Miután találkoztam Nathaniellel és Castiellel is, arra gondoltam valami értelmes barátnő féle után nézek. Mihez is kezdene egy lány barátnő nélkül. Amberön és az a két másikon kívül még nem találkoztam mással. Az órarendre néztem, A terembe lesz óránk. Gondoltam bemegyek és ismerkedek egy kicsit. A korai időpont ellenére voltak páran a teremben. Kerestem egy üres padot, és ledobtam a táskámat.
- Hello mindenkinek! Aname vagyok, most költöztem a városba, remélem jó kis csapat leszünk.
Mindenki bemutatkozott, aki csakaz osztályban volt, elég sok embert megismertem. Voltak köztük szimpatikusak és egyenesen ellenszenvesek is. Sok helyes srác is jár ebbe a suliba, ami nagyon is jó egy ilyen magamfajta szingli csajszinak. Legutójára egy nyomi srác jött bemutatkozni, zöld kötött pulóvert és nagy szemüveget viselt. Mikor odajött már sokan kuncogtak rajta.
-Szia Aname! Ken vagyok! Sajnos én már csak 2 hétig leszek itt, másik iskolába megyek.
-Szia Ken! Miért, ez nem jó suli? Csak mert akkor én is jól kifogtam..
-Nem a sulivan van baj, de ebbe most nem mennék bele. Ha esetleg érdekel, amit nem hiszek, később elmesélhetem.
Most mit mondjak erre? Kis szerencsétlen, még akkor is csak nevettek rajta mikor velem beszélt. Nem vagyok az a kifejezett jótékonysági intézet, de most megesett rajta a szivem. Nem vagyok egy csúnya lány ígyhát megfogok döbbenteni pár embert.
-Ezt úgy érted hogy randira hívsz? Mert én szívesen meginnék veled egy kávét!
Megállt az élet a teremben. A nagy hangú úrihölgyek egy szót sem tudtak szólni, és az idézőjeles jópasik is csak a levegőt nyelték. Majd hirtelen mindenki nevetni kezdett.
Ken szomorúan nézett rámmajd csak annyit mondott:
-Annyit is mondhattál volna, hogy nem vagy kiváncsi rá...
Elindult az ajtó felé, láttam a könnyeket a szemében. De mielött kimehetett volna az ajtón, megfogtam a kezét.
-Ken! Én komolyan meginnék veled egy kávét suli után, és meghallgatnám a történetedet is. Igazán kiváncsi vagyok rá!- és hogy szavamnak nyomatékot is adjak adtam egy puszit az arcára.
Se Ken, sem az osztály nem mukkant. Olyan csend volt, amilyet gimnáziumban soha nem hallottak. Ken az arcát fogta, szegényem nem tért magához. Már-már azt hittem elájul, amikor megkérdezte:
-Mellém ülsz?
Szegényke....Dehát amit elkezdesz fejezd be rendesen. Ha már csak 2 hetet lesz itt, ne ez a gimi legyen élete legrosszabb élménye. Ha meg elmegy rávetem magam a nagy halakra... vagy ki tudja....
-Persze Ken! Remélem jó vagy matekból mert én nem...- rámosolyogtam. Nem tudtam mi járhat a fejében, de csak annyit válaszolt, hogy aha... ebböl azt szürtem le, hogy az égvilágon semmi és egyszerre minden.
Órák utánra beszéltük meg a találkozót Kennel. Éppen a szekrényemben matattam, amikor valaki mögém állt.
-Ennyire kicsi az önbizalmad?
-Castiel, te meg miről beszélsz?
- Azzal a féreggel fogsz randizni? Te ahhoz sokkal jobb nő vagy.
- Te állsz egy féreg érzelmi és értelmi szintjén Castiel! Hogy mondhatsz ilyet..... Amúgy meg mi közöd van hozzá, hogy én kivel randizok. Talán féltékeny vagy?
-Méghogy féltékeny.. Azért hozzám még fel kell nőnöd cica.... annyira nem vagy jó nő!
-Akkor meg teljesen mindegy kivel randizok nem? Remélem egyszer a te életedet is megkeseríti valaki így, mint ahogy te az övét!
Gúnyos fintor futott át az arcán, egy pillanatra elgonolkozott, egyhén megpaskolta a hátamat, majd elment. Úgy érzem olyanba nyúltam, ami mélyen érinthette. Castiel nem rossz pasi. Ő az a tipikus rosszfiú, csak éppen engem nem ez vonz benne. Nem tudom vonz e benne egyáltalán valami. Kennek meg csak szebbé szeretném tenni azt a pár napját.
-Szia Aname! Mehetünk?
-Ken! Persze! Tudsz valami jó helyet, ahol finom a kávé?
-Igazából nem kávézni szeretnélek vinni!
Kicsit megdöbbentem. Mi az, hogy nem kávézni? Gyorsan fejlődik a kissrác. De hát az ő napja van, engedek neki mindenben.
-Hát hová viszel?
- Van a közelben egy kis étterem. Nem olyan nagy, nincsenek sokan. Ott nem láthatnak meg minket.
-Ken, van valami ami elől bujkálni kell? Vagy nem szeretnél velem mutatkozni? Nem értelek!
-Jaj nem, csak ott nincs nagy nyüzsgés.
Szegény nagyon össze lehetett zavarodva. Igazából én is össze voltam. Nem voltam biztos benne, hogy jó ötlet. Nem szeretném szegényt megbántani.
Egy darabig csendben sétáltunk egymás mellett. Ő sem szólt, én meg nem eröltettem. A sulitól kb. 20 percre volt az a kis pinceétterem ahova hozott. Nagyon hangulatos hely volt, ki sem néztem volna ezt Kenből. Olyan hely volt, ahova az ember szivesen megy randizni. Akár még egy kis nyomival is. Leültünk, rendeltünk egy kis ebédet, és elkeztünk beszélgetni.
-Tulajdonképpen mért váltasz iskolát Ken?
-Szerinted miért? Nem hallottad mit művelnek. Egyszerűen elegem van abból, hogy folyton csak bántanak. Tenni akarok ellene.
-Dehát miért foglalkozol velük? Látod engem is kikezdtek, de nem érdekel. Biztos van akinek hiányoznál Ken...
-Áh..... senkinek! Még örülnének is neki hogy megszabadulnak tőlem. Te is nagyon rendes vagy, hogy eljöttél velem, de tudom, hogy csak szánalomból!
Na te kis nyomi most kicseszek veled, nehogy neked legyen igazad!
-Ken....most megbántottál....nekem komolyan szimpatikus vagy. Szerettelek volna megismerni, hogy legyen egy jó barátom. Nem szánalomból jöttem veled ide. De ha így érzed akkor jobb is ha elmegyek.
Valahogy nem tetszett, hogy egy ilyen srác ejtene pont engem. Habár lényegében igaza volt, kicsit bántott is a lelkiismeret. De talán ha tényleg megismerném....Felálltam és elindultam kifelé.
-Várj Aname! Ne haragudj rám! Csak még nem tudom felfogni, hogy egy ilyen szép lány egyáltalán szóbaáll velem! Maradj Velem kérlek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése