Utolsó hetem? Azt már nem!

Mondanom sem kell nagyon megdöbbentem!
-Anya? Apa? Ti meg mit kerestek itt?
-Érted jöttünk!
-Hogyhogy értem?
-Nem volt jó ötlet itt hagyni téged! Meg amúgy is Elisabeth nénikéd elköltözik a városból! Nem maradhatsz egyedül.
-Anya és Apa. Örülök, hogy így aggódtok értem, de Elisabeth nénivel egyszer sem találkoztam mióta elmentetek. A pénzemmel is remekül gazdálkodom, és van megtakarításom is! Higgyétek el nekem! Nem kell senki, hogy vigyázzon rám!
-Nincs apelláta! Mondhatsz bármit Aname  akkor sem maradhatsz itt tovább egyedül!
-Ti élvezitek ezt az egészet!? Kábé éltünk a fél világban és mire kiépítettem a kapcsolataimat elköltöztünk. Soha nem volt rendes életem! Most, hogy 8 hónapja itt élek, nehezen, de sikerült barátokat szereznem! Nem hagyok itt mindent! Megint!
-Márpedig ez nem rajtad fog múlni Aname! Akárhogy szájalsz kisasszony, jövőhét pénteken indulunk Hongkongba!
-És meddig maradunk? Négy hónap múlva elköltözünk megint?
Fogtam magam és eljöttem otthonról. Nem akartam elhinni, hogy a saját szüleim babrálnak ki velem ennyire. Nem akartam senkit sem látni, egyedül kellett megemésztenem magamban a dolgokat. Soha nem lesz rendes életem?
Elmentem a közeli parkba, ahol egy kis patak is csörgedezett és egy öreg kőhíd ívelt át rajta. Ez alá a híd alá szoktam elbújni a világ elől, s a magányomat csupán a békákkal osztom meg. Hihetetlenül el voltam keseredve. Pont most akarnak elvinni, amikor talán Ken van itt? Hogy hathatnám itt Alexyt, vagy mit mondanék Bonnie-nak és Rosanak? És a többiek? Még Castiel és Lysander is hiányozna, Nathanielről már nem is beszélve. Annyi az emlék és a barát. Nem akarok a büdös, szmogos Hongkongba. De nem tudom mit tehetnék. Semmi esélyem a szüleim ellen. Ha ők visznek nekem mennem kell! Elegem van mindenből.
Egy órát ücsörögtem a híd alatt, sírdogálva, azon gondolkozva, hogyan is lehetne itt maradnom. Elisabeth néni úgysem marad itt, és ha nincs felnőtt rokon én sem vagyok. E
Két tervem is volt , de egyik sem volt a legjobb.

"A" ötlet:
Megkérem Alexy és Armin bácsikáját Davet, hogy vállaljon értem felelősséget. Tudja, hogy Alexy legjobb barátja vagyok, és azt is mennyire becsületesen dolgozom. Azonkívül eléggé befolyásos ember. Pont ideális pótpapa lenne.
Azért amennyire nem vagyok neki szimpatikus, azt is eltudnám képzelni, hogy még ő biztatná Anyáékat, hogy vigyenek el.

"B" ötlet:
Összejövök valahogy újra Nathaniellel. A szüleink elég jól összeismerkedtek és talán bennük megbíznak annyira , hogy itt maradhatnék. Nathaniel apukája amúgy is elég marcona alak, így nagy biztonságban lennék az ő közelében.
A hátránya csupán annyi, hogy Nathaniel szülei tudják, hogy elsőre is "megjátszottuk" a kapcsolatot. Így soha nem egyeznének bele, hogy ott maradjak.

Kettőből nulla. Ugyanott vagyok, mint eddig voltam! Lassan elindultam vissza a lakásomba, hogy elkezdjek pakolni, amikor összefutottam Lysanderrel. Pont nem vele akartam találkozni, de neki is örültem.
-Szia Aname! Miért vagy ilyen szomorú?
-Lys, a szüleim visszajöttek Hongkongból!
-Dehát ez nagyszerű, nem?
-Elakarnak vinni magukkal!
-Ajjaj! Akkor nem nagyszerű. Miért nem mondod meg nekik, hogy nem akarsz menni!
-Te nem ismered őket Lys. Soha nem mennének bele. Mivel nincs felnőtt rokonom a városban.
-És Bonnie anyukája?
-Nem bíznak meg benne. Tudod Bonnie anyukája festő. Szerintük az nem tisztességes munka ha festéket fröcskölsz egy papírra. Felelőtlennek tartják, így oda nem mehetek.
-Majd én segítek. Elviszem hozzád a csajokat, és megmutatjuk a szüleidnek milyen fontos vagy nekünk, és bármelyikünk szülei szívesen figyelne rád is.
-Kedves vagy, de hogy tudnád erre rávenni a csajokat?
-Egy kedves új barátom mondta, mennyi rajongóm van. Hát összegyűjtöm ezeket a rajongóimat.
- Akkor rendben, egy próbát megér!
Elköszöntem Lysandertől és elmentem haza. Úgy beszéltük meg, hogy ma este nyolc felé jön át a lányokkal. Persze azt el se kell mesélnem, hogy a szüleim mennyire mérgesek
voltak rám.
-Így viselkedik egy felelősségteljes nagylány? Így akarsz itt maradni egyedül?
-Apa! Neked milyen gyerekkorod volt? Volt háziállatod, barátaid, elmehettél kirándulni, táborozni?
-Igen! Nagyon jó gyerekkorom volt! De ez hogy jön most ide?
-Hát úgy apa, hogy mióta élek nem volt semmilyen háziállatom, mert gyakran költöztünk és nem engedtétek. Nem voltak barátaim, mert nem volt időm megismerni senkit rendesen. Nem mehettem táborba se kirándulni, mert sosem lehetett tudni, mikor költözünk. Milyen gyerekkor volt ez?
-De mindened megvolt! Olyan holmijaid ami egy veled egykorú gyereknek sem voltak!
-Igazad van anya! De nem volt kivel játszanom azokkal a klassz holmikkal. Tudom, hogy mindent megtesztek értem, de már felnőtt vagyok! Nem kényszeríthettek, hogy veletek menjek.
-Oh...dehogyis nem!
Pont ebben a pillanatban ért ide Lysander a lányokkal. Kopogtak, én meg beengedtem őket. Anyáék eléggé meg voltak döbbenve, mikor besereglettek az ajtón.

 -Anya, Apa! Ők a barátaim!
-Üdvözlöm Önöket! Lysander vagyok! Ők itt az osztálytársaink, akik nem szeretnék, hogy Aname elmenjen. Bármelyikünk szülei szívesen vállalja a felelősséget is. Kérem, ne vigyék el Anamét!
-Remek! Most aztán nyugodtabb vagyok, hogy pár kamasz idejött azzal, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Hát tudjátok mit? Aname velünk jön és kész!

Ugye milyen remek szüleim vannak? De azt hiszem el kell kezdenem búcsúzkodni, mert ha nem találok ki valamit a héten, akkor mennem kell Hongkongba! Valaki segítsen!