nagyon hosszú és félelmekkel teli nap után elindultam haza. Hűvös volt már, ezért felvettem a pulcsimat. A zsebébe nyúltam, és találtam benne egy kis levelet. Végigfutott a hátamon a hideg....ki a fene tehette bele? Egész idő alatt a táskámban volt, reggel pedig még tuti nem volt benne. Remegő kézzel bontottam fel a levelet amire csak két mondat volt írva:

"Eddig ügyesen csinálod! Várd a hívásom!"

Kínomban nem tudtam mit csináljak. Legszívesebben elrohantam volna haza, bebújtam volna az ágy alá és vártam volna a csodát. Azt írja, hogy várjam a hívását? Dehogy várom, de úgyis hív! Nem fért a fejembe, hogy tudta belecsempészni a levelet a zsebembe? Egy magyarázatot találtam rá, méghozzá azt, hogy a zaklatóm az iskolában van!!
Otthon aztán elgondolkodtam, ki az, akinek érdekében állna a Navier-üggyel foglalkozni. Ambert sokan utálják, de ez nem jó indok... Nem sok embert ismerek a suliban, az osztálytársaimon kívül, ezért feladtam a nyomozást.
22:37 perckor megszólalt a mobilom. Ismét másik számon hívott...
-Megkaptad a levelemet?
-Ki a fene maga?
-Én kérdeztem előbb! A kilétem pedig ne nagyon foglalkoztasson!
-Mégis, hogy a jó f...fenébe rakta bele a zsebembe a levelet?
-Ügyes voltam, te pedig figyelmetlen! De térjünk rá a komolyabb dolgokra! Megkapod az első feladatodat!
-Nem is tudom, miért megyek bele ebbe a marhaságba! A legjobb lenne...
-Ne dumálj már, tudod mit kockáztatsz! Kezdetben hozd el nekem Francis Navier aktáját a pasid házából! A többit később...
Letette a telefont. A beszélgetéseink soha nem hosszabbak 3 percnél, és mindig másik számról hív, ami utána nem lesz elérhető többet. Alaposan felkészült erre az egészre. De most mégis, hogy fogom elhozni Kentinéktől Francis aktáját úgy, hogy le ne bukjak?
Alaposan beleragadtam a lekvárba és nem tudom, hogy mászhatnék ki.

---♡---

Kentin nagyon örült, amikor meglátott. Láttam a szemén, hogy nem sokat aludt az utóbbi napokban. Bementünk a konyhába és Kentin főzött egy teát, mikor kész lett, leült velem szembe, az asztalhoz.

-Annyi kávét ittam a napokban, hogy már az ereimben is az folyik!

-Azt el is hiszem...Hogy álltok a nyomozással Kentin?

-Nem mondhatok sokat...mert még mi se tudunk igazából semmit. Orrvérzésig nézegethetem Navier aktáját, de akkor sem találom meg azt amit kerestem!

-Bizonyítékot, nyomot vagy tudom is én!

-Megengeded, hogy átnézzem én is? Tudod, segíteni szeretnék neked!
-Persze! El is viheted! Semmi nincs benne, amit a wikipedia ne tudna róla!
El akartam mondani mindent neki, de féltem. Így sem alszik napok óta, nem akartam még ezzel is nyaggatni.
-Kentin...köszönöm! Megpróbálok valamit kiokoskodni belőle!
-Annyira jó, hogy vagy nekem!
Átölelt, megsimogatta a hátamat majd egy puszit nyomott a homlokomra. Ő ment nyomozni és meg várhattam a következő hívást.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen megszerzem ezt a mappát. De minek kellhet valakinek?
Amint kijöttem Kentinéktől megszólalt a telefonom, de nem vettem fel. Hosszasan csörgött, majd elhallgatott. Párperc múlva megismétlődött az egész és még vagy öt alkalommal. Nem tudom milyen felindulásból csináltam, de elegem lett mindenből. Nem tudom miért, de velem minden megtörténik. Az egész életem olyan, mintha valami regényhős lennék, és az írónőm egy pszihopata disznó! Mert hogy ez egy átlagos lánnyal aligha fordulhat elő! A hatodik csörgésre aztán felvettem a telefont.
-Mért nem veszed fel a telefont?-üvöltötte-Nem tudod mit kockáztatsz?
-Magánéletem is van!
-Addig nincs, amíg én azt nem mondom! Világos cicus?
Hirtelen felgyulladt az a kis villanykörte a fejem felett. Nem hiszem el, hogy Castiel csinált bolondot belőlem! Minden beleillik a képbe. De úgy döntöttem, most már kiderítem mit akar ez a bolond gyerek.
-Megvan a dosszié! Mit akar, hová vigyem?
Pár másodperc csönd, majd a "zaklató" zavarodottan megszólalt.
-Má...máris?
-Mit húzzam az időt! Na most kell vagy nem?
-Kell, de... tudod mit? Hozd el személyesen! De ha blöffölsz Alexy barátod csúnyán meg fogja bánni!
-Blöfföl!
-Namuciiiiii! Segíts kérlek! Siess, mert ez bolond! Itt...
Megszakadt a vonal, és már nem is volt hívható! Mi a fene folyik itt?

---☆---

 Akár Castiel, akár a Jóisten most jött el az ideje, hogy beavassam Kentint és Gilt a történtekbe. Ez már nem játék. Alexyt elrabolták és a jóég tudja mit csinálnak majd vele. Beleőrültem volna a tudatba, hogy miattam esett volna baja.
Amikor elmondtam Kentinnek, hogy mi a helyzet nagyon mérges lett rám. Még sosem láttam ilyen dühösnek, és most teljesen jogos is volt a kiakadása.
-Bolond vagy? Miért nem szóltál?
-Azt hittem ura vagyok a helyzetnek!
-Rosszul hitted! Itt vagyunk mi, sőt Alexy szülei is! Tudod, hogy magánnyomozók! Segítettek volna!
-Erre nem is gondoltam! De az összes hívás maximum 3 perc volt és kétszer nem hívott ugyanarról a számról!
-Nagyon örülök, hogy ilyen sok Helyszínelőket nézel, de tudod, a valóság sokkal másabb! Bízd ezt a profikra!
-Vagyis rád?
-Apámra! Vagy Szvetlána és Igor Szokolovra! De most mindegy! Mikor szokott hívni a zaklató?
-Mindig máskor, mindig más számról! De én már tudom ki az!
Csak nézett rám értetlenül, majd rám parancsolt, hogy mondjam meg amit tudok.
-Castiel az!
-És mire alapozod? Van valami konkrétum?
-Háát...cicának szólított!
-Aname, megnyugtatlak! Nem hiszem, hogy Castiel lenne az. Ez az egész megszervezett, ráadásul Alexy ismeri. De most ne ezen agyalj! Csinálj mindent úgy ahogy eddig, és ha hív mi is hallani fogjuk minden egyes szavát!
Nem nyugtatott meg teljesen. Tudtam nagyon jól, hogy Castiel hívogat.
Kentin elment fürödni, én meg ültem a nappaliba és vártam a csodát, de a telefonom csak nem akart megszólalni. Mivel egy óra múlva sem jött ki Kentin a fürdőből, bekukucskáltam a fürdőszobába. Szegényem annyira kimerült, hogy elaludt a fürdőkádban.

Aztán hívott Cas... akarom mondani, a zaklató. Kentin felriadt, magára tekert egy törölközőt, és felvette a fülhallgatóját, majd intett, hogy vegyem fel a telefont.

-Találkozni akarok veled! Hozd el a mappát az Északi Parkba ma 19 órára. Ott leülsz az egyetlen kék padra és vársz! Ha jót akarsz, egyedül jössz.

Ezzel megszakadt a vonal.

-Sikerült bemérni a hívás helyét?

-Aname? Most mondta, hogy találkozni akar veled! Minek kellene bemérni? Mennyi krimit nézel te?

-Elég sokat! Kentin...félek! 

-Tudom! De ott leszünk veled! Bátornak kell lenned, Alexy bízik benned, és én is!

-Mi lesz ha elrontok valamit?

-Semmit nem tudsz elrontani! Ne félj!

18:25-kor már a padon ültem, Kentinék pedig nem messze tőlem figyelték az eseményeket. Soha nem telt olyan gyorsan az idő, mint akkor. A megbeszélt idő előtt tíz perccel valaki leült mellém a padra. A szívem vadul kalapált, nem mertem oldalra nézni.

-Na sikerült cicus?

Csodák csodájára Castiel volt az! Tudtam, hogy ő csinálja!

-Szóval te vagy az!

-Mi vagyok én?

-Hol van Alexy?

-Hát honnan a rettenetből tudjam? 

-Ne szórakozz velem! Mi a fenének kellett neked a Navier mappa?

-Aname, szeded a bogyóidat? Nem értem egy szavadat sem! Milyen mappa? Csak ideültem melléd! 

-És minek kellett volna sikerülni?

-Megígérted, hogy beszélsz Lysanderrel! Tudod, mert miattad depressziós! Neked meg valami az agyadra ment! Aludd ki magad! Szevasz!

Hát ez nagyon égő volt! Amúgy sem tartott normálisnak, most viszont egyenesen hülyének néz! Ráadásul az akciót is elronthattam volna!

Elérkezett az idő, hogy találkozzak a titokzatos hívogatóval. 19:49ig csak ültem, de nem jött senki. Már feladtam volna, mikor egy motoros húzott át a parkon, majd megállt előttem, felültetett a motorjára és elhajtott velem az isten háta mögé!

Órákon át vitt a motorral, és már csak abban bíztam, hogy Kentinék nem vesztettek minket szem elől. Be kell vallanom rettenetesen féltem. Aztán megálltunk valahol, egy hatalmas tó mellett, ahol szerpentines volt az út. Tudtam, hogy minden kis információ fontos lehet, ezért jegyeztem meg ezt is. Leszállt a motorról, levett engem is majd kivette a kezemből a mappát. Beleolvasott aztán dühösen beledobta az egészet a tóba. 

-Ezt nem hiszem el! Ebből aztán semmit nem tudtam meg! 

-Ismerős a hangod! Nem ismerlek valahonnan?

Aztán szépen lassan levette a bukósisakot és amikor megláttam ki az, elállt a szavam. Ugyanis régi jó ismerősöm volt az Viktor Davidson. Vele akkor ismerkedtem meg, amikor Dél-Amerikában laktunk. Az akkori brazil nagykövet fia, aki a titkosszolgálatnak dolgozott, majd később sima nyomozóként dolgozott. 

Még kicsi voltam, amikor megismertem. Én 12 voltam ő pedig 19 . Mindig kis cicalánynak becézett, és megígérte nekem, ha felnövök eljön, és randizunk egyet! Azóta 6 év telt el. De én nem egészen ilyen randira gondoltam.

-Hol van Alexy?

-Nem is örülsz nekem?

-Más körülmények között talán örülnék! De, hogy tehettél velem ilyet? 

-Nem volt más választásom! Kellett az a mappa!

-Hogy aztán jó dolgodba belehajítsd a vízbe! De ha Alexynek egy hajszála is meggörbül Viktor, nem állok jót magamért!

-Nem lesz baja! De segítesz nekem! 

-Én már Kentinnek segítek, neked nem!

-Dehogynem segítesz! Mert amíg nem segítesz, Alexy minden nap elveszti egy ujját!

-Ezt nem teheted meg! Tudom ki vagy, és el is mondom Kentinnek!

-Te tudod! Én mindenesetre addig nyiszálom a kis Alexy ujjakat amíg nem segítesz!

-Pedig régen szerettelek! De nagyon félreismertelek!

Nem szólt semmit, felültetett a motorra és visszavitt a parkba. Aztán ahogy jött, úgy el is ment. Én meg nem tudtam mihez kezdjek.

Valaki segítsen!