Az a nap is csak olyan volt mint a többi. A napocska melengette az arcomat, a madarak csiripeltek a fákon, és a többi ilyesmi. Mégis nagyon más volt. Olyannyira más, hogy ez a nap megváltoztatta az egész életemet. A szüleim diplomaták, és 3 évre el kell költözniük Hong-Kongba, és hogy ne érezzem magam rosszul, béreltek nekem egy kis lakást abban a városban ahol a nagynénim, Elisabeth lakott. Ezért sulit kellett váltanom, pedig a régit imádtam. Úgy hallottam ebben a városban csak egy gimi van, valami Sweet Amoris. Ki ad ilyen hülye nevet egy giminek? Na mindegy is. A lényeg, hogy nem akartam új suliba menni. Dehát nem volt mit tenni, összecsomagoltam és elindultam az albérletbe. De elötte kikisértem a szüleimet a repülőtérre.
-Nagyon vigyázz magadra Aname, ha bármi van Elisabeth néni segít mindenben. Havonta utalunk egy kis pénzt Neked.-mondta anya miközben össze-vissza puszilgatott
- Köszönöm anya, ne félj majd elleszek valahogy!-mondtam, de a szívem mélyén tudtam, hogy ez nem teljesen igaz!
- Amint odaértünk, hívunk. Vigyázz magadra!- mondta apa majd a hangosbemondó bemondta a gépüket.- Ég veled kincsem, hiányozni fogsz!
-Ti is Nekem, sziasztok!
Felszálltak, és Én rádöbbentem, hogy egyedül vagyok egy olyan városban, ahol Lis nénin kívül nem ismerek senkit. Honvágyam lett..Álltam a reptéren és Éppen ezen töprengtem, amikor valaki nagy erővel nekiment a vállamnak.
-NEM TUDSZ VIGYÁZNI TE SZERENCSÉTLEN?!- förmedt rám egy pasi.
- Mért Én vigyázzak? Apád nem tudott?- kiáltottam utána
A srác visszafordult, selytelmes mosolyfélét indított felém, majd tovább sétált. Nem volt rossz pasi de így hirteken nem rakram volna bele a top 50-be. Ennyiben is hagytam a dolgot. Hazanentem és készültem a másnapra, amikor is először megyek a Sweet Amoris gimibe.
Az éjszaka gyorsan eltelt, és erőt vettem magamon, hogy nem lesz ez olyan rossz suli. A lakásomtól kb 15 perc volt a suli. Semmi extra, egy egyszerű gimi, talán túl egyszerű diákokkal. Ahogy beléptem a kapun egy csapat kiscsajt vettem észre akik felém mutogattak. Alig egy perc mulva ott álltak mellettem.
- Te vagy az új csaj ugye?- kérdezte az egyikük.
- Nem, én a régi vagyok, de azért köszönöm szépen a kérdésedet!
- Most azt hiszed marha vicces vagy?
-Nem, én tudom, hogy az vagyok! De téged ez miért idegesít fel??
-Te nem tudod ki vagyok igaz? Hát tudd meg, hogy Én vagyok a legmenőbb csaj a suliban és ráadásul a DÖK elnök huga! Úgyhogy ha jót akarsz magadnak, nem játszod itt a menő, vicces új csajszit.
-Oh hát ahogy parancsolni tetszik! De ha azt mondom ez engem nem érdekel megsértődsz?
Soha sem fogom megtudni, hogy megsértődött e, mivel sarkonfordult és a két kiskutyájával el is vonult. Megmondom az őszintét, meg fogom keseríteni a kishölgyek életét. Egyenlőre azonban meg kell találnom azt a híres DÖK elnököt. Meg is találtam, nem hiszitek el de a dökös teremben volt!
- Szia! Nathanielt keresem, a legmenőbb csaj DÖK elnök tesóját!
-Oh, hát találkoztál Amberrel? Szia Nathaniel vagyok, bocsi a hugomért!
- Nem para! Valamiért csípem a szemét, ez van. A beirtkozási papirok rendben vannak?
- Igen! Rendben van minden, Amberrel meg ne foglalkozz! Ha szórakozik veled csak szólj és rendbe teszem!
-Köszi szépen, de azt hiszem elég nagy vagyok már, hogy helyre tegyem a kisasszonyt!
Nem szólt semmit, csak mosolygott amikor kimentem az ajtón. Nathaniel egész jó pasi, nem bánnám ha lenne közünk egymáshoz ez elkövetkezőkben. Kisfiús mosolya van, de azért elég komoly is. Nagyon elgondolkozhattam ezen, mivel valaki nekem jött és csak annyit mondott:
-Látom, a tied sem igen vigyázott!
Egyből beugrott az előző napi reptéri incidens. Megfordultam és rámosolyogtam a srácra.
-Hát szia! Nem hittem hogy találkozunk még...
-Azèrt nem mondanám, hogy találkoztunk! Csak egy igen szerencsétlen csaj vagy aki nem tud figyelni!
- Szerintem nem én vagyok a szerencsétlen hanem te vagy a béna! Amúgy Aname vagyok.
- Castiel. Nem igen láttalak még a városban!
- Mert 2 napja költöztem ide. A park mögött bérelnek nekem egy kis lakást.
- Az igen.... Asszem osztálytársak leszünk! Majd később beszélünk, hali!

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése