Titkok vol.3 Végre kiderül az igazság

Mondanom sem kell, elég őrült heteket hagytam magam mögött. Úgy éreztem mindenki megbolondult körülöttem.
Nathaniel és Amber már egy hete elmentek. Azóta sem tudtam meg a pontos igazságot. Az fáj az egészben, hogy még Kentin sem mond igazat. Nem tudom mi folyik itt, de már le is tettem arról, hogy megtudom. Semmi esélyét nem láttam, hogy kihúzok valamit Kentinből, így hát úgy  tettem, mint akit egyáltalán nem izgat.
Egyik nap suli után hazafelé menet megláttam Nathaniel apját az egyik újság címlapján. Beszaladtam a boltba és megvettem. A címlapon ez állt:

"Francis Navier, helyi üzletember úgy tűnik bajba került! Egy megbízható forrás szerint a milliárdos cége annyira rossz anyagi helyzetben van, hogy Navier csődöt akar jelenteni. Nem mellesleg a cége amúgy sem volt az ország legbecsületesebbje. Rengeteg dolgozóját elbocsájtotta vagy éppen ki sem fizette. Egy biztos, Francis és családja nem tartózkodik már a városban, mivel hosszabb vakációra mentek, s megkeresésünkre sem reagáltak. A dolgozóit is megkérdeztük az ügyben, de persze nem mernek nyilatkozni!"

Elég érdekes! Ezek szerint mégsem üzleti úton vannak, ha az üzlet nem is működik. Amikor előkerül egy darabka a kirakósból, ahelyett, hogy összeállna a kép egyre jobban esik szét. A gondolataim össze-vissza cikáztak, amikor nekimentem valakinek.
-Bocsánat! Nem vettelek észre!
-Semmi baj Aname! Megismersz?
-Jade ugye? Merre mész?
-Dolgozni megyek! Tudod én vagyok Navierék kertésze.
-Most is? Hiszen nincs otthon senki!
-Az lehet, de a növényeknek akkor is kell a törődés!
-Igaz, mostanában elég szétszórt vagyok!
-Te jóban vagy Nathaniellel igaz? Sok kép van a szobájában rólad!
-Mi? Rólam!? Az nem lehet...
-Olyan képek, amik... nem tudom neked elmagyarázni, de...
-Jól van azt hiszem értem! Voltál fent Nathaniel szobájában?
-Voltam! Mesélt is pár dolgot...nem is hittem volna róla!!
-Mit mesélt Jade? Légyszi mondd el! Nagyon fontos lenne!
-Most rohannom kell Aname, de délután gyere ehhez a kávézóhoz és elmondok mindent!
Kezembe nyomott egy kis papírcetlit, majd elment.
Azt már megtudtam, hogy Kentin igazat mondott a képekkel kapcsolatban. Remélem miután beszéltem Jaddel okosabb leszek mint most.

Mikor hazaértem Agatha nénikém ott ült az ágyam szélén. Nagyon szomorúnak tűnt. Reméltem azért nem azt akarja bejelenteni, hogy mégsem marad itt.
Szerencsére, csak valami verseny miatt volt szomorú, amit nem ő nyert meg. Mivel ő volt az egyetlen az életemben akivel őszintén beszélhettem elmeséltem neki mindent. Kentint, Nathanielt, a hazugságokat a verekedést, a mostani újságot és azt is amit Jade mondott. Sokáig csak nézett maga elé, majd megszólalt.
-Aname drágám, te két kamaszfiú szerelmi élete középpontjában állsz. Mindkét fiú odáig van érted, és egymást szekálják. Nincs itt semmiféle titok...egyszerűen szerelmesek! Francis Navier cégéhez meg pláne nincs köze!
Persze, ha ez ilyen egyszerű lenne! Vagy ilyen egyszerű? Mindenesetre meghallgatom Jadet, aztán lesz ami lesz.

Persze Jade nem egyedül jött. Alexy és Ibrahim cica is elkísérték. Remélem attól függetlenül elmondja Jade amit akart!
-Namuciiii! Ne haragudj a múltkoriért! Szeretsz még?
-Hát persze! Gyertek, menjünk be!
Bementünk, rendeltünk és Jade elkezdett mesélni.
-Aname! Nathaniel nem az a pedáns DÖK elnök, akinek hiszed! Valójában elég nagy szemét, már bocsánat!
-Hogy érted azt, hogy szemét?
-Sokakat megzsarolt, vagy éppen pénzért adta a dolgozatkérdéseket.
-Minek kellett neki pénz? Gazdag.
-Az lehet. Neki ez csak szórakozás volt.
-És nem tudsz valami üzletről közte és Kentin között?
-Nem...de biztos veled kapcsolatos! Ugyanis egyszer hallottam, amikor Nathaniel telefonon beszélt valakivel. Azt mondta vannak rólad képei, és ha nem akarja, hogy ki legyen plakátolva a város velük, akkor fizetnie kell!
-Érdekes...Jade köszönöm, hogy ezt elmesélted nekem! Remélem nem lesz belőle bajod!
-Szívesen segítek neked! Ha gondolod, beviszlek a házba, ha körül akarsz nézni!
-Az elég veszélyes lenne! Még csak az kéne, hogy lebukjak... így is elég őrült életem van!
-Mindenesetre ha meggondolod magad, akkor szólj és segítek! Ha nem találkoznánk, akkor szólj Alexynek!
Megígértem neki! Igazából jó ötletnek tűnt, de nem akartam bajba kerülni. Pláne, ha ennyire befolyásosak. Nem is tudnám kimagyarázni magam! Legjobb az lesz, ha számon kérem Kentint.
A kirakós darabjai egyre gyűltek, de egyenlőre nagy összevisszaságot alkottak!
Felhívtam Kentint, de nem vette fel a telefont. Fogtam magam és elmentem hozzájuk. Kopogtam az ajtón és rövid várakozás után Kentin anyukája nyitott ajtót.
-Aname! Gyere be! Kentin éppen edz azért nem vette fel a telefont!
-Köszönöm! Meddig tart még az edzése?
-Hát drágám, ez erőteljesen függ Giltől! Szerintem még fél órát!
-Akkor visszajövök később!
-Maradj nyugodtan! Legalább megismerjük egymást közelebbről!
-Rendben!
Bementem. Kentin anyukája nagyon finom teát főzött. Elkezdtünk beszélgetni mindenféléről. Elmesélt pár dolgot Kentin kiskoráról, azt hogy ismerkedett meg Gillel és azt, hogy mennyire szeret varrni.
-Tudod, sok minden lehettem volna, de élek-halok a varrásért. Ezért is örültem annyira, amikor Francis Navier állást adott nekem.
-Naviernek dolgozik?
-Mint itt olyan sokan! Minden ruhát amit készítek, egyből viszik a butikba. Ahol Leigh eladja őket.
-Leigh is neki dolgozik?
-Persze, ahogy a szülei is! Farmjuk van és amit megtermelnek megy a piacra. Így nincs szüksége a városnak segítségre! Megtermelünk magunknak mindent!
-És most, hogy tönkre megy a cég?
-Nem megy az tönkre! Navier erős és sok pénze van. De ha többet szeretnél tudni kérdezd meg Leigh Ainsworth-ot. Az ő butikjában árulják a ruháimat. Ő közelebb van a Navierekhez mint mi!
-Rendben van, köszönöm! Azt hiszem, most megyek!
-Nem várod meg Kentint?
-Majd visszajövök később! Mondja meg neki legyen szíves, hogy szeretem és sietek vissza!
Igaz, ami igaz nem volt egy szép gesztus tőlem, de most forró nyomon vagyok. Ha nem mondják meg mi az a titok, majd én kiderítem!
Leighel még sosem beszéltem négyszemközt. Nem is fordult meg a fejemben, mivel Rosa barátja. Így kicsit zavarba is jöttem, mikor odamentem hozzá.
-Szia Leigh! Beszélhetnék veled?
-Szia! Te nem Rosalya barátnője vagy? Rosalya nem tudom, hogy hol van!
-De most nem Rosa miatt jöttem!
-Hanem?
-A Navier családról szeretnék megtudni egyet s mást!
Leigh kikerekedett szemekkel nézett rám.
-Mit mondjak...róluk? Nem értelek!
-Figyelj Leigh...Az elmúlt időszak elég zavaros volt az életemben...Nem tudom, miért érdekel ez annyira, de Nathaniel és Kentin valamiben sántikálnak és nem mondanak semmit. Leigh...te vagy az egyetlen, akihez fordulhatok! Segíts kérlek!
Ekkor fakadtam sírva hosszú idő után először. Leigh ekkor átölelt. Nagyon jól esett, hogy valaki törődik az érzelmeimmel.

-Figyelj Aname... Én nem tudok semmi olyat mondani neked ami segíthet! De hidd el, Kentin nagyon szeret téged! Tudom, mert....tudom! Navierékkel meg próbálj meg nem foglalkozni! De ha annyira kíváncsi vagy majd Lysander elvisz téged a szüleink farmjára! Hátha megtalálod amit keresel!

Felhívta Lysandert, de nem vette fel a telefont. Aztán annyiban maradtunk, hogy ha még aktuális lesz a látogatás, visszajövök. 

Visszamentem Kentinékhez. Úgy döntöttem, hogy akármi történjék, most kiszedem belőle az igazságot! 

Amikor odaértem Kentin már a kapuban várt, aztán felmentünk a szobájába. 

-Kentin! Mi ez az egész? Mondd már meg az igazságot kérlek!!

-Aname! Elmondom a teljes igazságot úgy ahogy van! Nem akarok tovább hazudni neked! De ígérd meg, hogy hallgatsz erről! 

-Megígérem harmadszorra is! Csak kérlek ne nézz hülyének tovább!

-A helyzet a következő! Francis Navier a markában tartja az egész várost! Nem éppen szeretetreméltó egy ember! Az igaz, hogy rettenetes ember, aki rettenetes dolgokat művel. Ezért úgy döntött az igazságszolgáltatás, hogy megbuktatja egyeduralmát a város felett. Kellett valaki, akit kiképeznek erre a feladatra. Olyan ember kellett, aki egyszerűen be tud épülni a Navierék közé. Ez a valaki én lettem. Ezért kellett a katonasuliba mennem. Aztán megkezdtük a nyomozást. Nathaniel a segítségünk! Ő ment el először a rendőrségre bejelentést tenni. Így Nat és én "jó barátok" lettünk. Ezért mentem el én is Olaszországba utánatok! Megbeszéltük Nathaniellel, hogy szakítania kell veled két okból!

-Mi volt az a két ok?

-Először is, nem akartunk bajba sodorni. Másodszor is, nagyon szerettelek és szeretlek most is!

Kaptam egy csókot. Kezdtem érezni, hogy most tényleg az igazat mondja.

-Visszatérve, az iskolai verekedés nem volt betervezve. Az csak egy hirtelen felindulás volt, amit nem tudok megmagyarázni. Az üzlet, amit a parkban hallottál az a Navier papa lebuktatásáról szólt. Megesküszöm neked Nami, hogy ez az igazság! 

-Ezt miért higgyem el neked? Ez még hihetetlenebb mint az előző két sztorid!

-Igazat mond!-mondta egy hang a hátam mögött. Legnagyobb megdöbbenésemre Gil volt az. Csakhogy nem volt egyedül, Nathaniel is vele volt!

-Ez most ugye csak egy vicc?? Ez nem lehet komoly!

-Hidd el Aname, ez az igazság!-modta Gil-De számíthatunk a diszkréciódra?

-Persze! Hallgatok!

Nathaniel odajött mellém, átölelt és azt mondta:

-Ne haragudj rám kérlek! Van pár dolog, amit megbántam és most már visszacsinálnám az egészet! Azt bánom a legjobban, hogy megbántottalak téged! 

-Nathaniel...semmi baj! 

Ekkor Gil elvitte Nathot. Muszáj volt, mivel neki most Olaszországban kellene lenni, valahogy vissza kellett csempészni oda. Ketten maradtunk Kentinnel a szobában:

-Haragszol rám Nami?

-Erre most mit mondjak? Mondjam azt, hogy örülök annak, hogy össze-vissza hazudtál nekem?

-Mit tehettem volna? Úgy volt, hogy csak az akció után tudod meg, hogy itt vagyok! Szeretlek téged!

-Tudom nagyon jól! És én is szeretlek! De ha nem vagyunk őszinték az elején...

-Ilyenre ne is gondolj! 

Magához húzott és megcsókolt.

Megnyugodtam! Lehet, hogy csak túlkíváncsiskodtam az egészet? És mi van ha miattam nem sikerül az akció? És miért vontak be mégis ebbe az egészbe? 

Túl sok kérdés maradt amire mihamarabb szeretnék válaszokat kapni!

Egy biztos, annak a sokat emlegetett kirakós játéknak sikerült kiraknom a széleit!