Reggel 4:45 -kor,(amikor az átlag gimnazista, aki 15 percre lakik a sulitól még alszik) megszólalt a kaputelefon. A legszebb álmomból vert fel az a vacak. Alig bírtam kikászálódni az ágyból és mégnehezebben botorkáltam oda a telefonhoz. Amikor felvettem, egy igazi friss, üde férfihang szólt bele a telefonba,
-Szia Nami! Alszol még?
-Persze Alexy éppen most fordulok a bal oldalamra! Mit szeretnél ilyen kora reggel?
-Felmenni hozzád!
-Alexy, most ébre..... najó gyere fel!
Nem csináltam belőle ügyet, hiszen az elmúlt héten folyamatosan ezt csinálta. Mostmár szerintem direkt! De egyre elöbb jön, szóval kezd pofátlanná válni.
-Alexy te nem szoktál aludni?-Kérdeztem- Egyre korábban jössz, és egyre tovább nyomod a csengőt!
-Nami, hogy az álmaid valóra váljanak, fel kell ébrefni, és tenni kell érte!
-De, hogy álmodni tudjak, ahhoz aludnom is kell!
-Ez most mindegy! Helyzet van Nami....
-Na mesélj! Most mi az a fontos, ami nem ért rá 3 órára?
-Hát van az az új kávézó, az iskolátol egy percre. Ott naaaaagyon fini a kávé.
-És tovább....
-Nincs tovább, csak ennyit akartam.
Annyira mérges lettem rá, hogy azt ki se tudom fejezni. De az a kis kajla mosolya mindíg megenyhít. Nagyon megszerettem Alexy-t, ő lett a legjobb barátom, Rosa-n kivűl persze. Alexy egy külön fejezetet érdemel az emberiség történelmében.
Megtörtént, hogy elmentünk a plázába, hogy felfrissítsük a ruhatáramat. (Amit megjegyzem nem láttam szükségesnek!) Amint nézegettük a miniszoknyákat, Alexy meglátott egy narancssárga fodros, csipkésalju szoknyát. Nekem is nagyon megtetszett, ezért odanyúltam, hogy megveszem. Igenám, de ekkor egy másik nő elvette előlem. Alexy odament hozzá és azt mondta:
-Hölgyem, kérem....magácskának nem igen állna jól ez a rikító narancssárga. Személyszerint szívesebben látnám valami fekete ruhában, az kiemelné a fiatalos báját!
A nő nem is tudott semmit se mondani, kicsit elpirult, visszatette a szoknyát és elment. A pénztárnál láttam, hogy a kosarát telepakolta fekete cuccokkal, amin Én már meg se lepődtem. Ha helyes pasi ad jó öltözködési tippeket, az sajnos csak meleg lehet. Ezért sokszor hallgatnak rájuk. Mondjuk nem is baj, hogy ilyen jóba lettünk Alexy-vel, legalább megszerzi nekem az összes jó cuccot.
De térjünk vissza a hajnali nagy csengősjelenethez. Alexy átölelt és éreztem, hogy ez a gyerek megint kitalált valami merényletet ellenem. De ha akkor tudom, amit most tudok, nem mentem volna bele ebbe az őrültségbe.
-Nami! Szeretnék kérni egy szivességet.
-Ne kímélj Alexy! Mondd csak mit találtál ki?
-A nagybátyám itt él a városban márévek óta. Nagyon gazdag, befolyásos ember, aki most elmenne a hétvégére kikapcsolódni és valakinek etetni kellene a kedvenc teknősét. Tehát arra a 2 napra be kellene költözni a villába. Arra gondoltam eljöhetnél velem.
-Elmegyek veled, de ígérd meg nekem, hogy semmi zűrt nem csinálsz!-MEGÍGÉRTE!
Ezzel megbeszéltük a dolgokat. A megállapodás úgy szólt, hogy pénteken egyből odamegyünk, és vasárnap reggel elmegyünk. Ha ez igy is lesz összeteszem a kezem.
Nagyon szép helyen volt a villa. Legszebb kilátás a tengerpartra, hatalmas medence, méregdrága bútorok és az a sok gyönyörű festmény. Elállt a lélegzetem is a látványtól. Azt hittem csak Alexy és Én leszünk a villában, de persze ott volt Armin is. Mióta jóban vagyok Alexyvel sokat vagyok Armin közelében. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a drága Alexy össze akar minket hozni.
-Bújj bele a fürdőruciba, aztán pancsizunk egyet!-lelkendezett Alexy.
Felvettem volna, de láttam, hogy Armin szomorú. Odamentem, hogy megvigasztaljam. De hála Alexynek nem tudtam odamenni. Mivel ekkor már a fél iskola vonult befele a villába. Még Amber is eljött. Pedig neki aztán van "ízlése a partikkal kapcsolatban"!
Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy hogy történhet ez meg velem. A gyomrom csomóba rándult, mivel Én, Alexy és Armin voltunk megbízva a ház "örzésével". Nekünk csak azt a kis hülye teknőst kellene etetnünk... és persze ha bármi tönkre megy azt ki kell fizetnünk. Nagyon-nagyon-nagyon rosszat sejtettem.
Átverekedtem magam a tömegen és megfogtam Armin csuklóját és elkezdtem magammal húzni.
-Armin csinálj valamit kérlek! Nagyon rossz vége lesz, ennek az egésznek!
-Nekem mondod Nami? Én már lélekben feljészültem a legrosszabbra!
- Armin, kérlek..... Vessünk véget ennek a bulinak mielőtt még elkezdődne.!!!
Armin odament ahhoz a kis hülyéhez és odahozta hozzám:
-Alexy, mit csinálsz? Bolond vagy? Az egész suli ittvan! Kizárt dolog, hogy ezt megússzuk balhé nélkül!
-Jajmár Nami, Armin! Nem lesz itt semmi baj! Egy-két óra aztán elmennek, addig érezzétek kicsit jobban magatokat, vagy egymást!-mondta mosolyogva majd közelebb tolt Arminhoz. Armin átölelte a derekamat, mélyen a szemembe nézett, és megcsókolt.
Erre nem számítottam. A bulin sokat táncoltunk, meg flörtöltünkaz igaz, de nem tudtam, hogy így érez. De sajnos azt se hogy én mit. Hagytam, hogy magával sodorjon a pillanat, és nem agyaltam tovább. Lesz ami lesz! A gyönyörű pillanatnak azonban egy csúnya csörömpölés vetett véget. Megrázkódtam, és a hang irányába néztem, de csak egy egyszerű kólásüveg tört össze. Ekkor Armin magafelé fordította az arcom.
- Nem haragszol? -mélyen érintett a kérdés. Megcsókol, és megkérdezi, hogy haragszom e rá. Végül annyit mondtam, hogy nem.
Szólt valami jó zene és táncoltunk. Egymás szemeiben fürödtünk, és kizártuk a külvilágot. Csak mi voltunk ott ketten. Pár órával később leültünk egy kicsit és játszottunk Armin PSP-jével. Minden olyan jól alakult, amikor még valami csörömpölt.
Hogy mi történt?
Castiel és Nathaniel összebalhéztak valamin, amire persze a társaság is ketté szakadt. Ennek egyenes következménye volt, hogy eltörjön az a 3 ezer dolláros váza, ami Arminék nagybátyjának kedvence volt. A buli ebben a pillanatban ért véget. A ház romokban, a váza törött, a medence tele lett szórva szeméttel és olyan volt mintha tornádó söpört volna végig.
Megköszöntem Alexynek, a történteket, habár Armin igazán jó történtekenek számít. Alexy látszólag nem aggódott egy csöppet sem. Én viszont annál inkább.
Armin, Alexy és Én kitakarítottuk a házat és rettegve vártuk a nagybácsi hazajövetelét. Vasárnap hajnalban meg is érkezett. Elmondtuk Neki, hogy bulit rendeztünk, és hogy eltört egy váza.
Megköszöntem Alexynek, a történteket, habár Armin igazán jó történtekenek számít. Alexy látszólag nem aggódott egy csöppet sem. Én viszont annál inkább.
Armin, Alexy és Én kitakarítottuk a házat és rettegve vártuk a nagybácsi hazajövetelét. Vasárnap hajnalban meg is érkezett. Elmondtuk Neki, hogy bulit rendeztünk, és hogy eltört egy váza.
-Van fogalmatok, hogy mennyit ért az a váza?-kiabált Dave bácsi- 3 ezer dollárba! Felfogjátok, hogy az mennyi pénz? Fejenként 1000 dollár (kb 230.000ft)! Ennyire ostobák vagytok?! Hogy a bánatba akarjátok ezt kifizetni? Merthogy kifizetitek az biztos!
-A szüleim Hong-Kongban vannak, diplomaták. A részemet ki tudom fizetni, ha a szüleim elutalják a pénzt!-mondtam, abban bízva, hogy ennyivel megúszom a dolgot...
-Csakhogy kedves Aname kisasszony, nem a szüleid miatt tört el az a váza, hanem miattatok! Nektek kell kifizetni a pénzt, nem a szüleiteknek!
Na paff neki.... most mi a fene lesz?
-És mégis, hogyan gondoltad ezt Dave bácsi?-kezdte reménykedve Alexy- Ha majd elkezdünk dolgozni, akkor kell törleszteni?
-Ne álmodozzatok ilyenről! Van egy éttermem a másik városban. Ott fogtok dolgozni, amíg a fejenként 1000 dollár össze nem jön! Most pedig húzzatok el innen a fenébe!
Elhúztunk....Amikor kijöttünk Dave bácsitól, Armin megfogta a kezem.
-Ne aggódjatok srácok! Van egy remek tervem, hogy.......
-ALEXY!-kiáltottunk rá.- NEM KELLENEK A REMEK ÖTLETEID!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése