Ennyi szemétládát egy rakáson

Hát az első randim is megvolt! Nem pont olyannal akivel elképzeltem, de senki mással nem lehetett volna jobb. De már felkészültem arra a sok piszkálásra ami ezután jön. Hogy őszinte legyek veletek a tavalyi száraz kutyagumi sorsa is jobban izgatott ennél. Nem kellett sokat várni az első beszólásig. Amber tipegett mellém egy akkora mamutölő szandálban amiben én még csak nézni se tudok egyenesen, nemhogy menni. Gondoltam nem engedem hogy ő kezdje a szekálást gyorsan beszóltam neki!

-Mivan anya? Kiengedtek a ketrecből, most tanulsz járni?

-Mivan? Nem értem miről beszélsz... amúgy nem szólok olyanhoz aki olyan béna hogy mégbénább bénával megy bénázni. Ez olyan béna....

-Látom nyelvtanórán nem te vagy a legmenőbb DÖK elnök hug a világon.

-Jajmár...Olyan undorító, hogy Kennel randiztál és meg is csókoltad....fúj....Te is olyan undorító vagy mint az.

- Amber, tudod mi az? Pici, ocsmány és vérzik....

-Nem...

-Te leszel mindjárt, ha nem takarodsz el te gyökér! Suhanj csak el abba a mamutölőbe a francba aztán keress magadnak megkínozható kisállatokat az udvaron.

-Chhh.....

- A csótány ad kimagából ilyen hangot! Kopj le légyszi és nyalogattasd az egód avval a másik kettővel!

Még mondott valamit, de már nem érdekelt. Ha fizetnek sem értem meg ezt a csajt. Már azt hittem ennyivel megúszom a napot, hallottam, hogy Kent piszkálják valahol. Olyan szánalmas ez az iskola, pedig a régi sulimban nem volt ilyen. Ott mindenki megvolt mindenkivel, ha meg valakit nem bírtál, azt hagytad a fenébe. Nem tudom most mit tegyek. Kezdem nagyon megkedvelni Kent, de nem akarom, hogy bántsák. De ez is az én hibám persze, mert nem gondolkozom előre. Nem baj, mostmár ha elkezdtem be is fejezem. Csak ezt a két hetet birjam ki, meg utána még 1-2 hetet és mindenki elfelejti ezt az egészet. Odamentem Kenhez. Két számomra tök idegen fiú szólogatott be neki. Ti kis majmok most jól leégetlek titeket!

-Szia Ken! Nagyon jól éreztem magam veled tegnap! Azóta nem tudlak kiverni a fejemből! Nincs kedved ma is randizni velem?-Ken is meglepődött, meg a másik kettő is. Csak azt nem értem Ken mitől lepődik meg.-Ja nem láttam, hogy beszélgetsz!

- Aname... beszélnem kell veled!- mondta szomorúan

-Hát mondd!-mosolyogtam rá és a kezét megfogva csöndesebb helyre húztam.

-Aname, köszönöm, de nem kell ezt csinálnod...Láttam Amber már beszólt neked mittam és a többiek is pletykálnak a hátad mögött!

-Ken...nem mondom el többször! Szeretek veled lenni, kedves vagy, nagyon aranyos és egy igazi úr! Hogy ki mit beszél engem nem érdekel. Te vagy az egyetlen barátom. Ne mondd azt, hogy hagyjalak! Ken?

- Tehát nem csak szánalomból vagy velem?

-Nem hát te buta! Gyere, menjünk matekra!

Egymás mellett mentünk be a terembe. De hogy ott mi volt, azt nem tettük a kirakatba.

-Megjött a két szerelmes! Nagyon összeilletek!-monda Peggy

-Aname te vak vagy?-Nevetett Castiel

-Tudjátok mit? Nyugodtan gondoljatok vagy mondjatok azt amit akartok! Kennek a kisujjában több szeretni való van mint bennetek! Nézzetek magatokra! Nem vagytok jók semmire, maximum elrettentő példának....Szeretem Kent....Szeretem és nem érdekel a véleményetek!- mondtam és észre sem vettem, hogy elszóltam magam. Vagyishát....mindegy nem szépítem, szeretem Kent nincs ezen mit szépíteni.

-Ajha Aname!-modta Nathaniel, aki a szekrénynek dőlve hallgatta a monológomat

-Te is inkább azzal foglalkozz ami a dolgod, ne mással! Ne a mi életünket éljétek! Éljétek csak a tieteket, bármennyire is szánalmas.

-Uha a kiscsajnak kell megvédeni a kicsi Kent nehogy a gatyájába csináljon!- mondta gúnyosan azthiszem Lysander.

Ekkor már mindenki nevetett. Mintha ez olyan vicces lenne. Majdnem felrobbantott a tehetetlen düh. Hiába mondtam akármit nem hatotta meg őket, sőt egyre csak hergelte őket.

Ken rámnézett, tanácstalan arcot vágott majd megkérdezte:

-Aname most mit csináljak?

Csak azt mondhattam neki amire tényleg vágyom.

-Kussolj és szeress!

-Én szeretlek!-mosolygott rám és megfogta a kezezm.

Nem tudom miért, de életemben először nem a kinézetbe lettem szerelmes, hanem magába az emberbe. És tudtam, hogy innen már nincs visszaút. De nem is akartam. Jó lesz ez így, csak azt sajnálom, hogy 2 hét múlva Ken elmegy. Az osztály még mondta a magáét, de engem nem érdekelt.

Nap végén Ken hazakisért. Láttam a szemén hogy valami bántja.

-Aname nem akarok elmenni a másik suliba! Veled szeretnék maradni!

-Tudom jól! Én sem szeretném.

És akkor megcsörrenta telefonja. Amint letette, tudtam, hogy baj van. Ken rámnézett és csak annyit mondott

-Holnap mennem kell!

Ez volt az a hír, amit nem akartam hallani. Egy nap alatt szereztem valakit aki fontos, és ugyanúgy el is veszítem.

Késő estig beszélgettünk majd megigérte hogy minden nap ír levelet vagy felhív. Ebben maradtunk majd elment. Aztán teltek multak a napok, de ő nem írt. Én minden napirtam neki, de ő nem válaszolt egyre sem. Ráadásul még a többiek is piszkáltak Kennel hetekig. Úgy elegem lett mindenből. Mindenből és mindenkiből.

Soha, de soha nem láttam még ennyi szemétládát egyrakáson!!!!!!!