Rémálom az étteremben

Hogy bevalljam őszintén, nem erre számítottam amikor idejöttem. Soha nem kellett még dolgoznom , pláne azért a kárért, amit más okozott. De valahogy csak kibírom azt a pár hónapot. Az étteremben heti 100 dollárt (23.000 ft) fogunk keresni, tehát 2 és fél hónapot kell ledogoznunk. Ez nagyban befolyásolja a tanulást, a bulizást és az Arminnal kettesben töltött időt. A munkaszerződésünk úgy szólt, hogy minden nap suli után 2 órát kell dolgoznunk, hétvégén 4 órát. Így tanulni is lesz időnk. Az első munkanap azonban olyan meglepetést tartogatott, amire nem is számítottam.

Az első munkanap egy keddi napra esett. Délután 3 órától kellett 5-ig dolgozni. Armint és Alexyt kocsival vitte Dave bácsi, nekem viszont busszal kellett mennem. Úgy látszik Dave bácsinak nem vagyok szimpatikus.... Amikor odaértem Dave bácsi kiosztotta a munkát.

- Ne féljetek, nem fogtok unatkozni a mai napon. Alexy és Armin, ti ketten pincérkedni fogtok. Aname kisasszony pedig mosogatni fog.

Hát ez nagyon szuper! Ha valamit utálok az a mosogatás. De az biztos, hogy Alexy ezt még nagyon csúnyán  meg fogja bánni!  Két óra mosogatás? Neincs az az isten, hogy ezt megúszd Alexy!

- Nem lesztek ám magányosak! Itt van még három osztálytársatok! Önként vállalták a munkát, mert bántja őket a lelkiismeret, vagy akármi is. Ők az újra festést dolgozzák le. -mondta Dave. Köpni nyelni nem tudtam mikor megtudtam, ki is az a három lelkiismeretes osztálytárs. Castiel, Nathaniel és Lysander lépett elő. Képzelem, hogy Castielt mennyire bántja a lelkiismeret, kb annyira mint vakegeret a lámpafény. - 10 perc múlva kezdtek. Addig csacsogjátok ki magatokat!

Dave bácsi elment. Én pedig egyből Castielnek szegeztem a kérdést.

-Téged mégis milyen lelkiismeret vett rá, hogy idegyere?

-Lysander annak a lelkiismeretnek a neve. Nem tudom egyáltalán mi a szart keresek itt!

-Kb azért Cas mert Te és Nathaniel törtétek el a vázát amit szegény Naminak kell kifizetni!- mondta Lysander

-Na azért nem kell engem az egekig magasztalni....Alexy és Armin is itt vannak.-mondtam felháborodva- Amúgy sem kellett volna idejönnötök, Lysander ezzel nincs megbocsájtva semmi!!!

-Na látod Lysander?! Ezt mondtam Neked! Minek kellett idejönnöm?

- Aname, lehet hogy nincs megbocsájtva semmi, de egy próbát megért!-mondta Lysander

-De még mindíg nem derült ki, hogy nekem miért kellett idejönni? Elvan ba...

-Fiúk-lányok kezdjetek el dolgozni mostmár! Nem a pofázásért fizetlek titeket!

Gyorsan odafordultam Arminhoz.

-Armin, a bácsikád mindíg ilyen szuper kedves ember volt?

-Nemár Nami...

-Armin én csak vicceltem. Na gyere adj egy puszit?

-Figyelj Nami, nem is tudom, hogy mondjam el ezt de...

-Armin?- nagyon bíztam benne, hogy nem úgy folytatja a mondatot, ahogy gondolom.-Armin, mit akarsz ezzel mondani?

-Neharagudj Nami...most, nem vagyok vicces hangulatban jó? Majd munka után beszélünk!-mondta és puszit adott a homlokomra. Nem nagyon tetszik nekem ez a viselkedés. Lehet, hogy szakítani akar, habár igazából nem is jártunk. Mondjuk úgy, hogy csak kavartunk. De akkor is...

Mondhatnám azt hogy jó volt az a két óra mosogatás, de nem volt az. Úgy is mondhatnám, hogy kifejezetten szar volt. Nem láttam még soha ennyi mosatlan edényt. Ráadásul ketten voltunk csak. Én meg egy ngyon "barátságos" hölgyemény, akit könnyebb volt átugrani mint megkerülni. Az "illata" pedig erősen hasonlított egy 10 napja döglött haléhoz. Legkedvesebb szava hozzám a "namostmárasztánkussolj" volt, pedig nem is mondtam semmit. Egész idő alatt Armin és Ken jártak a fejemben felváltva. Nem tudtam mi tévő legyek. Armin nem tudom mit akart azzal amit mondott, Ken pedig nem ad életjelet magáról. Úgy döntöttem, lesz ami lesz. Pasiból még akad, nem halok meg ezért az egyért.

Nagynehezen letelt az a két óra. Nehezen hittem el, hogy végeztem. Az 5 pincérke is eléggé ki volt fáradva ahogy láttam. Kerestem a szememmel Armint, és amikor megláttam, odamentem hozzá.

-Armin! Milyen volt a műszak?

-Nami! Hát ritkán fáradok el ennyire az biztos! És neked?

-Nekem sem volt egy leányálom, de mit akartál mondani nekem az előbb?

Nem mondott semmit, csak mosolygott maga elé. Ez meglehetősen fura volt. Lysander és Castiel együtt mentek haza, Armint és Alexyt Dave vitte, Én pedig busszal mentem Nathaniellel. Nagyon kedves volt.

-Köszönöm Nathaniel, hogy eljöttél Te is! Nagyon sokat jelent nekem!

-Ne köszönd Aname, hiszen miattam is tört el az a váza. Ez volt a legkevesebb!

-Kedves vagy... Amberrel javult a helyzet?

-Nem.....a szüleink még mindíg neki hisznek. Anyukám azért kicsit hisz nekem, de apa az nem. Számára nem létezik más csak a kis Amber.... Pedig én próbálok bizonyítani neki.

-Szerintem te már bizonyítottál. Ha nem látja milyen okos, és kedves fia van, azért ne magad okold.

-Rendes tőled, hogy ezt mondod! Alexynek nemigen jön be az ötlete, hogy összejön Amberrel.

- Tudom, de nekem már motoszkál valami az agyamban. De ez még titok!

-Hát majd meglátjuk.... Arminnal most ti együtt vagytok?

-Ez egy remek kérdés, mert még én sem tudom. Inkább azt mondanám, hogy nem... Nem vagyunk egy hullámhosszon ha stílusos akarok lenni!

-Akkor az úgy jó! Nincs kedved velem kávézni egyet így munka után?

Megittam vele egyet. Arminnal kapcsolatban igazam lett. Még aznap este felhívott, és megbeszéltük, hogy ennyi elég volt egymásból. Közölte velem ugyanis, hogy mást szeret... na és akkor mivan. Aztán átgondoltam mi is legyen az Amber üggyel. Szuper kis tervet eszeltem ki! Aminek a lényege, hogy....... bocsi, de erről majd később mesélek!

Nem mondhatnám, hogy gyorsan eltelt ez a két és fél hónap, de csak letelt valahogy. Mindennap Nathaniellel jöttem és mentem. Armin messzire elkerült, Castiel naponta kétszer beszólt valamit, Lysander meg megmaradt Lysandernek! Alexy peddig elsunnyogta ezt a pincérséget. Konkrétan direkt kificamította a csuklóját, így nem kellett pincérkednie. Dave bácsival ült egész nap az irodába és számlákat adott össze. Nem is tudom mivel járt rosszabbul.

Az utolsó napon Dave bácsi odajött hozzánk.

-Na gyerekek, sikeresen letörlesztettetek 6000 dollárt. Büszke vagyok rátok, hogy mind a hatan végigcsináltátok az egészet! Ezért úgy döntöttem, hogy mindannyian megtarthatjátok az ezreseteket! Megtanultátok a munka nehézségét, és a pénz értékét!

-Köszönjük szépen!-mondtuk egyszerre

-De a vázával mi lesz?-kérdeztem értetlenül.-Elvégre azért kellett eljönnünk dolgozni, mert az olyan nagyon drága!

-Egy: nem a váza drágasága miatt kellett dolgoznotok, hanem mert nem vigyáztatok a másik tulajdonára! Kettő: nem gondoljátok, hogy az eredeti 3ezer dolláros vázát hagyom kint, amikor 3 kamaszra bízom a luxusvillám?! Az összes értékes dolgot eltettem, és pár értéktelen replikát, másolatot raktam ki. Kíváncsi voltam, mennyire vagytok megbízhatóak! Na de mostmár mindegy! Megtanultátok a leckét, és most mehettek haza!

Összenéztünk és nem tudtunk megszólalni. Ott álltunk mint a birkák. Aztán mindenki elkezdte sorolni ki mire költi a maga 1000 dollárját.

-Én tuti valami fa...akarom mondani pöpec gitárt veszek a pénzemből!-mondta Castiel

-Én veszek magamnak egy zsiráfot!-mondta Alexy.- Na jó nem inkább ruhákat fogok...

Lysander könyveket akar venni, Armin új számítógépet, Nathaniel egyetemre teszi félre. Én meg majd felhasználom az Amber elleni tervemhez.... Ami azt illeti ez a pénz megkönnyíti majd az életemet.

Tulajdonképpen nem is volt rossz ez a munka...és ami a legjobb, hogy nagyon jó barátok lettünk Nathaniellel. Igazi jó barátok! Semmi szerelem, semmi kötöttség... csak igazi barátság.

Másra most egyenlőre úgy sem vágyom.